Leopold Mozart, a szigorú, de nagyon gondos, előrelátó apa európai körúton akarta bemutatni gyermekei tehetségét, elsősorban a csodagyermek Wolfgangét. Ebben is a kor szokásaihoz igazodott és egyszerre látott az utazásban művészi sikert, sőt dicsőséget, és anyagi hasznot. Mindkettő, kisebb-nagyobb hullámzással végig kísérte útjukat az 1763. június 9-i salzburgi indulástól az 1766. november végi visszaérkezésükig. „Erre a merész utazásra egy szolgáló kiséretében, saját hintójukon indultak el” – olvasom Stanley Sadie tollából a Grove monográfiák sorozatban.
Gondoljuk át, mi is történik a kisgyermek Mozart életében. Az indulás pillanatában mindössze hét éves. Manapság az elemi iskola első osztályába kellene beiratni. Mindenképpen rendszeres oktatásra volna szüksége, otthoni, szerető, biztonságot adó családi környezetre. E helyett három évig bejárja apjával a teljes Európát, a pezsgő művészeti életről elhíresedett nagyvárosokat, zenei központokat. Átkelnek Angliába és tizenöt hónapot töltenek ott, London a központ, és a legfontosabb találkozás: Johann Christian Bach személye és zenéje: az új stílus, amely Mozart életművére sokáig gyümölcsözően kihat. De London előtt és után Párizs a gyermek Mozart számára a zenei világ kitárulkozása. A nyolc éves Mozart első művei itt jelennek meg nyomtatásban, ezek az első publikációi. Érdekes módon két-két szonátát komponált billentyűs hangszerre és hegedűre, arra a két hangszerre, amely egész életművét végig kíséri. Nincs semmilyen ábrázolás a hegedülő Mozartról, de éneklő Allegróinak, Andantéinak és legfőképpen hegedűversenyeinek szimbóluma, nemcsak főszereplője ez a vonóshangszer. A billentyűs hangszerhez való kötődése teljes életművét áthatja. Már ezen az első művészkörútján is főleg a klaviatúrán való tüneményes játéka vonja magára a figyelmet. Ezen a hangszeren – csemballón és ritkábban orgonán – játszik, improvizál, bűvészkedik, letakart billentyűkön is.
Sokszor gondoltam rá, vajon melyik Mozart az Op. 1? Minden zeneszerző életében sarokkő az ELSŐ MŰ, a FORRÁS. Mozart életművében a párizsi kiadású szonátákon szerepel az op. 1 (C-és G-dúr Szonáta), illetve az op. 2. jelzés (B- és G-dúr Szonáta). A londoni újabb hat szonáta ugyanarra a hangszerduóra az op. 3 számot viseli.
Összesen tíz szonáta három opusz keretében, és a szerző (a mellékelt képen jól láthatóan) a felhőtlen, boldog gyermekkor örömeit élvezi. Zoffany olajfestményén a nyolcéves kisfiú fülemüle-fészket tart a kezében. Felnőtt komolyság sugárzik finom arcvonásairól, de a festő felvillantja a még játékban élő gyermek pajkosságát is: érett szellemiség és a növekvő fizikai test gyermeki hamvassága keveredik különös harmóniában. A TEST nő a SZELLEMHEZ! Ez Mozart esetében látható, tapintható valóságként áll előttünk. Mindaz, amit rövid, de teljes élete során műveibe örökített, az már születése pillanatában mind benne volt. Ehhez minden tanítás csak amolyan keretet nyújtott, és az apa metodikus nevelése, a rendkívüli művészekkel való találkozások, a legmagasabb művészi és mesterségbeli technikai tudás megszerzését tették lehetővé a koraérett kis Mozart számára. Biztosak lehetünk abban, hogy a rendkívül józanon gondolkodó Leopold Mozart tudatában volt annak, hogy kisfia számára a legmagasabb fokú zenei képzést nyújthatja ezen a hároméves európai utazáson. És nemcsak a zenei részen volt a hangsúly. A gyermekek életében az első évek benyomásai emberekről, tájakról kitörölhetetlen nyomokat hagynak. A tárgyi környezet, a főudvari fényűzés ezernyi pompája beivódott Mozart lelkébe. Meghatározta további életének ezernyi megnyilvánulását, fényűzési óhajait, sőt hajlamait, a főuri élet pompakedvelését. Érthető, hogy a felnőtté válás „töréspontján” kitörni igyekezett az udvari muzsikus szolgahelyzetéből; aki egyszer már megismert egy MÁS világot, méltót szelleméhez és a belőle kisugárzott művészetéhez, az már nem hajtja ismét járomba a fejét egy hercegérsek parancsára. Forradalom ment végbe Mozart lelkében ugyanúgy, ahogyan az európai emberek életében is, közeledett 1789!