"mélyről jövünk, mint kockák és ászok"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 3. (449.) SZÁM — FEBRUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Rá­gó­gu­mi, ri­bil­lió, re­bel­li­sek!
Szőcs István
Sipos Lász­ló al­bum
Kabdebó Tamás
Tariménes a túl­vi­lá­gon
Simonfy József
mind árva
vajon ki
utolsó menet
te adtad
Fodor Sándor
OL­VA­SÓ­NAP­LÓ XII.
A sá­tán igaz­ság­té­te­le
Könyv a do­ni tra­gé­di­á­ról
Karácsonyi Zsolt
A nagy Kilometrik
Bakcsi Botond
Meg­jegy­zé­sek Sade már­ki tör­té­ne­tei elé
Donatien Alphonse Francois de Sade
A si­ke­res szín­le­lés
Francois Bréda
DIVA DÉ­VA 3.
Deva rediviva
Lászlóffy Csaba
Fe­lel­ge­tés ba­rát­sá­gos uga­tás­ra
KÓ­DEX –
Terényi Ede
MO­ZART­RÓL MO­ZART­TAL 1.
... és meg­szü­le­tett a CSO­DA
HOL–
 
KÓ­DEX –
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 3. (449.) SZÁM — FEBRUÁR 10.

„A múlt a je­len­be csú­szik,
a jö­vő a múlt­ba...”
Papp Ti­bor: Oli­vér köny­ve
Papp Ti­bor el­ső nagy­si­ke­rű re­gé­nye (Egy kis­fiú há­bo­rús mo­za­ik­ja, 2003) után már­is itt a foly­ta­tás: Oli­vér köny­ve. Úgy tű­nik: az író re­gény­cik­lust épít, hi­szen a két mű több szá­lon is kap­cso­ló­dik egy­más­hoz: a szer­ke­zet itt is mo­za­i­kos, a csa­lá­di ha­gyo­má­nyok áll­nak most is a kö­zép­pont­ban, s a fő­hős fel-fel­köd­lő em­lé­kei – a ka­masz­ko­ri: deb­re­ce­ni, to­ka­ji, eg­ri, pes­ti stb. él­mé­nyek – ha­tá­roz­zák meg az író vi­lág­lá­tá­sát. Oli­vér ter­mé­sze­te­sen a szer­ző al­te­re­gó­ja, aki – az­zal, hogy egyes szám el­ső sze­mély­ben ad­ja elő a tör­té­ne­tet, de ma­gá­val az exk­lu­zív­nak szá­mí­tó név­adás­sal is – bi­zo­nyos ér­te­lem­ben el­tá­vo­lít­ja ma­gá­tól alak­má­sát, s meg­kí­sé­rel ob­jek­tív ké­pet raj­zol­ni a ben­ne zaj­ló (ér­zel­mi) fo­lya­ma­tok­ról. Hő­sünk lát­szó­lag már egé­szen ki­sza­kadt a ha­zai va­ló­ság­ból, s most mint liège-i di­ák, tu­dat­alat­ti­já­ban vissza­per­ge­ti az Időt. Fel-fel­idéz­vén egy-egy em­lék­mo­za­i­kot, össze­ve­ti azo­kat ta­pasz­ta­la­ta­i­val – ke­re­si az össze­füg­gé­se­ket múlt­ja-je­le­ne – s a maj­dan ar­ra épít­he­tő jö­vő kö­zött. Hi­szen a bel­ga ha­tár – „mint egy kép­ze­let­be­li élesz­tő-vá­gó drót” – „lát­ha­tat­la­nul met­szet­te ket­té” az ’57 ta­va­szán „Né­me­tor­szá­gon ke­resz­tül busszal ér­ke­ző ma­gyar di­á­kok” éle­tét, sej­tet­vén ve­lük, hogy „az éle­tük­ben ad­dig meg­szo­kot­tól alap­ja­i­ban el­ütő, más vi­lág­ba” jön­nek, ahol ugyan szí­vé­lye­sen fo­gad­ják őket, még­is ide­ge­nek. A lát­szó­lag rend­szer nél­kü­li, sza­bad asszo­ci­á­ci­ók­ra épü­lő él­mény­idé­zés­ből vé­gül is egy ke­rek tör­té­net áll össze az öt­ve­nes évek ha­zai va­ló­sá­gá­ról, Oli­vér ’56-os me­ne­kü­lé­sé­ről, s a be­fo­ga­dó Bel­gi­um­ban va­ló – át­me­ne­ti – meg­te­le­pe­dé­sé­ről.
A Meuse fo­lyó part­ján fek­vő bel­ga nagy­vá­ros, Liège, nem káp­ráz­tat­ja el Oli­vért, el­len­ke­ző­leg: szí­ve­seb­ben idő­zik a szom­szé­dos kis­vá­ros­ban, Hervében, ahol mint me­ne­kült, ol­csóbb al­bér­let­hez jut, így on­nan jár be az egye­tem­re. Szál­lás­adó­nő­je, az idős öz­vegy nyomdászné, Mme Lu­lu, anyai ér­zel­mek­kel és gon­dos­ko­dás­sal ve­szi kö­rül: így né­mi­képp pó­tol­ja Oli­vér szá­má­ra a „vesz­tett Éden”-t, az oda­ha­gyott ott­hont. A fi­a­tal­em­ber vé­dett­ség­ben, biz­ton­ság­ban ér­zi ma­gát a kö­ze­lé­ben, mint egy­kor any­ja mel­lett, szo­bá­ja gyer­mek­ko­ri han­gu­la­to­kat áraszt. „Olyan mély ba­rát­ság szö­vő­dött köz­tük, olyan ter­mé­sze­tük­ből adó­dó kö­zel­ség, ami­lyen csak az egy­más mel­lett ál­ló fák össze­ta­lál­ko­zó ágai, szellő-mozgatta le­ve­lei között lé­te­zik.”
Papp Ti­bor vi­lág­kép­ében kulcs­sze­re­pe van az ero­ti­ká­nak – ezt szá­mí­tó­gé­pen kom­po­nált gyö­nyö­rű kép­ver­sei is bi­zo­nyít­ják (Ge­ne­rált ver­sek és logo-mandalák, 2001). Mond­hat­nánk: Eros ala­kít­ja lét­ér­zé­ke­lé­si mód­ját. A re­gény­ben a leg­kü­lön­fé­lébb női fi­gu­rá­kat idé­zi meg (ré­szint a múlt­ból, ré­szint je­le­né­ből). Ne­vek – ar­cok – kéz­moz­du­lat­ok – mo­so­lyok buk­kan­nak fel tu­dat­alat­ti­já­ból s ka­va­rog­nak szí­nes ka­val­kád­ban előt­tünk; Anna–Aneika–Bea–Blanka–Dóra–Éva–Eszter–Gertrúd–Gizella–Júlia–Katica–Krisztina–Teri stb. stb. – oda­ha­gyott s új éle­té­nek „tar­to­zé­kai”. A nők ve­zet­ték/ve­ze­tik be a leg­kü­lön­fé­lébb élet­kö­rök­be, s ál­ta­luk ta­lál biz­tos fo­gó­dzók­ra éle­te új ke­re­te­i­nek ki­épí­té­sé­hez. Nem egyet­len (vagy egy-két) mé­lyebb kap­cso­lat bel­ső kö­re­it jár­ja vé­gig, ha­nem a női nem egé­szé­nek ero­ti­kus lég­kör­ében für­dőz­ve (női ala­kok lán­co­la­tán át, sod­rá­suk­ra bíz­va ma­gát) tá­rul­nak fel előt­te az Élet tit­kai. Ka­land­jai ré­vén tesz szert va­ló­ság­is­me­ret­re, ér­zék­szer­ve­in át szív­ja ma­gá­ba a ma­ga­sabb tu­dást az élet­ről.

G. Komoróczy Emő­ke, BÁR­KA 2005/4. szám




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében