"Nem a mi dolgunk igazságot tenni"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008.9. (503.) SZÁM - MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Egyetlen fát a végtelen sokért
Pomogáts Béla
Reményik Sándor költészete (befejező rész)
Papp Attila Zsolt
Hal voltál az Adriában
Szőcs István
Valós valószerűtlenségek
Kántor Lajos
Táguló körök
Egyed Emese
Kreativitás, versengés, irodalom, avagy Palack a szovátai Medve-tóban
Máthé Kincső
Pitykő
Reakció
Ne siess!
Koszos vagyok
Amikor
Kovács Ferenc
Andreosz, a csoda
Orbán János Dénes
A selyem útja
Szálinger Balázs
Intró, avagy Szerelmes vers egy nőhöz
Váradi Nagy Pál
Linna keresése
Bogdán László
A kintrekedtek - Jobb, mint otthon
Farkas Wellmann Endre
A hűség versei
Zsigmond Andrea
Skandináv belülnézet 1. - Norvég-ügy, pásztázás
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Mi­t hallunk a csenden túl?
Hírek
 
Lászlóffy Aladár
Egyetlen fát a végtelen sokért
XIX. ÉVFOLYAM 2008.9. (503.) SZÁM - MÁJUS 10.

Egyik költő a másik nevében is törleszt. Azt mondja ki, hogy megadtam mindenki tartozását. A másik tovább löki a sort, mint a régi jó, betűnként kézzel szedett nyomdai hasábokon azzal, hogy röpködnek, hogy odavágok, kezem alatt a forgácsok s itt né: összegyűjtöm őket, hátha széthordjátok tűzgyújtásra. A tűz pedig lobog, elég régóta, a Nagy Bárka mellett, poeta doctus Noé szurokolvasztásra használja, Leonardo da Homérosz ürügy-combot pirít rajta. Így jutunk el Áprilyhoz, aki azt mondja: egyetlen fát a végtelen sokért, a fenyvesekbe rejtő kirándulásokért, áldások erdejéért szerény emlékezés, egyetlen fenyőfa kevés, nagyon kevés. Egyik költő a másik munkáját folytatja, mint a sövény folytonos fonását valami körül, valami Déva vára vagy város-erdeje körül, a betyárokjárta, törökök, tatárok átfésülte puszta biztonságáért. Nincs az a pandúr, az az APEH, az a tolvaj minisztérium, aki jobban tudná, mi maradt belül s mi került kívül. Künn a bárány, benn a farkas! Igen, megszámláltattak megint és éppen ettől borzonganak. Mert ők sosem tudják, hogy kinn rekedtek, nem mint képzelete biztonságában Döbrögi úr, de ők nem ismernek Istent, se csillagot, egy virágot sem. Nekik csak zsebük van a világból. Nem tudnak egyetlen húsvéti bárányt sem segítségül hívni, ha baj van, egyetlen fűszálat, egyetlen fenyőfát a névtelen sokért. Pedig a tűz, a fény a harag, a pirító tűz lobog elég régen és eléggé elterjedetten. Lehet, hogy Dsida Jenő adta meg mindenkinek a tartozását, lehet hogy a leányrabló Balassi, lehet, hogy Horváth Imre vagy Szilágyi Domokos, vagy Nagy László, akikkel már a vörös téli naplementében fut a hó, de jobb odafigyelni rájuk. Mert végül pandúr és adószedő vadászat lesz a héten, még a vörös kabátos Angliákban is, ahol úgy adják a bankot. Az átszámítási kulcs nagyon világos, végül folyton kiviláglik: egyetlen fenyőfát a névtelen sokért...




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében