1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Hogy merted kinyitni ezt a könyvet?!
Itt idétlen vének torzsalkodnak,
vörös-tar koponyákat mar a savas eső,
s a szakállakban: dobravert életek
ronda moszatja penészlik.
Csalatkozott forradalmárok,
egymás torkának esve az
ittapiros-holapiros ideológiák
halszagú piacain.
Lőporszagú anarchisták,
elpuskázott merényletek regényesítői –
megannyi hős
túlcicomázott, kitalált temetőkben,
pattanásig feszített
hazug történetekkel, gyáván.
Itt nincs szerelem, se bánat,
csak vaskemény irigység:
mozgalmi feladatból nemzett
utódok földkerekségi acsarkodása.
Kihalt a gyönyörű állatvilág,
szívdobbantó kalandok flórája tarolva.
Minden csurom sivatag, csak rejtegetett
emlékek homokja reccsen a fogak között...
És ide már
ötcsillagos kurvák vidám hada se jár.
Csak a szél, csak a szél,
hófútta ágyékok halavány északi rajza.
Örök kapaszkodók hűtik beszakadt körmeik,
rémült tévelygésben a kétséges világban,
hol tilos könyvekből orvul ki-kicsap
a valódi kénköves történelem.
Szorongó apák, anyák üres udvarok körén,
hová már eső se száll,
csak a nagy medúza-álom, a mindent felfaló.
Miközben kalózhajók lopakodnak
ázottkender illatú Nyárádon, Küküllőn,
rabolni kész veres vitézek,
halálsarló-kalapácsos lobogók...
Éppen ezért bűvöllek: – Ne félj!
Valld be nekik; mondd meg: a gyermekkorod
egy Hitler nevű muraközi ló,
rönköt vonszol a szovátai fűrésztelepen – –
és ettől ne tágíts!
Hagyjad őket vért izzadni
attól, amire gondolsz!
Üsd fel hát, testvér, vígan s bátran e könyvet!
Derülj, hogy még most is kitartón lesnek ránk
a Valóságos Titkos Belső Besúgók.
S fújtatnak a Magyar Királyi Költészet
mindig sértett, halálraszánt
kivetettjei.

2007. november 29.