Az egyik jelképteremtőnk volt, mint Gy. Szabó Béla. A köztünk mindörökké elhivatott Bánk bánt éneklő Bánk bán. Mint Dzsida és Reményik.
Mintha Mátyás és Tinódi Lantos után egy fél évezreddel vonultak volna el valahova Erdély hadai, a nehézlovasság, a gyalogos koponyák, a tanítók és mártírok, a tanulságosak és az egymás karjából a hídlábát átemelők, és Erdély minduntalan megtestesülő kisdobosa verte volna hozzá a ritmust. Egy képből, kazettából álló arcképcsarnokot, mely visszaveri a magasságot más orgonaként. Ez volt Ő, Gergely István itt bennünk, belőlünk, nekünk, lelki tanácstermekben és a mindig feltartott tenyerek plafonja alatt. Egy kőben, fában, gipszben, lelki márványban futó összegezés. Heltai és Tótfalusi után, Szent Hiláriusok és rézfaszú bárók Önzetlen, tág leltározása után. A végelszámolás, mely azért lehet mégsem a végelvonulás dobpergése.
Gergely István a kőlapokról, könyvképzeletből kevert Kós Károly és Cseh Gusztáv után új kártya-keveréket, vetett képzelet-kártyát az időnként beálló ünnepélyes halálba. Csendes szobrász-pacsirta, rendeltetésszerűen föl-földobott kő.
Jönnek a Sándor-József-Benedekek és akár valami kő-Aprily versben megindul a tavasz, ha olyanok is éltek tegnapig az itteni otthonos voltegyszerholban, akik így emlékeztetnek. A mezítlábasok és mezítkezűek, agyag és merített kódexlap-mesterek. Égő tagjaik a pecsétverők a vályogon és a nyomtatványokon. Ugyanazokon a Kenyérmezőkön, ahol a balsors leghosszabb hidiszemléin mégis diadallal és megelégedéssel kellett felfejlődnünk alakzatokban, a fájdalom élvonalában, a Koncz a kemény vitéz s az aradi vár nézőközönsége előtt. A jövő ámuló szemű nemzedékei előtt. Mi vagyunk az elszakadó film és a meg-megragadó tanulság. Megbicsakló bokával, de nem bicsakló szívvel. Tudjuk amit tudunk és állítjuk, amit állítunk – mondja Gergely István csupa-kontur áriája, ez a képes biblia.
Csupa arcél és csupa acél, csupa parancsnok és csupa engedelmesség. Csupa generális és kardinális. Csupa doktorai annak az Isapurnak, mely végül ércnél maradandóbb. Csupa fekete-fehér. Csupa ezüstszürke fő, mint a legendás ősi kínai cserép-hadsereg, nálunk rokonibb változatban. Csupa dominó, egymást ledöntő, egymásra épülő. Mint a dobpergés marad meg Gergely István emlékeztetője a homlokunkon. Mint Mikest rajzoló Mikes. Mint Bornemisza nevében tervező Bornemisza.
