"sosem túl széles semmi árok"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 7. (501.) SZÁM - ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Epitáfium
A hullámpapír
"Vigyázó szemetek"
Özvegy Pókainé
Szőcs István
Páll Lajos hetvenéves - 70? 700? 7000?
Páll Lajos
A kenyérszegő emléke
Cseke Péter
Aki az építészet bartóki útját járta
Bogdán László
Kapu - Ricardo Reis Tahitin
Cseh Katalin
Az öngyilkos hóember
Megszokás
Játék
Jancsó Noémi
Fénykép az ápolóról
Az új szerelem rövid felavatása
Vitus Ákos
Hepatitisz
Semmi
OHfutur
Demeter Ferenc
Lepukkantak Klubja
Papp-Zakor Ilka
Moon River
A főzet
Dzsungel
Lászlóffy Aladár
Gergely István képes bibliája
Ármos Lóránd
Aki látott
Orbán Zsuzsa-Lilla
Mítoszteremtés és rejtett humor kitalált és valós történetekben
Lászlóffy Csaba
Jelenések. A trapézon
Apokalipszis-töredék
Tóth Mária
Berlinhét, Berlinév
Fábián Lajos
A farkasember
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - A zene - friss, tiszta növény
Hírek
 
Papp-Zakor Ilka
Moon River
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 7. (501.) SZÁM - ÁPRILIS 10.

A rádióban bemondták a holdraszállást. Nagyanyám bal válla hasogatott. A frontviszonyok kedveztek a reumának, annál kevésbé nagyanyámnak, aki ennek ellenére együtt örült az emberiséggel. Kínok közt bár, de az ablakhoz lépett, és megpróbált a holdba nézni. A nyaka nem hajlott, hamarosan feladta hát a kísérleteket, inkább a szemközti utcasarkot állt neki fürkészni. Árgus tekintete volt az én nagyanyámnak valaha, kivesézett és kizsigerelt bármit, ami a hatósugarába került. Rögvest észrevette a halottaskocsit, s ezzel pontosan egy időben a rádióban megszólalt a Moon River. Innen talán az az öreges félreértés is, hogy az első ember a holdon Louis Armstrong lehetett.

Nagyanyám figyelte, ahogy a halottaskocsi az utca betonjáról az égbe kanyarodik, nem az égre, nem az ég felé, pontosan az égbe kanyarodott bele, mint kés a vajba. Cibálták felfelé kitárt szárnyú lovak. Amint az eresszel egy vonalba értek, Hófehérke is kiszállt üvegkoporsójából. Arcán a fiatalság bűbájpírjával könnyedén a bakra penderült, gyerekkora letűnt alakja, könnyeket csalt az öregasszony szemébe. Mindkét markában vadgesztenye, tökéletes gömbök. A lovak nem is lovak, inkább gőzmozdonyok. Gyufásskatulyák a  levegőégben. Tüzet köpnek, úgy riszálják maguk. Hófehérke talán nem is Hófehérke. Talán inkább törpe. Koponyája szabályos háromszög alapú gúla. Vágtat az égbe, mint beste Al-Buraq.

Nagyanyám a formák ilyetén tökéletessége láttán megértette, hogy eljött az ideje. Még egyszer, utolszor, megetette a porcelánkutyát, megsimogatta kis buksi fejét, öreges csókot cuppantott az izgága gombaorra, az a kutya volt öregségének egyetlen támasza, ők együtt mindig mindent megbeszéltek, aztán előkotorta a szekrény aljából a koszorúkat és belefeküdt a takarosan megvetett koporsóba, ajándékba vettük neki a tavaly karácsonyra, ő választotta, mindig kényes volt a jó ízlésre, a koporsók többségének pedig nem egészen szép a színe.

Nagyanyám megigazította a dereka környékén megtűrődött csipkét. Louis Armstrong a holdon állt, a kráterek között. Szaxofonozott. A lábával verte a ritmust. Csordultig töltötte muzsikájával a teret, ahol nem terjed a hang. Aztán egy cénél, talán a legtökéletesebb cénél, amit valaha is megszólaltatott, a cénél, amibe még a csillagképek is beleremegtek, nagyanyám meghalt. Utána még leoltotta a villanyt. Mert ilyen asszony volt az én nagyanyám. Fűzőt viselt és sose pazarolt.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében