"Sem a bűn, sem a bűntudat nem ítélhet az érték felett"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 3. (497.) SZÁM - Február 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Dávid Gyula
Nem mentőöv és nem besugóknak
Lászlóffy Aladár
Az árnyék
Az élet csendes arspoetikája
Király László
... ....... GLORIA MUNDI (Lenin elvtárs a kínai boltban)
Vári Attila
Az árnyékvadász
Keresztury Dezső
Határon
Szálinger Balázs
Ez itt pannón szonett
Kiss Nelli
Az ex-pasimnak nője van
Délután
Tangó
Murányi Sándor Olivér
Formagyakorlat, melyben Zordon megismerkedik újdonsült sógorával, Norbival, a fővárosi vegetáriánus hústoronnyal
Simona Popescu
A hallgatásról
Bogdán László
A kintrekedtek - A gyűrű
Szőcs István
A múlt idők setét virága II.
Jancsó Miklós
Színházi keresztelő
Terényi Ede
Zene - a csenden túl - Zene belülről
Hírek
 
Király László
... ....... GLORIA MUNDI (Lenin elvtárs a kínai boltban)
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 3. (497.) SZÁM - Február 10.

I.


ELSŐ FEJEZET
,
melyben a főhős
szívszakasztó félálomban ballag a
Ferencz József Regele Ferdinand
Horthy Miklós Horea ésatöbbi úton,
a pályaudvar kocsmái felé,
légszomjasan egy épp múló szerelemben,
vagy csakazértis újjászületve versben,
e folyton folyvást alkonyodó,
s nem felhőbe hanyatló korban,
melyben muszáj lesz elfeledni egyszer
a sárban caplató,
arctalan-hangtalan talpas seregeket – –
– – amikor hirtelen varázslatban,
kínai bolt kirakatában,
felfedezi Lenin elvtársat, kinek
döbbenetes feje angol mintájú
whiskys butykos előlapján
fürkész a jövőbe.
Lefegyverző tőmondatok
az éles kalmük arc körül:
Náse gyélo právoje.
Mü pobégyim.
Ügyünk igazságos.
Győzünk.
Se buzdítás. Se kétkedés.
Se felhívás. Se kérkedés.
Micsoda két kijelentő mondat!
S mintha a szent magyar nyelvben
nem lenne hasonló...
Ámul a főhős, szerelmét feledve.
Kétszáz román lejért adják e kincset.
S ha így – ám hadd legyen!
Sosem volt hasonló portékám, uram,
s hogy került ide most is ez az egy?! –
csicsereg a délelőttbe szép eladó-asszony –.
És sohase hittem volna,
hogy valaki megveszi.

II.

MÁSODIK FEJEZET,

melyben a főhős
álldogál a rég eltűnt időben,
kopottas kabátban,
a Botrányosnak becézett kommunista
cukrászda csábos ajtajában,
nemesnél nemesebb lelkű cimborákkal,
s a forró csípőjű,
barátkozós kiszolgáló lánnyal,
poharukban a békének tetsző
csukaszürkeség pancsolt konyakjával.
Ám ekkor hirtelen – mintha vezényszóra –
jéggé dermed a kerek világ –
eldörren az első díszlövés:
Temetika
Kommunista
Pártelsőtit
Kárát.
A némaságot – mint kés – kettévágja
szentségtörő csecsemővisongás:
Erzsébet királynő útján
elszabadult egy rémült gyerekkocsi,
s önkényesen gördül le a lejtőn.
Semmi, de semmi, de semmi fegyelem.
Mamácska sikkantva szájához kapott,
halálra válva a lövöldözéstől.
A jelentésben majd ez áll.
Rohan a főhős, kéz-a-kézben
az eszméletlen csípejű lánnyal
– ebből is mi lesz, ki sejtheti? –,
s elhárítják a tragédiát.
Állnak azután, mint egy ködös emlék,
vigyázzban, a főút közepén.
Doamne! Doamne! Úristen!
Bumm! Bumm!
Valahonnan fényképezik őket.

III.

HARMADIK FEJEZET,

melyben életre kelnek
mindnyájan a vérig sértett mellékszereplők,
kik legszebb álmaikban is csak azt hallják:
„Jobbról lihegve be”,
„Dühöngve balra el” – miközben
az összes történet él nélkülük is,
égbekiáltó szerelmekkel,
csillaghullató zokogással,
s ők nem ölelhetik a világszépeit
a mindenséget jelentő csalafinta deszkán:
csak a sic transit ér el őhozzájuk,
de a gloria mundi soha;
és nem döröghetnek alá, mint az isten,
végérvényes igazságok felhőmagasából,
vagy legalább a színfalak mögül,
nem dőlhetnek kardjukba,
pisztolyuk se csattan
halálosan a szomszéd szobában,
ahonnan átszűrődik a ríkató, örök muzsikaszó,
mikor csomagolják a nagy utazóládát,
ha készülődnek már – el – a főszereplők
ebből a béna, semmilyen világból;
takarítják a huzatos verandát,
összesöprik az elejtett szavakat
– melyeket azok nem vittek magukkal –,
s kicifrázzák, hogy majd kellőképpen
adhassák elő a ferde vallatóknak.
Ily gyönyörű e pokolra való játék,
melyben a főszereplők gyötrődnek s halálos
szerelmekbe esnek,
gyilkolnak és felkötik maguk,
s őket vallatják elvadult dühökkel
minden hatalmak túlélő pribékjei.
Végítélet ez, vagy világhajnal,
naponta kezdődik és befejeződik,
csak egyet nem tehet: nem múlhat el.
És a főhős? –
Rég eltévedt a miazmás mocsárban,
asztalánál együtt dőzsöl ellenség s barát,
semmit sem ért, csak törekszik valahová,
mert útra űzte őt valaki: „Ő”...
S míg ezek táncukat ropják a háttérben
istentelen rendezők vezényszavára,
ő ezerszer ébred érthetetlen létre,
s mindig egy gyilkos világvégi parkban,
reggelente rémülten riasztva önmagát
a mellékszereplők irigy álmaiban:
Tán még ma is élek. Ha meg nem haltam.

 

                        Dicsőség

     

                            N
                            E
                            K
                            Ü
                            N
                            K
                            M
                            Á
                            R
                            L
                            Ő
                            T
                            T
                            E
                            K
N E K T E K É P P M O S T L Ő N E K
                            F
                            A
                            S
                            Z
                            A
                            H
                            Ő
                            S
                            Ö
                            K
                            L
                            E
                            S
                            Z
                            Ü
                            N
                            K
                            M

                          A   E
                       Z          N
                    S                Ő
                 S                       L
               I                             E
           V                                  G
 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében