1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

még a kataklizma előtt azok

a tárgyak, s a felfoghatatlan ősz

figyelnek majd, amint

hátra bicsaklik a nyak, megdől

a törzs s a tekintet, végül,

a tekintet mégis visszakékül,

míg fokozatosan, szinte magadtól

gurulsz s a fák

valója mögött hemzsegni kezd,

felbolydul a zöld,

akár nyomodban a riadtan

verdeső akarat – s akkor

a kürtszó üvegfalán át

abba a térbe látni,

ahol a puhán kavargó

anyagba fulladsz, és arcoddal eljátszik,

nyitott szemedre rászuszog

az az egyszárnyú állat –