“Csudálatos a’ gyermek”… – zeng-bong fülemben a Kájoni Cantionale Catholicum 57-ik számú, Régi ének című dallamának Magyar fordítása az 1600-as évek közepéről, innen a közelből, a csíksomlyói klastromból. Jó itt maradni a szülőföldön, minden karnyújtásnyi távolban van, jelen, múlt és jövő egyaránt itt van bennünk. Milyen nagyszerű, hogy egy rendkívüli ember itt a 20. század vége felé újraélte Kájoni gyűjteményét, dallamokkal virágoztatta fel régi kódexek elsárgult lapjairól vagy a csángólakta világból hozta el számunkra ezt a nagyszerű zenét. Kájoni csak nótajelzéssel látta el szövegeit. Ez akkoriban természetes jelenség volt, a dallamokat címük alapján mindenki könnyűszerrel fel tudta idézni, mert TUDTA A DALLAMOKAT. És ez a lényeg: elég volt UTALNI a dallamra, és már hangzott is az énekszó a megadott versszövegre. És ez itt volt számunkra adott, a közvetlen közelünkben. Elvesztettük a fonalat. Manapság könyvből, Domokos Pál Péter sokéves felfedező munkája révén válik számunkra ismét élővé, közelivé ez a zeneéjében is oly sokszínű lelki birodalom. Vböngészem a karácsonyi dallamokat, szövegeket: Cantus de Nativita Domini nostri Jesu Christi írja a latin nyelvű fejezetcím, és alatta immár magyarul: KARÁCSONYI ÉNEK. „Puer natus in Bethlehem – Gyermek születék Bethlehemben”. Szép és patinás a latin kezdőverssor, igaz és hozzánk szóló a magyar szöveg erőteljes lüktetése, hanglejtése, mással- és magánhangzóinak kemény muzsikája: a mi életünk megtestesítője. Látszólag költői fordítás nemesveretű régies nyelven, de csak látszólag az, lényegét tekintve sokkal több ennél: életünk, sorsunk MEGTESTESTŐJE. A latin vers titokzatos, pláne ha csak néhány szó értelme jut el tudatunkba. A magyar vers minden szava érthető, de a szavak jelentésében túl mégtitokzatosabb világ tárul fel, egy különös zene, amit csak az hall, akinek anyanyelve a magyar. E zene hatására formálódtak át az idegenből jött dallamok is és lettek a magyar lélek kifejezői. Domokos Pál Péter óriási munkájának egyik legcsodálatosabb eredménye éppen a népi dallamváltozatok megtalálása és beillesztése a gyűjteménybe. Néha csak a népi változatot találta meg az eredeti dallamok helyett. Ilyenkor valahogyan még közelebb jön a népi dallam már-már elfelejtett világa. Évek óta kis kórusművekkel vagy éppen nagyobb, néha szimfonikus művekkel igyekszem belépni ebbe a zenei és lelki birodalomba. Ilyenkor, Karácsony táján ismét kutatgatom a dallamokat, szövegeket. Bár már jónéhány karácsonyi művet írtam e dallamok világának újraélésével, még mindig akad olyan ihletett pillanat, amikor ráérzek egy addig sokszor átlapozott zene és szó belső világának csodás titkára. És elindulok a titkok ösvényén. Íme itt egy szintén Régi ének című dallam és vers: In dulci jubilo, Zengjen víg énekszó, / Mi megváltók nyugszik in praesepio, / és fénlik, mint a fényes Nap, Martis in gremio. / Alpha est, et O, Alpha est, et O. / Bájos JÁTÉK a két nyelvvel. Nyilván értették is a szöveget az akkori éneklők, nem kellett mindent lefordítania szájbaránia a fordítónak: megengedhette magának a nyelvi fényűzést. Izgatott ez a nyelvi-szellemi játék, illik is a zenéhez, amit a dallam sugall. A hangnem is pasztorális: F-DÚR, a természet hangneme és a karácsonyi pásztorok énekéé is. Végül egy másik pasztoriális hangnemű dallamra esett a választásom. Talán azért, mert könnyen pereg a latin szöveg: „Dies est laetitiae / in ortu regali, / Nam processit hodie / ventre Virginali, / Puer adorabilis, / totus delectabilis / in humanitate, / Qui inaestimabilis / est, et ineffabilis / in divinitate.” A magyar fordítás méltóságteljes ünnepélyeséggel szinte himnikussá emeli a szövegtartalmat: „Nagy-örömnap ez nékünk: / mert Christus születék, / Ki ez napon származék / egy Szüznek méhéből. / Csudálatos a’ gyermek, / és nagy gyönyörűséges, / ö Emberségében,: / De-meggondolhatatlan, / és kijelenthetetlen, / ö Istenségében”. A korabeli helyesírásban még nimcsenek itt Kájoninál hosszú magánhangzó jelölések, a határozott névelőből ha elmarad a második betű, azt vesszőjel pótolja, és így tovább. Még ez is hozzátartozik a szöveghangulat révén a zenei megfogalmazáshoz. A zenét is érdemes egy kicsit a 17-ik századi Erdély nemesen egyszerű, fennkölt szellemi világához, lelki életéhez visszavinni. Karácsony van, mossuk meg lelkünket e csodálatos zenei forrás éltető vizével.
BOLDOG KARÁCSONYT!
