"Nincs fundamentom és nincsen orom."
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008.8. (502.) SZÁM - ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Cervantes
Szőcs István
JEGYZET - Az igazságügy-rendészet és a színjátszás közös hagyományaiból
Boda Edit
A tettes
Lélekmadár rikoltott
Körforgás
Kíméletlenül szeretlek
Láng Orsolya
Panel
Rimbaud levele Baubassából
Józsa István
Irodalmon innen és túl
Bordy Margit
A teremtés misztériuma
Az elhagyott város
A színész
Élet-halál kapujában
A színek ha ünnepet ülnek
Reneszánsz katedrális
Lászlóffy Csaba
Hódolat Hubay Muklósnak
Gál Andrea
Mitologizálás
Jancsó Miklós
Ki pisil messzebb
Király Zoltán
Levél Alexandriából
Nagyon kéne
Kárpát-medencei üzenet
Részeg költő fohásza
Cseke Róbert
Dublini liget, kizárólagosan
Zuhog a zöld
Kedves Sveta
Szabó Roland
Az anatéma
A bizalom jele
K. Kovács István
A görög tábor
Pomogáts Béla
Reményik Sándor költészete
Gaal György
Lámpagyújtogatás Reményik körül
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Alkot vagy alakít?
Májusi évfordulók
 
Szabó Roland
Az anatéma
XIX. ÉVFOLYAM 2008.8. (502.) SZÁM - ÁPRILIS 25.

Apám három napja már, hogy nem szól hozzám, anyám kinn zokog a kertben és szüreteli a málnát szipogva. Én szégyellem magam. Nővérem azért még szóba áll velem, de nem tudunk már úgy beszélgetni, mint azelőtt.
El kellett mondanom nekik.
Azóta képtelen vagyok együtt enni velük, főleg, mióta apám kivonul a konyhából, akárhányszor bemegyek.
Be kellett vallanom nekik: bodzaszörpöt ittam.
A családom ősgenerációk óta málnaszörpöt iszik, és soha, még a bodza gondolata sem fordult meg a fejükben soha. Bevallom, nekem sem. Világéletemben szerettem a málnaszörpöt. Amióta az eszemet tudom, finomabbnál finomabb málnaszörpöt ittam, amerre csak jártam. A málnázás szinte rituális esemény volt, nem csak itthon, de barátaim körében is.
Soha senkit nem ismertem, aki a bodzabokrok közélébe merészkedett volna. Vagy akár aki az illatát el tudta volna viselni. Semmit nem utáltunk jobban, mint azt a nyomorult bodzát. Annak ellenére tettük ezt, hogy soha még csak meg sem kóstoltuk. De ki akarta volna megkóstolni?!
Néha azt hiszem, elment az eszem, hogy ilyet tettem, máskor viszont úgy érzem, nevetséges ez a felháborodás.
Tisztán emlékszem, mekkora balhé volt belőle. Úgy éreztem, megfulladok. Az egész család itthon volt, sőt a barátnőm is jelen volt a balhén. Ő azóta is fontolgatja, hogy velem maradjon-e ezek után.
− Így neveltelek?! − kérdezte apám, összeszorított fogakkal, miután egy bőrhuzallal fenyegetőzött, de hiába volt rákvörös a feje, nem mert túl nagyokat ütni anyám miatt. Viszont ha anyám nincs ott, apám képes és megöl dühében.
− Nem... − válaszoltam − nem így neveltél.
− Világ életedben szeretted a málnaszörpöt − szipogott anyám.
− Így van, most is szeretem − mondtam.
− Akkor minek neked... − alig vette rá magát, hogy kiejtse a száján az utált szót − ...bodza?!
Én alig vettem rá magam, hogy erre válaszoljak.
− Mert szeretem − mondtam, és szégyelltem magam érte.
− Te... − barátnőm tudományos döbbenettel fordult felém, és az undor eltorzította az arcát − te... szereted a... bodzaszörpöt???
− Igen, így van − emeltem fel a fejem, és most először néztem a szemükbe.
Éreztem magamon egy pillanatra a bodzaszagot, és addig a pillanatig szinte én is visszataszítónak találtam. Láttam, ahogy elképzelik, ahogy az a sárgás „szenny” az arcomhoz ér és megiszom. Undorodtak tőlem. Én hüllőktől, bogaraktól undorodom így.
− Ki volt az, aki ezt az aberációt a fejedbe verte? − kérdezte mélyen megsértve anyám.
− Én magam gondoltam úgy, hogy megkóstolom.
− Hogy megkóstolod??? − mondta undorral apám, és köpött egyet.
− Igen. És ha tudni akarod − háborodtam fel végre −, nagyon jó íze van, ugyanolyan jó íze van, mint a málnaszörpnek, és nem is értem, mi ez a színjáték itt. Már van két hete is, hogy bodzaszörpöt ittam, érdekes, hogy addig, amíg nem tudtátok, embernek tekintettetek, észre sem vettétek, pedig mindig ott volt a bodzaíz a számban.
Apám felpofozott és a padlóra estem.
− Ezt a förtelmet ne halljam mégegyszer! − mondta.
− Kit láttál te még bodzát inni, mondd? − kérdezte nővérem is.
− Úgy viselkedtek, mintha a világ dőlt volna össze.
− Hát, tudd meg, hogy bennünk összedőlt a világ − zokogta anyám − egyetlen gyermekem van, és az is bodzaszörpre vetemedett.
− Miért, mi változott?? − üvöltöttem − most már nem vagyok a fiad?? Nem mindegy neked, mit iszom??? Egyszer málnát, egyszer bodzát iszom. Olyan nagy dolog ez?? Éreztél bármiféle különbséget rajtam az elmúlt két hétben. Nem!!!
− Ne kiabálj anyádra, mert véresre verem azt a mocskos, aberrált fejedet.
− Én, aberrált? Nézz már magadra, mivé lettél!
Kaptam még egy pofont.
− Szégyent hozol a fejemre, te átok!! − ordította apám. − Dolgozok egy életen át, csakhogy legyen egy fiam, aki aztán egy nap fogja magát és bodzaszörpöt iszik??? Nézzem tétlenül, ahogy ennyi év törődés után egy utolsó, szánalomra sem méltó, betegelméjű bodzaivóvá vállj???
− Nézz már rám, apa! Kérlek!... Nézzetek már rám!!! Bodzaszörpöt ittam!!! Nem öltem meg senkit, nem vertem át senkit, nem loptam el semmit, az égvilágon semmilyen rosszat nem csináltam ezzel senkinek! Egy édesízű szörpöt ittam, ami, bocsássatok meg nekem, de ízlett... Mit tegyek most??? Mekkora ez a bűn??? Mi olyan különleges ebben? Szeretem és kész! Te szereted a tökfőzeléket! Mégsem utál téged ezért senki.
− A tökfőzeléket sok ember szereti. Nézz te körül! − mondta nővérem − Mindenki málnaszörpöt iszik. Egy normális ember nem iszik bodzaszörpöt.
− Egy normális embernek nem jut eszébe bodzaszörpről álmodni sem − mondta anyám.
− Akkor szerintetek nem vagyok normális??
− Becsaptál minket, fiam. Méghogy nem vertél át senkit!!! Elhitetted mindenkivel, hogy egy normális, jóravaló gyermek vagy! − sírt anyám − Hazudoztál nekünk évekig, hogy te aztán soha nem innád meg azt a szennyet.
− Ha jobban belegondolsz, soha nem mondtam ilyet...  de ha mondtam is, volt más választásom??? Volt???
− Igen! − mondta büszkén apám − Megmondani az igazat. Vállalni, hogy bodzát iszol, nem titokban, a hátunk mögött, miközben végig tetteted magad, és félrevezetsz minket!
− Félrevezetlek titeket??? Miben vezettelek félre??
− Abban, hogy nem tudtuk, hogy aberrált vagy!!! − köpött az arcomba apám.
− Szóval aberrált vagyok...
− Én nem egy torz-elméjű gyermeket neveltem belőled! Mitől torzultál így el, mondd, mitől?
− Eltorzított az utálatotok! Torz vagyok, mert annak akartok látni!
− Bodzát iszol, te idióta! Ne játszd itt a mártírt! − csapott le megint apám.
− Ugyanígy reagáltál akkor is, amikor megtudtad, hogy egy sánta barátnőm van.
A barátnőm döbbenettel nézett fel apámra, szívébe hasított fájdalommal.
− Akkor is torz elméjű és aberrált voltam − éreztem végre, hogy visszavághatok. − De addig tartott csak, ameddig megtudtad, hogy sok a pénze, és neked is hasznod lehet ebből.
Apám falfehér lett, anyám tenyérbeborult arccal szaladt egy pohár málnaszörpért.
− Ha eladnék egy tonna bodzát és letenném az árát az asztalra, akkor nem lennék már aberrált???
Apámban meghűlt a vér.
− Nem vagy többé a gyermekem.
− Remek − mondtam −, szappanoperába illő családom van. Te aztán tudod, hogyan kell gyermeket nevelni! Te aztán megtanítottál tisztelni másokat! Megtanítottál szeretni! Megtanítottál elfogadni másokat!
− Én arra tanítottalak, hogy ember legyél!
− Nem − mondtam, de már megnyugodva, csendben − az egyetlen dolgot, amit tőled tanultam, az a gyűlölet volt és a kizsákmányolás. Azt, hogy szeretni valamit bűn legyen, az csakis egy olyan világban lehetséges, amelyik olyan egyedekből áll, mint te.
− De hát bodzát iszol!!!
− Hajtogasd csak! Meg se próbáld észrevenni, milyen szánalmas vagy.
Akkor beszaladtam a szobámba, és két napig nem jöttem ki onnan. Most ugye harmadik napja, hogy mindenki szenved itthon.
De be kell valljak még valamit: soha életemben nem ittam bodzaszörpöt. Én világéletemben a málnaszörpöt szerettem, és valószínűleg soha nem is fogok mást inni. Anyámék ezt nem tudják. És nem is fogom nekik még egy ideig elmondani. Majd csak akkor, mikor rájöttek, hogy nincs más választásuk, mint elfogadni engem, ha ittam bodzaszörpöt, ha nem.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében