1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Vérem hűthető: ésszel változékony,

De most tavasz van. Lassú nappalok

Élcelődnek egy őrült nyomorékon:

Láb nélkül is futásról álmodott.

Tenyérbe írta sornyi életét

Azzal a céllal, hogy majd továbbírja;

Szerelmesen mondta ki: nem elég

Egy szép tűzfal korahajnali pírja.

Nem vitt semmit, hiszen mindent akart,

S más életben vihetné csak a mindent:

Tenyér mellé magát a karcsú kart,

Az ereket s a főtérről a szívet,

Egy címeres, illatos blokklakást,

Melyről bizony még azt se tudja, hol van –

S az az egy sor élet: egy sor remény,

Kifakítja a forgalom s a fény,

Hogy fölszívódjon a mindennapokban.