"...eltűnik a mérhető idő..."
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 2. (496.) SZÁM - JANUÁR 25
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Demeter Zsuzsa
A Nyugat felé, félúton
Szőcs István
A múlt idők setét virága I. - Egyik író annyi, mint a másik?
Filip Florian
A kisujjak
Gaal György
A nem csak legendákban élő Kelemen Lajos
Láng Orsolya
Don Quijote
Esteli dal
Emlék
Daphné
Dimény Lóránt
Szerokel
Neil McCarthy
Harangszólaltatás
Neil McCharty
Október háza
Balázs Imre József
Fekete madár egyik is, másik is
Szakács István Péter
Csempészáru
Pomogáts Béla
Erdélyi magyar irodalomtörténet-írás (1920-1944)
Ady András
Kerti munkák
Tűzimádók
Öregek parkja
Logopédusom
Havazik nálunk
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Lármán innen, csenden túl
Februári évfordulók
 
Láng Orsolya
Don Quijote
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 2. (496.) SZÁM - JANUÁR 25

Megannyi heg, gyulladt forradás vagyok.
Szavam nyikorog, mint a szélkakas.
Tátongó sebeknél csak sajgó hiányod nagyobb.
Dárdámmal mérd meg, mily mély a halál szívemben:
ott tenyész, én eddig észre sem vettem.
Elhittem, hogy arcod összes vonása
beleőrlődött a búzaszemekbe,
ott kerestelek szemeimmel, beleőrlődve
a nem-találsz, ne-keresd-be.
Kopját török, dárdát szegzek,
végül, látod, megadom magam.
Hozz egy vödör vizet a kútról,
olts el mindenestül, Madonna,
sistergő parazsam vesd a szamarak elé.
Vörösborostömlő-testű éjjelekkel viaskodom,
hajthatatlanságom kávájába hullt
minden kérésed kavicsa
és fájt a csobbanás, mert
helybenhagyott a kétely,
s e helyből felkarolt a téboly,
féltékeny vagyok, tudom,
a közönnyel pihensz egy derékaljon,
míg én alva kóborlok közöttünk,
körmöm, szakállam, hajam megrekedtek bennem.
Ego autem dico vobis; diligite inimicos vestros!
Két bolond ha egymásra lel,
sárgára festik számkivettetésük, otthont teremtvén.

A meztelen fényben láttalak: láttam hátad és
vállaid, melyekre nappal életek ülnek melegedni és
a szélmalmokkal vívott harcot neked ígértem,
felgyújtottam lándzsám,
én vagyok a Bolygó tengelye,
körülöttem keringsz te is, akaratlan.
Feldúlt elmém: zilált vértem: a gondolat,
emléked ujjnyomát vigyázza,
két méh dönög mellkasomban,
a Másik mindig túlél és ügyel.
Szamárháton üget nyomomban a magány.
Egy szelet kalácsot!
Éhségemet éhezteted.
Nem akarok meghalni érted,
neked akarok élni!
Kínjaimtól serken a rozsda vasszínű vágyaimon,
leheleted puha fátylába búnék,
légszomjazom páncélos öntudatomban –
s adnál nékem egy szelet kalácsot is,
mert megéhezném állton-állván fényeid alatt
árnyékommal lábtól összeöltve.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében