"...el lehet kezdeni a leszerelést..."
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 4. (498.) SZÁM - FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Fallal a fejnek
Szőcs István
Múlt idők setét virága III.
Dávid Gyula
BÁLINT LAJOS nyolcvan éves
Sebestyén Mihály
Ranolder és Falkó
Bogdán László
A kintrekedtek - A gyűrű
Pethő Lorand
A kis kalóz
Ágról fügét...
Koldusok dala
Robinson ül
Tallózva
(árnyék-lovag)
(koponyajáték)
Király Farkas
Kocka
A Boldog utca hava
Darázskirály
Bontás
Gesztenyegép
Stephen Murray
Adagio sikolyokra
Palack a szekrényben
Ferenczi Enikő
Különálló parkok
Balázs K. Attila
(akár értelmetlen)
(amint a képzelt)
(a hajtás vége)
(az első napsugár)
(egyre jobban feszülő)
(nem mozdul már)
Antal Balázs
Kulcsok egy szabályos kisregényhez
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Fentről jövő sugárzás
Márciusi évfordulók
 
Király Farkas
Darázskirály
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 4. (498.) SZÁM - FEBRUÁR 25.

Alighogy a folyóhoz ért, máris rengeteg darázs röpködött körülötte a kánikulában. Számukat megsaccolni sem tudta volna, talán inkább súlyra próbálta becsülni őket: kábé másfél kilónyi, röpködő sárga-fekete csík. A kocsi alatt, a kocsi fölött, előtte-mögötte, mindenütt. Sőt, mivel egy óvatlan pillanatban kis időre kinyitotta az autó ajtaját, már bent is körözött néhány állat.

Tamás nem szerette a darazsakat. Gyerekkorában többször is meggyűlt velük a baja. Allergiás volt a mérgükre, mint az kiderült, amikor úgy harapott a barackból, hogy a gyümölcsöt dézsmáló darazsat is bekapta. Csövet dugtak le a torkán, hogy össze ne dagadjon a légcsöve, s képes legyen lélegezni. A kompnál meg egész nyáron dongnak a csíkos rovarok, de a híd csaknem tíz kilométerre van, ekkorát kerülnie nem érdemes.

Hamarosan megérkezett a folyó túloldaláról a komp. A járgányok le-, majd tovagördültek, aztán a révész felirányította az új fuvart: egy kék teherautót, egy csillogó új terepjárót, három motorbiciklit, végül Tamás kocsiját. Muszáj volt kiszállnia az autóból, hiszen jegyet kellett vennie. Míg a többiek fizettek, szemügyre vette a matrózinges-kapitánysapkás-borostás szerzetet. Mint az öreg tengeri medvék a régi képregényekben, gondolta. Piszok Alfréd reinkarnációja, mosolyodott el. Úgy dongják körül a darazsak, mint másokat a szúnyogok. No de miért nem zavarják? Nem tart attól, hogy valamelyikük megcsípi? Persze az is lehet, annyi mérget eresztettek belé az idők során a csíkos jószágok, hogy már fittyet hány a csípésekre, meg sem érzi.

Kibetűzte az igencsak kopott tábláról, mennyit is kell fizetnie a kompozásért. Előkotorászta a pénzt. Amint sorra került, a közömbösnél egy fokkal barátságosabb arccal a révészhez lépett, s nyújtotta át az összeget. De még mielőtt a matrózinges átvette volna, Tamás éles fájdalmat érzett a kézfején. Sárga-fekete bogár lógott rajta, fullánkja a bőrébe fúródott. Egy mozdulattal kitépte magából a darazsat, majd homályosodni kezdett előtte a világ, és eldőlt.

Kis, valószerűtlenül homályos kamrában ébredt. Néhány másodperc után rájött, hogy nem lehet más, mint a kompkapitány kabinja. Fájt a feje, sajgott a karja, alig bírt mozdulni. Felült fektéből. A sarokban a kapitányt vélte felfedezni. Hahó, mondta, csak hogy jelezze, magához tért.

– Hahó – válaszolta a kapitány. – Allergiás vagy – kérdezte, vagy inkább megállapította az öreg.

– Ühüm – mondta nem túl nagy lelkesedéssel.

– Meg is halhattál volna.

Még egy „ühüm” hagyta el Tamás száját. Megpróbált felállni, de nem sikerült.

– Még egy darabig üldögélj! – utasította-forma a révész. – Úgy sincs más dolgod.

– Még nem értünk át?

A kapitány közelebb lépett a homályban. Fura, gondolta Tamás, mintha nem is az inge volna csíkos, inkább a testén húzódnának végig a sávok. Bizonyára a méreg hatására látja így.

– A darazsak az enyémek – zümmögte a révész. – A csípést jóvá kell tennem.

Zsebéből pakli kártyát vett elő. – Húzz! – terítette az ágyra a lapokat.

Tamás néhány pillanatig értetlenül bámult. Lassan, nagyon lassan csúsztatni kezdte mutatóujját a lapokon. Végül húzott. Feldobta. Piros ász.

– Nyertél – állapította meg a darázskirály.

– Mit nyertem?

– Időt.

 

*

 

Tamás talán ha fél perce érkezett a komp felhajtójához, de máris rengeteg darázs röpködött körülötte. Súlyra próbálta becsülni őket: legalább másfél kiló röpködő csík. A kocsi alatt, a kocsi fölött, mindenütt. Nem szerette a darazsakat. Ma nem kompozunk, mondta, csak úgy, magának. Kifordult a sorból, és a kilométerekkel odébb lévő híd felé indult.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében