1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Aznap köd lovagolt a hajnal hátán.

Fehér köpenyt viseltél, kezedben szivarat.

A csigalépcső tetején, ködbe keverve vártál.

Lomhán átsiklott köztünk egy autóbusz.

Abban az órában történt, hogy

Eldobtad parázsfejű szivaradat

És az időből könnyed lépéssel kiszálltál.

Fehér papucsod, köpenyed, arcod

Ott maradt a ködben. Te magad

Eltűntél, valahogyan kiváltál,

Testetlen testeden fényköpenyt viselve.

A jóság szigorú szabályzatát hímezted

Rá, monogramm helyett.

Reggeltől reggelig működő mosolyt

Szereltek arcodra történések és istenek.

És áradt belőled a fény.

A csigalépcsőt, autóbuszt

feloldotta magában, aztán

a hajnal hátán meghalt a köd.

Te ott maradtál mosolyogva

És hitted: a felhők fölött

Van egy másik csigalépcső,

Sok foka van, de nem végtelen.

Hitted: egyszer felérkezel,

Tudtad: nincs az a földi pénznem,

Amiben égi fizetséged mértéke kifejezhető.

Az ég alja pedig emberkézzel is megérinthető.