"A szülőföld megannyi személyes mitológia"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 4. (450.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Bi­zony a rám­pák is vi­lá­gít­nak
Szabó Árpád Töhötöm
Mi­ért él Bun­dás Rekk si­va­tag­ban?
Vida Gábor
Dühöngő jegyzet
avagy szülőföld és anyanyelv
Sipos Gábor
Po­li­ti­ka, vas­út, tör­té­net­írás
Szőcs István
Az el­sők di­cső­sé­ge – örök­ké má­so­ké?
László Noémi
Gyanútlanul
Horváth Előd Benjámin
Cirque du soleil
(reggeli stanzák)
Márkus András
A kolozsvári orgia
avagy Kolozsvár újra benépesül
Váradi Nagy Pál
Fordulatok a végmegállóban
Drótokon
Balett
Gyilkosok
Batári Gábor
Lat­ri­na ma­gi­ca
Demeter Zsuzsa
Nyelv-em­lé­kek
Jancsó Miklós
Stré­be­rek
Lászlóffy Csaba
Allegro barbaro
Fodor Sándor
OL­VA­SÓ­NAP­LÓ
Egy kortárs különös sorsú könyvéről
Mihai Măniuţiu
A szín­pa­di hár­mas­ság
Terényi Ede
MO­ZART­RÓL MO­ZART­TAL 2.
Hin­tón Eu­ró­pá­ban
Márciusi évfordulók
 
Márkus András
A kolozsvári orgia
avagy Kolozsvár újra benépesül

XVII. ÉVFOLYAM 2006. 4. (450.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

     „Az erkölcs az elme gyöngesége.”
                                    Arthur Rimbaud

Már este van, templomban szólt harang,
a téren már a kurvák gyülekeznek.
Ma szóljon hát a nimfákért a lant,
kik enni adnak éhező szemeknek!

A város, íme, nyújtja kincseit,
és szobrot már csak Vénusznak emelnek,
és nincsen itt se bűn, se fény, se hit,
bolond itt az, ki nem veszen szerelmet!

Kocsmák várják a szomjú ajkakat,
míg bent a ringyók s hölgyek tánca bódít.
A templomkertben páran hajtanak
egy jó nőstényt, ki szörnyű hangon ordít.

Jobbágy s nemes, hát büszkén menjetek,
járuljatok a vénuszdomb elé ma!
Kerüljétek meg lent a főteret,
ott áll bőkeblű Márta s szép Heléna,

kinek torkán a mag mind elhasad,
és tudja jól, hogy földre szórni préda,
ő vár tirátok s néhány perc alatt
a földre hulltok mint a holt s a béna!

És ott van Anne, ki mindent meghalad,
ki levegőt is úgy vesz, mintha szopna,
kezében már a fallosz, szép darab,
és mintha közben mégis eldalolna…

A városon csak kéjtől nedves éj,
és halk nyögések úsznak át a ködben:
egy rendőr éppen gyermeket kefél,
a gyermek sír a kéjtől nedves ölben.

S ha jő a fény, hát minden újra régi.
A kéjre vízként zúdul rá a hajnal.
Az emlék még a vágyakat emészti,
s az ágyban horkol fáradt, borzos arccal.

Ajánlás

Olvasóm, hát ne hidd hogy mind igaz,
mit itt egy éjjel csendben összeírtam
én, az édes borra szomjazó kamasz,
de végy példát, és álmodd meg hogy így van!

 

Márkus András: 1988-ban született Kolozsváron, a Báthory István líceum diákja. 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében