Van-e különbség aközött, hogy a valóság valószerűtlenné válik, és aközött, hogy a valószerűtlenségről kiderül, valóságként viselkedik? (Eltekintve a matematikától, amely operál irracionális számokkal is.) Vagyis, amikor valami nem úgy alakul, ahogy a dolgok természetes folyását tekintve alakulnia kellene.
Például lakásommal szemben, a kolozsvári Horea úton áll az Uránia palota. Háromemeletnyi bérlakások alatt volt (van?) benne mozgóképszínház és cukrászda, sok más üzlethelyiség mellett. A cukrászda a napokban megszűnt, miután nagyjából kereken száz éven át működött. Ezzel kezdődik a valószerűtlenség érzése: mivel valószínűtlen, hogy egy ilyen helyiség száz éven át rossz helyen lett volna! A cukrászdát úgy tervezték, hogy hatalmas ablakai sok világosságot engedjenek be, és kilátást nyújtsanak a bent üldögélőknek a forgalmas útkereszteződésre. Nos a hatalmas üvegtáblákat most befestették feketére, odabent sötétség van, a helyiség játékbarlanggá alakult. Ésszerű az lett volna, ha az új vállalkozó keres egy eleve sötét helyet, pincét, padlást, temérdek ilyen van.
Gondolkozni kezdtem, van talán valami az épület nevében, az Urániában, amely sugallatot kínál a dolgoknak az önnönmagukból való kifordításra? Honnét e név?
Több mint száz éve a bérpalota helyén egy üres telek tátongott, nagy bontások kezdődtek, mert akkor vágták a sugárutat a központból az állomás felé, e telken azonban nemsokára egy nagy sátrat ütöttek fel, és abban nyílt meg a város első mozija, s ezt nevezték el Urániának. Az Uránia név a görögben a csillagászat múzsáját jelentette – tehát e mozgóképszínház látogatója itt a megnyílt egekbe nyerhetett betekintést –, azonban még azelőtt az egész csillagos égboltozatnak ez lett a neve, miután Uránosz, egy sötét sorsú ősisten, letűnt, viszont annak honnét eredhetett a neve?
Különben, főleg más városbeliektől, gyakran hallottam tévesen emlegetni, Uránium, meg Orion, de olykor még az Urinológia is bejött (urológia helyett). Orion, közismert csillagkép, azelőtt a halhatatlan dalnok, az elhallgathatatlan énekes, akinek letépett feje, egy folyó hullámain úszva, tovább áriázott.
Elmodható, hogy mindenki, aki tévedett, jól tévedett. Ugyanis Oriont, akit Urionnak is mondtak, azzal gyanúsították, hogy neve nem az orosz vagy urosz szóból ered, ami „hegyet” jelent, hanem az ureinból, ami vizelést.
Ez a görög, orosz, a magyar (és más nyelvek) óriást jelentő szavainak a tövére alapoz, benne van az orom (orr, orrja stb.) szavainkban is, és protetikus hangokkal elölről megtámogatva a különböző nyelvű hor, gor, kur (pl. a szlávban is hegyet jelentő) szavakban. A németben az Úr már csak ősit jelent, de tudni való, hogy a latinban például a „nagy” jelentésű szónak „régi” jelentése is van.
Ám hogy kerül ebbe az összefüggésbe az urina? Egyszerűen félrehallásról, behallásról volna szó, azaz hangzásbeli asszociációról? Lehet, de esetleg olyan gyerekded dolgok is belejátszhatnak, hogy pl. amikor esik az eső, „vizet bocsátanak ki” az angyalok? Milyen érdekes, és itt nem árt meg is fogózni: a magyar nyelvben régebb volt egy „csillag” jelentésű húgy szó is, ma már csak egyes népi csillagkép-elnevezések őrzik, pl. a Kaszahúgy, ami az Orion csillagképneve. Ez annál érdekesebb, mivel az Orion esőcsináló, amikor felkél és lenyugszik, mindig esős az idő; ezért is kilátástalan, hogy azt a húgy szót a hold vagy húg szavakkal próbáljuk kapcsolatba keverni. (Vagy a „hodu utu”-val.)
A „csillag” szavak is átkalandoznak mások nyelvterületeire. Például a latin lux, a német Licht, „fény” jelentésű szavak fordítva olvasva, xul meg Tchil, kiadják a csillog ige első tagját! A legnagyobb karriert az ómezopotámiai Istár szó futotta meg a csillagtéren, a későbbi Vénusz, szerelemistennő, és esthajnalcsillag legrégebbről ismert neve. Belőle lett az Astra, Stern, Stella, egyesek szerint a sidus, sideris=csillag, csillagkép is. Miért hívják akkor a fémkohászatot sziderurgiának? Mert a legjobb minőségű vasat a meteorkövekből állították elő, vagyis a csillagok törmelékéből, lásd meteorvas! Belőle ered az egyik nagyon kedvelt női név is, az Eszter. Bár egyes zord teológusok szerint e szó azt jelenti, hogy „elrejtőzött”, mivel ebben az ószövetségi könyvben Isten neve egyszer sem fordul elő.
Tehát visszakanyarodva a (különben elismerem, a legkétesebb dolgok közé tartozó) numenológiához (vagyis névhit, névtan vagy névhiedelemhez), az Uránia olyan név, amelyen keresztül átjárás nyílik a fenségesből a közönségesbe. És mi mindent írhatnék még, ha életem egyes nehezebb időszakaiban nem lettem volna kénytelen a drágább szótáraimtól megválni! Ám még így is hozott a túl sok böngészés akárhányszor kellemetlen helyzetbe. Például egyszer a napilaphoz, ahol dolgoztam, beküldött egy izgága nagyokos vénember egy levelet arról, milyen hülyék az úgynevezett magyar nóták, vagyis hallgatók, mert például ilyen szövegeket énekelnek, hogy „nyár este volt, pacsirta szólt a fán”, mikor mindenki tudja, a pacsirta mezei madár, nem száll a fára! … Hát kikutattam egy adatot, hogy igenis létezett egy pacsirtafaj, az erdei pacsirta, amely faágon ülve danolt, sajnos, ritkább, mint a sárgarigó stb…
Ahelyett, hogy megköszönte volna a felvilágosítást, szitkozódó levelet írt: „igen, mert vannak mindenre képes alakok, akik a könyvtárakban a legfelső polcig is felmásznak, hogy kimutassák, nekik van igazuk, és hogy az ilyen tudás, amit könyvekből erőszakosan, rosszindulattal lopkod össze az ember, ártalmasabb, mint a tisztaszívű és jó szándékú tévedés”…
Itt most már helyben vagyunk; a valós valószerűtlenségeknél. Ami azért kezdett egy időben foglalkoztatni, mert kedvet kaptam az oral historyhoz, vagyis a „szájbeli” adatrögzítéshez; mert hihetetlen, hogy mennyi mindent hallottam az életben, amit még sosem volt merszem leírni, s most már nem is lesz.
Valahogy olyan helyzetbe jutottam a tudománnyal, mint egy másik öreg nyugdíjas a logikájával. Jöttünk ki egy este a színházból… az új telefonpalota előtt valami körhintás vert tanyát, villogó-rikító fénysávok törtek a magasba, túl hangos, rikácsoló zene, s úgy tűnt, hogy mindez a telefonpalota ablakaiból árad. S odafordult a nyugdíjas a párjához: „Rettenetes! Erre bezzeg van pénz! Arra, hogy ne hallgassák le az ember telefonját, arra nincs”
Ennél mélyenszántóbb észrevételt a XX. század végének közállapotairól és lelkületéről még nem hallottam.
