Adagio for screams
Jól emlékszem rád, hogy kortyoltad a tizenkét éves tiszta malátaszeszt
Rávillantottad golyóálló mosolyod a páncélozott széplányokra
Akik múltadra szúrták maguk, majd eltűntek
Kitört sarokban mentek szét magasztos eszméidtől,
Pillangók molyistene, betyárhercegünk a Six-mile Bridge megyében,
Aztán a golyóálló mosoly ripityára tört valahol öröm és rettegés között
Mikor Mozart-tal lépett be, csupa ámító nőiség
És épp hárfahúr-simításnyi finom érzékiség
Feszíti fel kagylóhéjad a tűző napra, visszaeresztve kísérteteidet
A pokol kapuin átkúszó gyermeket
Utoljára úgy láttalak lépteid eltűnt emlékén vonszolnod magad,
Démonaidnak lehajtott fejjel, sántikáló galambok közt,
Magadban motyogva zokogó szürke kőfalak alatt a félholdas emlékműnél
Bezártak oda, megint tizenkét évesen
És ott áll anyád állig kiöltözve a Dock Road mellett
Monokliját és betört orrát úgy-ahogy elfedő olcsó sminkben
Futtatja tízéves lányruhás öcséd az éjszaka cserkésző férfiaknak
Sötétített ablakok mögött a fényezett Mercédeszeikben
Kártyaváradra sorscsapás; golyóálló mosolyodba villám csap
Mert ő (s a többi mind) kisétált, karonfogva Barbert-t és Beethovent-t,
Nem hagyott semmit, csak a kisütött tortáját, benne apád régi zsilettpengéi,
Felszaggatják ezüstös nyelved, kicsavart szád keserű szavakkal,
Olcsó vörösbortól feketén, szőlőfestette szemfogú ripacs vigyorral,
Csíkokba húzod a kokszot a szocpolos kártyáddal,
Gyötrődve tűröd, hogy lejössz a h-mollról, és e-dúrvul
A síró hegedűszóló néma aknamezőn, hol kisgyereket bohóc vezet kézenfogva
A műcsaládtaggal, csonkolt gyerekszobával élő fiúkat kisegítő iskolába,
Jól emlékszem rád, hogy diszfunkciósan, illúziótlan kikelsz az értelem ellen,
Idegenek ágyain gereblyézed a szeretetmorzsákat,
Hogy abszolút kudarcod csillapíthatatlan éhségét táplálhasd
Az üvegszilánkos, gumifalú cella mélyén, hol farkasok fújták el kártyavárad,
Még nyomot hagy véres kezed a falon, hova részegen botolsz,
Mikor félholtra vertél egy idegent, mert a kísérteteid csúnyán nézi
Emlékszem rá, hogy álmodban valaki kanapéján sírsz,
Öledbe szorítod kezeid, figyelnek, nem-e vagy szuicid,
Magaddal birkózol összeizzadt lepedődben
Mezítláb téblábolsz az intézet folyosóin, fűzős fiúcskák rohangásznak,
Lábad alatt oszlik a föld, a gyilok fekete szárnyat hajt háztetődre,
Fiúkori álmaid elfojtott játszóterén fakadó apró hangok kórusa,
Rekviem egy romlatlan ifjúságért; adagio sikolyokra
Dányi Dániel forditása
