"Nincs fundamentom és nincsen orom."
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008.8. (502.) SZÁM - ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Cervantes
Szőcs István
JEGYZET - Az igazságügy-rendészet és a színjátszás közös hagyományaiból
Boda Edit
A tettes
Lélekmadár rikoltott
Körforgás
Kíméletlenül szeretlek
Láng Orsolya
Panel
Rimbaud levele Baubassából
Józsa István
Irodalmon innen és túl
Bordy Margit
A teremtés misztériuma
Az elhagyott város
A színész
Élet-halál kapujában
A színek ha ünnepet ülnek
Reneszánsz katedrális
Lászlóffy Csaba
Hódolat Hubay Muklósnak
Gál Andrea
Mitologizálás
Jancsó Miklós
Ki pisil messzebb
Király Zoltán
Levél Alexandriából
Nagyon kéne
Kárpát-medencei üzenet
Részeg költő fohásza
Cseke Róbert
Dublini liget, kizárólagosan
Zuhog a zöld
Kedves Sveta
Szabó Roland
Az anatéma
A bizalom jele
K. Kovács István
A görög tábor
Pomogáts Béla
Reményik Sándor költészete
Gaal György
Lámpagyújtogatás Reményik körül
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Alkot vagy alakít?
Májusi évfordulók
 
Cseke Róbert
Dublini liget, kizárólagosan
XIX. ÉVFOLYAM 2008.8. (502.) SZÁM - ÁPRILIS 25.

Ajaccio:
Ó, istentelen! Ó, tükre megannyi vadásznak, hajóskapitánynak!
Megelőzöd a leglírikusabb pillanatot. Hogy miért vagy, és miért
nem vagy szabad, keresel egy mallarmé-i maradványt, amit még te sem foghatsz,
halálszagú Korzika, hogy megismerd önmagad.

Chaggáj:
Már csupán ez az egyféle riasztó, egy fény mi csaknem hullámtalan,
egy váz mi súlytalan, reggelek futása, szomjazásod,
mint egy lágy szürkeség, spriccel szét, könnyű a mozdulat, korcsolyázni kéne,
akár a sírban, tökegyedül.

Buhe:
Fél kezem fél kezed, vízirózsám a vízirózsád, s lábam a kezed, szemem a szemed,
hogyan is kezdjem el, hogy felvegyem zoknidat, hogy felöltselek genetikailag,
mintha csupán DNS öntet, fekete ecset, fülem helyére virágzó szemed, szomszédaink
kalmárszíve, szemetes szatyorbetétek, filmszereplők volnánk. Imitál a befejezetlenség
akár a hallgatás. Mulmul.

Clair de lune:
Glifák, szívem szivárványráncokban, nyelvem nehéz hulla, nyelved kínai sír,
miért követsz a momentumlámpák között, totemzaj, csajrohaj, monumentális
hagyma az éjjel, csak a neved suttogom, mi szebb volt a hajadnál, lecsorgó orrod.

Etcetera:
Én, a bestiális, teljesen változó vagyok,
fáradok mint a játék, pihenek mint az idő.
Szomjazó ibolyák által fogantam,
valamennyire fontos is vagyok.
A paktum: sok arcot viselek, nem sok arcot.
Tudok amit tudok, és így tovább...




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében