Éjszaka volt, amikor lakásomba zártam a vadont, fekete és átjárhatatlan, mint túlfőzött lekvár, megpergelt meggymagok, odakozmált bagolyhuhogás, kormos csonkok. A csempére ráolvadtak, lecsurogtak túlhevült csillagok. Feldúlta a csönd előszobám bugyrait, nappalimban sás ütközött ki a padlódeszkák között. Szófámban fák eresztettek gyökeret; falaimat benőtte a folyondár. Ágyamban gomba nőtt s páfrány. Repülőkutyák lógtak vállfáimon, karnisomra Ká tekeredett, ötven táskára való bőrében többmázsás izomkötegek. Zöld szemek meredtek rám korhadozó bútorok alól. Csíkok és foltok orgiája. Malária, csúz, idegzsába. Jégszekrényemben források fakadtak, cseppkövek lepték be a polcokat.
Íróasztalom fiókját szerteszedtem, hálószobám nyálkás tavába szórtam tartalmát darabonként, kisbicskát, fényképeket, avas vajat, antik zsömlét, leveleket, írószereket, tépőzárat, emléket garmadával, provinciális szerelmek zuhogtak a méregzöld vízbe, dohos körmondatok, elégedetten cuppant a békanyál. S a tó vizéből lovak keltek ki, csapzott sörénnyel vágtattak elő, fehéren, homályosan, még tisztázatlanul. Az asszonyok borzasztó rossz lovak, s közülük is legrosszabb a vadonbéli éjszaka, parázsszemű ötlábú kanca, Diána, galagonyaszemek, liánujjak, kebelén, vállán mangó csak, eper ajaka csábos hullazöld. Az erkélyen érett az alma, a húsa herseg, zamatos. De erről a fáról nem eszünk, az alsó ágon lógott Éva. Még szinte látni. Átkozott egy gyümölcs. Szüret idején visszajár.
Barlangszagú denevérek. Lépesméz. Perzsámon gőzölgő trágya. A sokfázisú erjedés bemutattatik. Gyümölcsmagok egészben benne. Egércsontvázak néhol. Lábuk vázával még rohannak. Lerí róluk a lendület. Orchideák fürtökben lógnak, mint máshol a banán. Rózsaszín, narancssárga. Murok, pipacs a három királyok batyujában. Égőpiros. Nincs semmi félsz, a fürdőkádban minden megterem. Jót tesz persze a dél-keleti fekvés. Tobzódás, kloroplasztiszok.
Másnap reggel termeszrágta csontvázam énnekem elhever a padlószőnyegen. Az éj csendes volt, a szemgödrömben fürj fészkel. Bordáim megtartják a talajt. Csigolyáimban kikerics és mikroorganizmusok. Alulról szagolom az önnön humuszomból serkenő ibolyát. Lábszárcsontom kálciumgazdag, a talaj itt lesz csak termékeny. Egyik kezemben kávéscsupor, másikban villanyszámla. A csap csöpög, számolom a koppanásokat.
