1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Fényképbe zártam a szelet,
egy idős ember szakállában
megbújt csendesen, míg fel
nem támadt, s az öreget
– talán Szent Péter lehetett –,
felkapta, egy darabig
a park fölött lebegett.

Fotó foglya a szél... tán
ugyanaz lehetett, mely tegnap
szoknyád alatt kutatott, vagy
annak rokona, s finom őrlésű
port rakott fészkébe a város
felett, de estére fáradtan megtért,
s ismét a vén szálak közt lakott.

Itt ülök, s hervadó virágok illata
hívogat hiába, a szentek bezzeg
sehol sincsenek, ebben az órában,
csak szikkadt aggok (jövőtlen holnapok)
süttetik emlékeik a napon.