Recto
Az Irodalmi Kreativitás verseny országos szakaszának nyertesei:
(Szováta 2008. április 5.)
9–10. osztály:
I. díj: André Ferenc – Csíkszereda
II. díj: Besenyei Katalin – Nagyvárad
III. díj: Lakatos Zsuzsa – Brassó
Libri különdíj: Besenyei Katalin –Nagyvárad
Libri különdíj: Láng Dániel – Marosvásárhely
MAKOSZ – MMKD különdíj: Maxim Róbert – Nagyenyed
11–12. osztály:
I. díj: Mikó András Emlékdíj: Máthé Kincső – Sepsiszentgyörgy
II. díj: Szabó Péter Róbert – Marosvásárhely
III. díj: Kós Tímea – Temesvár
Zsűri különdíja: Gidró Attila – Csíkszereda
Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy különdíja: Nagy Ágota – Kolozsvár
Népújság-díj: Kató Tas – Sepsiszentgyörgy
Bernády-díj: Bándi Dániel – Zilah
MAKOSZ–MMKD különdíj: Gyulai Róbert – Marosvásárhely
Libri különdíj: Szabó Eszter – Kolozsvár
Vida Gábor díja: Szabó Péter-Róbert – Marosvásárhely
Verso
Velünk születik-e a képesség a nyelv tudatos-játékos-művészi használatára, vagy ellessük, eltanuljuk, kialakítjuk, hogy olvasmányainkat, tapasztalatainkat miféle energia forgatja-fordítja nyelvi s így átadható-megérthető alakzatokká?
Elveszítjük-e életünk valamelyik pillanatában, szakaszában a nyelvvel való önkéntes kergetőzés, viaskodás gyönyörű késztetését, vagy szép csendesen égeti ki belőlünk valami szürke démona a mindennapoknak, fekete démona a riadalomnak?
Így van? Nem így van?
2008 tavaszának esős hétvégéje milyen tóforma, hegyforma közös leleménybe avatta a – csoport jókedvébe szőtt „versenyfeladatokat” oldó – 15–19 éves, irodalmat teremtő, egyszeri táborba verődő iskolás fiatalokat?
(Jelentem: az első ilyen versenyre 1993-ban került sor Nagyváradon, középiskolás fiatalok inkább maguk szerettek volna maguknak az irodalommal kapcsolatos versenyfeltételeket szabni, eltérni a hivatalos tantárgy- és fegyelemversenyektől. Kevésbé szokványosan, kevésbé görcsösen szervezni, elkerülni a rutinból és egyebekből adódó diákbánatokat, amelyek néha létező mondanivalókat falaznak be évtizedekre a személyiség rejtett kamráiba. Jelentem, neveket kellene sorolni a „szent” kezdeményezők, a szervezővé váló korábbi nyertesek közül, de figyeljünk most az új nevekre.)
Mi az, hogy új? Mi az, hogy régi?
Kérdezlek, aki nem utálod a kultúrát folytatásként, továbbalakulásként, kíváncsiságként (is) elképzelni, folytatnád-e ezt a feladatot (a versengők közül néhányan nem átallották folytatni…):
Élt 1749-1742.
Tehát visszaélt
idővel, élettel, halállal.
Csak hét évet élt,
azt is visszafelé.
Elképzelem …
Képzelet? Kérdezlek továbbá, hiszem, hogy ismered ezt a csuda nyelvet, ismeretlen olvasó (a versengők már válaszoltak), mit jelentenek szerinted a következő szavak? És milyen történetekbe építhetők, szőhetők?: kala, rolit, szambáli, ilandás, logoritmus, vandita, ikáv.
Mit jelent (itt, most) az, hogy Verseny? Mi az, hogy irodalmi kreativitás?
(Vállalták lépcsőn, eresz alatt, csónakházban, asztal sarkán az írogatást órákon át, s aztán egy szakállas író – Vida Gábor – felolvasását hallgatva, labirintus- vagy tókerülő játékba merülve várakoztak.
Talán arra a felismerésre várakoztak, hogy lehet írni versenyhelyzet és eredményhirdetés reménye-árnya nélkül is. Az olvasás szokása mellé rendelhető az írásé…
Ki vagy te, olvasó?
Nem az a fontos, hány 30 év alatti, hány tanár, hány nő, hány író volt egyszer egy szovátai irodalmi versengés bírálói közt, hanem, hogy kincslelésre készül minden olvasó. Minden idők olvasója. És 40 versengő 2008. április 5-én Szovátán kelt (nem zárthelyi!), magyar nyelven írt műveire (valakik) kíváncsiak voltak!
Voltak? Lesznek?
Nem az a fontos, melyikünk kedvenc műve (ifjú szerzője) nyert (ott, akkor), hanem, hogy fohászkodjunk az író-olvasó-kedv megmaradásáért (tőlem se vedd el ez a kedvet, Gondviselő Isten),
(olvashatatlan aláírás)
