Kedves bátyám, ezúttal tudatom, hogy barátod, kiről a táviratban írtál a tegnapelőtt este megérkezett. Én épp a konyhánkban tartózkodtam, hol néhány kollégámmal némi Küküllő menti bor elfogyasztása közben éppen a világ dolgairól elmélkedtünk.
(Fűrészeltük a szart, osztottuk a semmit.)
Barátodat vacsorával és borral kínáltam, amit ő visszautasított, arra hivatkozván, hogy másnap korán kell kelnie, ugyanis néhány roppantul fontos ügy elintézése miatt érkezett a városba.
Én megmutattam a szobáját és elköszöntem tőle. Barátod egy fél óra elteltével újra megjelent, ekkor már pizsamában, melyet kis virágok és mindenféle állatok kicsinyített másai díszítettek. Én újra borral kínáltam, amit ezúttal készségesen elfogadott. Társalgásunkba nem vett részt, csupán egyszer kérdezte, hogy nem-e tudnék valami erősebb itallal szolgálni a számára. Én ekkor borospoharát színültig töltöttem a tőled kapott otthoni szilvapálinkával, amit ő igencsak jóízűnek talált. (Egyszerre itta ki.)
Ezt követően felugrott az asztalra és jobb kezét a nadrágjába süllyesztette, és nemi szervét megmarkolva a következő beszédet intézte hozzám:
Feláll a faszom, ember, van-e Guns’n Roses posztered, én tegnap cseréltem egy balfasszal egy Bon Jovival. Ezen gesztusa asztaltársaságomban igen csak nagy derültséget keltett, melyet, gondolom, biztatásként értelmezhetett, mert így folytatta:
Szeretlek ember, látom kultúrális társaság vagytok, vegyetek be engem is, olyan bluest énekelek, levágom a fél lábam. Vettem egy akváriumot és vettem bele harcsát s csigát s csendben a csigák elszaporodtak s a harcsákat mind megették s le vagytok szívatva.
Ezek után az asztalról leugrott és megragadva a konyha sarkában elég nagy mennyiségben felhalmozott bort meg pálinkát, bemenekült a fürdőszobába és magára zárta az ajtót.
Azóta ott tartózkodik, ahol is a nap nagy részét alvással meg énekeléssel tölti. Különböző sikamlós kis dalok változatát énekli a kanásztánc ritmusára, lejegyzek egyet:
Átall úsztam a Tiszán
Hol a kender ázik
Úgy meg basztam egy kislányt
A csecse kilátszik
Véres lett a pendelye
Megijedtem tőle
Zöldnadrágos úr isten
Szabadíts meg tőle
Ez és ehhez hasonló dalok éneklése után általában heves zokogásban tör ki, melyből arra merek következtetni, habár pszichológiai tanulmányokat nem folytattam, hogy igencsak labilis lelkiállapotú egyénről van szó.
Többször felszólítottam már, hogy hagyja el fürdőszobámat, de ő erre mindenféle fenyegetésekkel válaszol, melyek közül talán a legenyhébb, hogy lerágja a nemi szervem.
Emiatt fizikai szükségleteimet a ház háta mögött vagyok kénytelen végezni, melyet már szomszédimtól felettébb restellek, ezért kérlek, jöjj mihamarabb ez apró incidenst elrendezendő.
Ölel testvéri szeretettel, Sándor öcséd.
