"...eltűnik a mérhető idő..."
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 2. (496.) SZÁM - JANUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Demeter Zsuzsa
A Nyugat felé, félúton
Szőcs István
A múlt idők setét virága I. - Egyik író annyi, mint a másik?
Filip Florian
A kisujjak
Gaal György
A nem csak legendákban élő Kelemen Lajos
Láng Orsolya
Don Quijote
Esteli dal
Emlék
Daphné
Dimény Lóránt
Szerokel
Neil McCarthy
Harangszólaltatás
Neil McCharty
Október háza
Balázs Imre József
Fekete madár egyik is, másik is
Szakács István Péter
Csempészáru
Pomogáts Béla
Erdélyi magyar irodalomtörténet-írás (1920-1944)
Ady András
Kerti munkák
Tűzimádók
Öregek parkja
Logopédusom
Havazik nálunk
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Lármán innen, csenden túl
Februári évfordulók
 
Demeter Zsuzsa
A Nyugat felé, félúton
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 2. (496.) SZÁM - JANUÁR 25

A magyar irodalomtörténetben talán nincs még egy olyan folyóirat, amelynek fogadtatása, értékelése annyira egyértelmű lenne, mint a Nyugaté. S annyira mítosszal övezett – tegyük hozzá rögtön az elején. Egyértelműsége és mitizáltsága elsősorban oda vezethető vissza, hogy az 1908-ban indult Nyugatot nem úgy tartják számon, mint egyet a magyar irodalomtörténet jó néhány mégoly jelentős folyóirata közül, hanem olyan fórumként és szellemi műhelyként, amelynek megalakulása a modern magyar irodalom kezdetét jelenti.
Ennek az irodalomtörténeti korszakhatárnak/korszakváltásnak van néhány olyan aspektusa, amelyen érdemes eltöprengeni. Bár a lap esztétikai-kritikai szempontjait kezdetektől az Ignotus–Fenyő Miksa–Osvát Ernő szerkesztői „triumvirátus” határozza meg,  a Nyugat szellemi-kulturális „szabadságharca” elképzelhetetlen Ady Endre „új dalai” és jelenségértéke nélkül. Ady, aki akkor már néhány éve meghatározó figurája a magyar irodalmi és közéletnek, aki „Góg és Magóg unokája”-ként „betört kaput, falat”, s akinek az emberi és költői lendülete nélkül nem válhatott volna a Nyugat az új törekvések „zászlóshajójává”, afféle kabalafigurájává vált a modernista mozgalomnak. Az az Ady, aki rendkívül öntörvényű személyiség volt, a magányos géniusz ideális megtestesítője – egy ilyen alkatú költő köré konkrét cselekvési programot építeni: már-már paradoxnak tűnik. Érezte ezt bizonyára ő is, erről szólnak A duk-duk affér című, nagy botrányt kavaró, számtalan barátját-tisztelőjét vérig sértő cikkének elhíresült mondatai: „Nevemben és mellettem egy csomó senki mozog, dúl-fúl, harcol és ír, akikhez semmi közöm” – írja ezt a Nyugat indulásának évében. És érezhették ezt a kortársak is, akik Ady halálakor összevont Nyugat-számban tisztelegnek emléke előtt – Krúdy Gyula az, aki be- és elismeri: „Adyt még mindig nem ismeri eléggé Magyarország.” Paradoxon tehát – de Ady irodalmi jelentőségét ismerve, tökéletesen érthető –, hogy mégis ő lett „a” Nyugat költője.
Ha fellapozzuk ma a folyóirat első évfolyamait, azzal szembesülünk, hogy a szélesebb közvélemény előtt jól ismert nagy nevek mellett olyanok is jelen vannak, akiknek manapság nem szoktak külön fejezeteket szentelni a magyar nyelv és irodalom tankönyvekben, a mából visszatekintve a felsorakoztatott szerzői csoport nem igazolja az olvasói elvárásokat (érdekességként megemlíthető, hogy a Nyugat első számában például Szabolcska Mihályról közölnek kritikát, mindjárt a Kosztolányiról szóló mellett, egyikükről sem a legbarátságosabb hangnemben, igaz, érezhető különbségtétetellel. Vagy ki olvas ma Bódy Miksát, Kabos Edét vagy Kupcsay Feliciánt?). És ez talán nem véletlen. A „nagy”, kerek évfordulók azonban alkalmasak lehetnek arra, hogy valamilyen módon újra megidézzék annak a szellemi miliőnek, annak az irodalmi-társasági pezsgésnek a teljességét, amelyre épp emlékezünk. A Nyugat-év, amely kezdetét vette, talán ismét ráirányítja a figyelmet olyan vonzatokra, irodalomtörténeti apróságokra és részletekre, melyek törvényszerűen elvesztek, „elkoptak” az utókor szelektáló képessége és kényszere folytán. Adyról, Ignotusról, Babitsról, Kosztolányiról ugyan nem lehet eleget beszélni – de ha elindultunk Nyugat-irányban, nem állhatunk meg félúton.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében