1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

House of October

A Lombard Street elől október szombat
a St. Nicholas káptalan templom nyújt rögtön
menedéket a hetente robbanó piactól,
hol lépteket szenved csak el a csönd és
néha tahó fénykép kattintóra harapják
nyelvüket az izzadó falak.
Kinn az égalján kel egybe felhő és daru.
Levert napsugár, árnyékot félő, csúszik
a padsorok közé, hol arcom kézbe rejtem,
kitárt ujjakkal szétszedem az Istent a fejemben,
és védőiratot foglalok versbe, repedésekkel
versszak közökben, hogy új fény kússzon át
morcos reggelre ébredt nőmre. Hezitál,
nevem tátogja, mert itt a tépkedő-
hét, és a tépkedő egy lassú hét.

A tépkedőnapra várok, mikor a pillanat
legélesebb kése tompa marad; a pillanatban
tudom, jegyem eltéphetem, botlik a ló
harmadik ugrásán; tudom, a pillanatban szét-
téphetem a tegnap híreit, árkon túl
úszhatom út ellen az 5 órás utasokkal szemben
telóm figyelve, várom a hívó súlyt.

Idővel elnézem a gyáva utcák
bűnét, elnézem a kegyetlen időt, elnézem
a múltnak a kísértést, eljövendő hónapok
hirtelenjét; mert itt voltam, most meg eltűntem.
Itt voltam a nő mellett, most meg eltűntem.
Itt voltam kavicsmintát festeni csupasz
lábujjal, járókelőlesen. Talán már
a Swanson Streeten vagyok utcazenész. Talán én vagyok
odafenn a sirály, ki változásra int. Talán
a St. Nicholas udvarán vagyok egy
fa árnya, hazaforduló.

Dányi Dániel fordítása