"sosem túl széles semmi árok"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 7. (501.) SZÁM - ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Epitáfium
A hullámpapír
"Vigyázó szemetek"
Özvegy Pókainé
Szőcs István
Páll Lajos hetvenéves - 70? 700? 7000?
Páll Lajos
A kenyérszegő emléke
Cseke Péter
Aki az építészet bartóki útját járta
Bogdán László
Kapu - Ricardo Reis Tahitin
Cseh Katalin
Az öngyilkos hóember
Megszokás
Játék
Jancsó Noémi
Fénykép az ápolóról
Az új szerelem rövid felavatása
Vitus Ákos
Hepatitisz
Semmi
OHfutur
Demeter Ferenc
Lepukkantak Klubja
Papp-Zakor Ilka
Moon River
A főzet
Dzsungel
Lászlóffy Aladár
Gergely István képes bibliája
Ármos Lóránd
Aki látott
Orbán Zsuzsa-Lilla
Mítoszteremtés és rejtett humor kitalált és valós történetekben
Lászlóffy Csaba
Jelenések. A trapézon
Apokalipszis-töredék
Tóth Mária
Berlinhét, Berlinév
Fábián Lajos
A farkasember
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - A zene - friss, tiszta növény
Hírek
 
Ármos Lóránd
Aki látott
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 7. (501.) SZÁM - ÁPRILIS 10.

Aki látott szíves embert idegenben,

láthatta homlokán a gondok bokrait.

 

Az egész huzatos nagyváros övé,

S ő minden éjjel más szállón lakik

 

Párját keresné minden utcanőben

nappal, ám bőrébe írva más van

 

Szíves ember idegenben nem is

élhet túl, csak ádáz vállalásban.

 

x

 

Felmászott apám a Holdig,

Megyek utána mutig, mutig.

Hogy is adhatnám alább?

Heut hängt alles nur von Mut ab.

 

x

 

Együtt vagyunk a kezdetektől.

Takargatom, hogy senki ne lássa:

izmos őrület burjánzik bennem,

és kinyújtja csápját számon nemsokára.

 

x

 

Ha szerettem, csak azért szerettem,

hogy emberi pózban láthassam magam.

 

Szeretőként, gyerekként, mindegy:

Csak játszhassak úgy, ahogy írva van.

 

Két sötét roham közt jó volt megnyugodni.

Jó volt azt hinni, hogy, amikor fáradt

 

testem mögött csapódik az ajtó,

bent vagyok végre. És megleltem hazámat.

 

 

x

 

Holdra ment apám kínjában.

Most onnan int, hogy bátran, bátran!

Idő van! Lépjek le innen.

A bátorságtól függ ma minden.

 

 

x

 

A haza ott van, ahol ennivaló,

ágyak, párnák, és csörömpöl a szó.

 

Engem a hazám a tenger mellett ér majd.

Ott mindenem levetkezem,

 

vízbe vágom hajam és szakállam,

s egy reggel beúszom mélyen, meztelen.

 

x

 

 

Akarom, mert egyetlen keserves

szívemnek egyetlen keserves esélye:

Életet kezdeni a világ szélén,

majd, mire elhalad, bejutni középre

 

x

 

Magammal voltam őszinte csak.

A tavasz nekem edzés volt a télre.

 

Nem számítottam soha senkire, 

csak Istenre, s a magam két kezére.

 

Nagy vizek jönnek, nagy erőkkel,

Lemosnak minden evilági sértést.

 

Várom a rendes feltámadást.

Várom a nagy, a végtelen megértést.

 

x

 

Hideg nyáleső. Most beletáncol.

Felbuborékol a gyomra a szájból.

Más fia bontja ki cunci aráját.

Perdül a fordul a tájban a gránát.

 

x

 

Visszanézett még, s azt mondta,

menjek utána, ha baj van.

Felmászott apám a Holdig.

Megyek utána gondolatban.

 

x

 

A fázó körútról hazaszálló este

figyel kicsit, s ha kínomat kileste

 

ölébe fektet, és írja ő tovább.

 

Döngicsélve félálomba ringat.

Elcsitítja búmat, újat már nem kérdez:

 

Mondanom se enged. Mára épp elég volt.

Itt jön a fáklya matracom fejéhez.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében