1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Én magamot nem szégyellem. Mikor a katonabúcsúztatóm volt es a barátok ittak, táncoltak, én a kazettofont kikapcsoltam, s megmondtam: kettőt fostam s ha kell, még fosok. S a katonáknál es, ember, fekszem egy este az ágyon, a dormitorba, mondom, úgy kell szarjak, mingyá rosszul leszek. Na, erre felszökött vagy három kolléga, egyik lefogta a lábomot, a másik a kezeimet s a harmadik szökdösött a hasamon. Mit mongyak neked, a homlokomon a veríték fojt le. Aztán egyszer mondom, na fiúk, mostmár elengedhettek. A diszkó előtt es mikor megvertek, az a lepcsent szájú Bartók Pali csak rúgta az oldalamot, az a tüdőbajos Pirulás Tibi csak ütte a fejem.
Én magamot nem szégyellem, a rendőrségen es elmondtam. A kollektívbe es, mikor mentünk pityókát szedni, az a Szőrőslábú Ilonkané azt mongya nekem: Árpád, mongya meg őszintén, maga az órát ismeri-e. Mondom, én az órát nem ismerem, de a pityóka közül akármikor ki tudom válogatni.
Én magamot nem szégyellem, nekem a nagyapám megmondta, enni kell, fiam, s szarni muszáj.