"már a jövőnk sem a régi"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 6. (500.) SZÁM - MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Szilágyi István
500 bizony
Karácsonyi Zsolt
Hídavatás
Kántor Lajos
Dávid Gyulával Szárhegyen
Mike Ágnes
"Az emlékezés nem luxus, hanem munka"
Szőcs István
Jegyzet - Ciki, camp - giccs?
Egyed Ákos
Helyzettudat és vállalás
Szálinger Balázs
Lemminkeinen monológja
Egy kolozsvári tűzfalra
Zsidó Ferenc
A zíró és a nyelve
A megfigyelő
Szántai János
A pásztor
Király Farkas
Vattacukor
Ölelés
Balázs Imre József
A Serény Múmia-csomópont
Matei Vişniec
Beszélgetések a város kutyájával
Londonban
Most már tudjuk miért
Jancsó Miklós
Újra színházi törvényekről
Fábián Lajos
Fegyver a szó
Szombati István
Félsz a nyártól, Ödi?
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Betör a könnyű komponálás
Áprilisi évfordulók
 
Karácsonyi Zsolt
Hídavatás
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 6. (500.) SZÁM - MÁRCIUS 25.

Itt az éjfél, sűrűsödni

kezd a lég az ég alatt,

észrevétlen összeolvad:

fénybogár és vérpatak.

 

Valósággá gyúródik a

megálmodott esti test,

a folyó, s az égi hídláb

közt az éj remegni kezd.

Alászáll mind, ki a fenti

világban nem lát csodát,

radírozza, összetépi

jól megrajzolt önmagát.

 

Itt az éjfél, itt az óra,

kezdődik a vándorút,

akármerre kanyaroghat

úgyis önmagába fut,

mint az angyal, kinek szárnya

elvakít száz csillagot,

de a teste nem talál a

végtelenbe ablakot.

 

Aki a végesre voksolt:

itt zokog mind, itt kacag

a szalaggomolyban úszó

híd felett és híd alatt.

 

Azt gondolják, hogy a hídon

nincsen őr és nincs veszély,

hogy legnagyobb veszedelmük

csak a késő őszi szél,

és a hullám, ha jegesen

mossa már a partokat –

pedig rémesebb a látvány

mi a szív mélyén fogad.

 

A legalján hidat épít

egy ganajtúró bogár,

ebből aztán sejthető lesz:

még innen is van tovább.

Jobb lesz csendben megfigyelni:

múlik a tél, jön a nyár

hídközépen tücsök cirpel,

megrebben egy lepkeszárny.

 

Ahogy rebben, az éjféli

hídon megretten az angyal,

nehéz dolog összemérni

lent a semmit fenti ranggal.

Ha már egyszer alászálltál,

mindörökre itt maradsz,

ha szerencséd van, a híd-őr

nagy titokban felavat.

 

Feladatot kapsz, hogy mint a

hidak, pont úgy élj tovább,

érts meg mindent, kőkeményen

játszd el itt az ostobát,

legyen, aki szórakozzon

fent, amíg szenvedsz alant,

idegeid, mint acélhúr,

zengjen elméd mint a lant.

 

Mert ezernyi mulatságos

dolog lesz még hirtelen,

például, hogy rátámad a

testre mind a négy elem.

 

Míg te vársz a szebb jövőre

híd felett és híd alatt –

észrevétlen összeolvad:

fénybogár és vérpatak.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében