"sosem túl széles semmi árok"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 7. (501.) SZÁM - ÁPRILIS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Epitáfium
A hullámpapír
"Vigyázó szemetek"
Özvegy Pókainé
Szőcs István
Páll Lajos hetvenéves - 70? 700? 7000?
Páll Lajos
A kenyérszegő emléke
Cseke Péter
Aki az építészet bartóki útját járta
Bogdán László
Kapu - Ricardo Reis Tahitin
Cseh Katalin
Az öngyilkos hóember
Megszokás
Játék
Jancsó Noémi
Fénykép az ápolóról
Az új szerelem rövid felavatása
Vitus Ákos
Hepatitisz
Semmi
OHfutur
Demeter Ferenc
Lepukkantak Klubja
Papp-Zakor Ilka
Moon River
A főzet
Dzsungel
Lászlóffy Aladár
Gergely István képes bibliája
Ármos Lóránd
Aki látott
Orbán Zsuzsa-Lilla
Mítoszteremtés és rejtett humor kitalált és valós történetekben
Lászlóffy Csaba
Jelenések. A trapézon
Apokalipszis-töredék
Tóth Mária
Berlinhét, Berlinév
Fábián Lajos
A farkasember
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - A zene - friss, tiszta növény
Hírek
 
Fábián Lajos
A farkasember
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 7. (501.) SZÁM - ÁPRILIS 10.

Volt ugyan néhány szeretője, de végül egyedül maradt a külvárosi lerobbant, illegálisan belakott albérletben. Reggel kiszellőztetett, elszaladt a zuhanyozóig, vagy alaposan lemosakodott a pléh mosdótálban. Azután a könyvespolcra meresztett üres tekintettel álmodozott. Déltájban föleszméltette saját éhségérzete. Bekapcsolta a többszörösen újrahuzalozott villanyfőzőt, valami ennivalót hevenyészett a majdnem semmi nevű fejadagból, de amire elkészült az étel, elment az étvágya. Délutánonként mozdulatlanná dermedve várta, hogy kopogtassanak. Igazából akkor volt boldog, ha senki sem érkezett; közben a kis szoba rásötétedett. Szeretette, ha az alkonyi homályra ráijeszthetett a villanyégő fényével: a mesterséges fényben szobája nagyobbnak tűnt. Esténként komoly, terjedelmes regényeket olvasott, leveleket írt távoli nagyvárosban levő egyetlen szerelméhez, aztán nem küldte el ezeket. Érzelmekben visszafogott, képgazdag verseket írogatott addig, amíg bele nem ájult a fáradtságba.

Egy este, amikor üres tekintettel bámult ki függöny nélküli ablakán a sáros-gödrös, rózsaszín égőkkel megvilágított parkra, erős kopogtatás riasztotta fel a látvány nélküli nézelődésből. Kinézett a homályos kukucskálón és megpillantotta a farkasembert: szürkésfehér, erős lobboncot látott és világoszöld arcot, amelyből szelíd, kék szemek néztek vissza rá. Maga is meglepődött attól, hogy nem fél. Óvatosan nyitotta hátra az ajtót, hogy ne nyikorogjon a sarokvas, és beengedte a férfit. Valószerűtlenül magas, csontos testalkatú volt a rém, aki mintegy üdvözlésként elmosolyodott, vagyis kivicsorította hatalmas fehér tépőfogát, majd zengő torokhangon rámordult. Erre ő gépiesen kezdte lehámozni magáról ruháját. Öreg este lett. A farkasember csak akkor érintette meg testét, amikor már anyaszült meztelen volt: az érintéstől pirosra gyúlt, mintha csaláncsípés érte volna mindenütt.

Reggel arra ébredt, hogy a farkasember merev tekintettel nézi, majd kihátrál a szobából, de még visszamordul: – Holnap is jövök. Éhes vagyok, főzzél valamit! Délelőtt elindult a belvárosba, minden maradék pénzét vitte magával, húst akart vásárolni. Szerencséje volt: a mészárszék elé sem ért, amikor az ismerős hentes már integetve rákiáltott, lépjen be, mert van egy kevés dugi juhhúsa. Ő mindig is utálta a faggyúszagú, sovány, csupasz bordára csavarodott juhhúst, de most a farkasemberre gondolt, és boldogan elmosolyodott. Némi zöldséget is vásárolt, inkább magának, majd egy fél kilónyi szemetes rizst. Belemelegedett a főzésbe, mégis megérezte, hogy ott a farkasember az ajtó előtt. Kopogtatásra emelt kézzel lépett be, egyből nekiesett a terített asztalra kipakolt ételnek. – Zavar a szivarszag – recsegte, miközben hatalmas falatokban rágta-tépte-őrőlte a juhhúst. Ő megijedt a megjegyzésre, mivel szenvedélyes dohányos volt. – Ez azt jelenti, hogy várnom kell ezután, amíg elmegy, a rágyújtással? Pedig én a jöttére várok! Megint elvették a villanyt, ezért gyertyát gyújtott. A farkasember felnyögött a gyertyafényre, majd a lángra tette kezét: égett bőr és szőrzet szúrós szaga töltötte be a kicsi szobát.

Éjszaka megébredt. Sápadt lampionfényű hold sütött be az ablakon. A farkasember márványálomba merülten aludt mellette, lélegzete sem hallatszott, hatalmas mellkasával egy ütemben emelkedett és süllyedt vissza a foszladozó takaró. Kiugró zöld pofacsontja lila árnyékba merült, sűrű szempillája cipzárként zárta le kék tekintetét. – Nem kell védekezned – dörrent rá az egyik alkonyatkor a hatalmas férfiú – az én magomból nem születik emberpalánta. Anyám terhes volt, amikor megijedt a szürke farkastól. Tőlem csak a félelmet kapod méhedbe.

Reggelenként a keskeny, sötét, hosszú folyósóra összegyűltek az odúlakók. Bevásárló szatyorral piaci portyázásra induló, visszeres lábú nyugdíjas nénikék, pelenka- és konyhagőz szagú, sokgyermekes családanyák osztották meg piackutatói-felderítői élményeiket. A farkasember az ajtó mögött lapulva várt, amíg elcsendesedett a tereferés folyosó, aztán kisurrant.

– Ma nem kellek neked – dörmögte egy délután – öltözz fel, nem kell alakoskodnod. Ő belepirult a megjegyzésbe, még egy apró könnycsepp is megjelent szeme tűhegynyi sarkában. Eszébe jutottak néhányan alkalmi kapcsolatai közül, de mintha gondolatolvasó lenne, a zöld arcú férfi rászólt: – Valaki más jön helyettem, normális ember. Engem megöl az új kapcsolatod, mert nem bírom elviselni a birtoklás megosztását. Gyermeked is lesz tőle, aranyos, okos, egyetlen… Többé álmodban sem visszhangzod üvöltésemet.

Másnap korán reggel szorgalmasan kitakarította csöppnyi szobáját, virágot tett a rézvázába, majd áthozta az egyik szomszédtól a feketevágásból származó disznóhúst. Az egészet odakészítette, s mintha az illatok csalogatták volna, betolakodott a nyugdíjas szomszéd. Nem az étel vonzotta ide, pálinkára kért pénzt. Nehezen lélegzett, gyötörte az asztma, de azért elfogadta az odakínált cigarettát. Ő pedig megjátszotta a türelmes vendéglátót, miközben hallása kinti zajokra és zörejekre tapadt. Végül elment az öreg, így átadhatta testét és lelkét a szívszorító várakozásnak. Csak most ijedt meg igazán attól, hogy mennyire ki van szolgáltatva a bekövetkező eseménynek. A cigaretták számolatlanul, elszívatlanul kezdtek fölgyűlni a hamuzóban, a kinyitott könyv betűi szerteszaladtak a szobában, tekintete üresen pattant vissza könyvespolcról, mosdókagylóról, asztalkáról. Vállán már behegedt a farkasember harapása, gyöngéden végigcirógatta a sebet. Ovális falitükrének hideg lapja idegenül pillantott vissza rá, mintha nem ismerné föl a vadóc, pimasz arcon a gondfelhők vonulását, a lassan átmelegedő tekintetet. Fölidézte a szürke téli éjszakát, amikor először ébredt arra, hogy testének társa van a ritmusban. Kéjérzete akkora halálfélelemmel társult, hogy összeszorított, hófehér zománcú fogai megroppantak. Teste fölszabadult mindenféle ellenőrzés alól, valósággal szétrobbant a határtalan térbe. Aztán lehunyt szemmel hallgatta a rém történetét. Leginkább arra lett volna kíváncsi, hogyan, hányszor és mikor alakul át farkassá a rém, de erre csak ennyi volt a válasz: – Olyan az, mint amikor neked lekoppan a szemed, vagy a gyönyör csúcsára érsz. Hallgass! Maga elé képzelte a régóta lakatlan barakkot, előtte az égő fekete szurokbálát, látta az éjjeliőr lámpájának halovány fényét, hallotta a megveszekedett kutyaugatást, majd összegömbölyödve elszenderült az üldözött ragadozó árnyékában. Azt álmodta, hogy a farkasember harapása képessé tette őt is, hogy nőstényfarkassá változzon. Álmában a farkasemberrel menekült a félelmetesen vonító kutyafalka elöl. – Ne félj, melletted vagyok – próbálta megnyugtatni a társa és megfogta a kezét. Párnás, bozontos kezének melegétől feltöltődve értette meg, hogy a farkasember akkor is vele lesz, amikor fölébred. Egyenletesen ismétlődő, erős zörej riasztotta föl szendergéséből. Kopogtak ajtaján…

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében