"A szülőföld megannyi személyes mitológia"
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 4. (450.) SZÁM — FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Bi­zony a rám­pák is vi­lá­gít­nak
Szabó Árpád Töhötöm
Mi­ért él Bun­dás Rekk si­va­tag­ban?
Vida Gábor
Dühöngő jegyzet
avagy szülőföld és anyanyelv
Sipos Gábor
Po­li­ti­ka, vas­út, tör­té­net­írás
Szőcs István
Az el­sők di­cső­sé­ge – örök­ké má­so­ké?
László Noémi
Gyanútlanul
Horváth Előd Benjámin
Cirque du soleil
(reggeli stanzák)
Márkus András
A kolozsvári orgia
avagy Kolozsvár újra benépesül
Váradi Nagy Pál
Fordulatok a végmegállóban
Drótokon
Balett
Gyilkosok
Batári Gábor
Lat­ri­na ma­gi­ca
Demeter Zsuzsa
Nyelv-em­lé­kek
Jancsó Miklós
Stré­be­rek
Lászlóffy Csaba
Allegro barbaro
Fodor Sándor
OL­VA­SÓ­NAP­LÓ
Egy kortárs különös sorsú könyvéről
Mihai Măniuţiu
A szín­pa­di hár­mas­ság
Terényi Ede
MO­ZART­RÓL MO­ZART­TAL 2.
Hin­tón Eu­ró­pá­ban
Márciusi évfordulók
 
Terényi Ede
MO­ZART­RÓL MO­ZART­TAL 2.
Hin­tón Eu­ró­pá­ban

XVII. ÉVFOLYAM 2006. 4. (450.) SZÁM — FEBRUÁR 25.

Leopold Mo­zart, a szi­go­rú, de na­gyon gon­dos, elő­re­lá­tó apa eu­ró­pai kör­úton akar­ta bemutatni gyer­me­kei te­het­sé­gét, el­ső­sor­ban a cso­da­gyer­mek Wolfgangét. Eb­ben is a kor szo­ká­sa­i­hoz iga­zo­dott és egy­szer­re lá­tott az uta­zás­ban mű­vé­szi si­kert, sőt di­cső­sé­get, és anya­gi hasz­not. Mind­ket­tő, ki­sebb-na­gyobb hul­lám­zás­sal vé­gig kí­sér­te út­ju­kat az 1763. jú­ni­us 9-i salz­bur­gi in­du­lás­tól az 1766. no­vem­ber vé­gi vissza­ér­ke­zé­sü­kig. „Er­re a me­rész uta­zás­ra egy szol­gá­ló kiséretében, sa­ját hin­tó­ju­kon in­dul­tak el” – ol­va­som Stanley Sadie tol­lá­ból a Grove mo­nog­rá­fi­ák so­ro­zat­ban.
Gon­dol­juk át, mi is tör­té­nik a kis­gyer­mek Mo­zart éle­té­ben. Az in­du­lás pil­la­na­tá­ban mind­össze hét éves. Ma­nap­ság az ele­mi is­ko­la el­ső osz­tá­lyá­ba kel­le­ne beiratni. Min­den­kép­pen rend­sze­res ok­ta­tás­ra vol­na szük­sé­ge, ott­ho­ni, sze­re­tő, biz­ton­sá­got adó csa­lá­di kör­nye­zet­re. E he­lyett há­rom évig be­jár­ja ap­já­val a tel­jes Eu­ró­pát, a pezs­gő mű­vé­sze­ti élet­ről el­hí­re­se­dett nagy­vá­ro­so­kat, ze­nei köz­pon­to­kat. Át­kel­nek Ang­li­á­ba és ti­zen­öt hó­na­pot töl­te­nek ott, Lon­don a köz­pont, és a leg­fon­to­sabb ta­lál­ko­zás: Johann Christian Bach sze­mé­lye és ze­né­je: az új stí­lus, amely Mo­zart élet­mű­vé­re so­ká­ig gyü­möl­csö­ző­en ki­hat. De Lon­don előtt és után Pá­rizs a gyer­mek Mo­zart szá­má­ra a ze­nei vi­lág ki­tá­rul­ko­zá­sa. A nyolc éves Mo­zart el­ső mű­vei itt je­len­nek meg nyom­ta­tás­ban, ezek az el­ső pub­li­ká­ci­ói. Ér­de­kes mó­don két-két szo­ná­tát kom­po­nált bil­len­tyűs hang­szer­re és he­ge­dű­re, ar­ra a két hang­szer­re, amely egész élet­mű­vét vé­gig kí­sé­ri. Nincs sem­mi­lyen áb­rá­zo­lás a he­ge­dü­lő Mo­zart­ról, de ének­lő Al­leg­ró­i­nak, An­dan­té­i­nak és leg­fő­kép­pen he­ge­dű­ver­se­nye­i­nek szim­bó­lu­ma, nem­csak fő­sze­rep­lő­je ez a vonóshangszer. A bil­len­tyűs hang­szer­hez va­ló kö­tő­dé­se tel­jes élet­mű­vét át­hat­ja. Már ezen az el­ső mű­vész­kör­út­ján is fő­leg a kla­vi­a­tú­rán va­ló tü­ne­mé­nyes já­té­ka von­ja ma­gá­ra a fi­gyel­met. Ezen a hang­sze­ren – csemballón és rit­káb­ban or­go­nán – ját­szik, imp­ro­vi­zál, bű­vész­ke­dik, le­ta­kart bil­len­tyű­kön is.
Sok­szor gon­dol­tam rá, va­jon me­lyik Mo­zart az Op. 1? Min­den ze­ne­szer­ző éle­té­ben sa­rok­kő az EL­SŐ MŰ, a FOR­RÁS. Mo­zart élet­mű­vé­ben a pá­ri­zsi ki­adá­sú szo­ná­tá­kon sze­re­pel az op. 1 (C-és G-dúr Szo­ná­ta), il­let­ve az op. 2. jel­zés (B- és G-dúr Szo­ná­ta). A lon­do­ni újabb hat szo­ná­ta ugyan­ar­ra a hang­szer­du­ó­ra az op. 3 szá­mot vi­se­li.
Össze­sen tíz szo­ná­ta há­rom opusz ke­re­té­ben, és a szer­ző (a mel­lé­kelt ké­pen jól lát­ha­tó­an) a fel­hőt­len, bol­dog gyer­mek­kor örö­me­it él­ve­zi. Zoffany olaj­fest­mé­nyén a nyolc­éves kis­fiú fü­le­mü­le-fész­ket tart a ke­zé­ben. Fel­nőtt ko­moly­ság su­gár­zik fi­nom arc­vo­ná­sa­i­ról, de a fes­tő fel­vil­lant­ja a még já­ték­ban élő gyer­mek paj­kos­sá­gát is: érett szel­le­mi­ség és a nö­vek­vő fi­zi­kai test gyer­me­ki ham­vas­sá­ga ke­ve­re­dik kü­lö­nös har­mó­ni­á­ban. A TEST nő a SZEL­LEM­HEZ! Ez Mo­zart ese­té­ben lát­ha­tó, ta­pint­ha­tó va­ló­ság­ként áll előt­tünk. Mind­az, amit rö­vid, de tel­jes éle­te so­rán mű­ve­i­be örö­kí­tett, az már szü­le­té­se pil­la­na­tá­ban mind ben­ne volt. Eh­hez min­den ta­ní­tás csak amo­lyan ke­re­tet nyúj­tott, és az apa me­to­di­kus ne­ve­lé­se, a rend­kí­vü­li mű­vé­szek­kel va­ló ta­lál­ko­zá­sok, a leg­ma­ga­sabb mű­vé­szi és mes­ter­ség­be­li tech­ni­kai tu­dás meg­szer­zé­sét tet­ték le­he­tő­vé a ko­ra­érett kis Mo­zart szá­má­ra. Biz­to­sak le­he­tünk ab­ban, hogy a rend­kí­vül jó­za­non gon­dol­ko­dó Leopold Mo­zart tu­da­tá­ban volt an­nak, hogy kis­fia szá­má­ra a leg­ma­ga­sabb fo­kú ze­nei kép­zést nyújt­hat­ja ezen a há­rom­éves eu­ró­pai uta­zá­son. És nem­csak a ze­nei ré­szen volt a hang­súly. A gyer­me­kek éle­té­ben az el­ső évek be­nyo­má­sai em­be­rek­ről, tá­jak­ról ki­tö­röl­he­tet­len nyo­mo­kat hagy­nak. A tár­gyi kör­nye­zet, a fő­ud­va­ri fény­űzés ezer­nyi pom­pá­ja be­ivó­dott Mo­zart lel­ké­be. Meg­ha­tá­roz­ta to­váb­bi éle­té­nek ezer­nyi meg­nyil­vá­nu­lá­sát, fény­űzé­si óha­ja­it, sőt haj­la­ma­it, a főuri élet pom­pa­ked­ve­lé­sét. Ért­he­tő, hogy a fel­nőt­té vá­lás „tö­rés­pont­ján” ki­tör­ni igye­ke­zett az ud­va­ri mu­zsi­kus szol­ga­hely­ze­té­ből; aki egy­szer már meg­is­mert egy MÁS vi­lá­got, mél­tót szel­le­mé­hez és a be­lő­le ki­su­gár­zott mű­vé­sze­té­hez, az már nem hajt­ja is­mét já­rom­ba a fe­jét egy her­ceg­ér­sek pa­ran­csá­ra. For­ra­da­lom ment vég­be Mo­zart lel­ké­ben ugyan­úgy, aho­gyan az eu­ró­pai em­be­rek éle­té­ben is, kö­ze­le­dett 1789!




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében