1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Minden hit öncsalás (!) – akiben szellem
ficánkol, fölméri-e a maga
kárára? – Kísértésnek kitett jellem:
a bűnök nem sebzik halálra, ha
józanul körülnéz, és idejében
rádöbben: „kik között élek, jaj, s éltem!”
(Lám, még oly lángelme is, mint Victor Hugo,
álnok fényekkel megcsalt, zavaros
ifjúságától borsódzik –: még hogy a jó,
szegény kis XVII. Lajos
sorsán szánakozott, ha-ha-ha!) Van, akit
ha behálózott egyszer a galád múlt,
megszökni képtelen – hát felnagyít,
drámává növeszt mindent, és megzápult
agyával észre sem veszi, midőn
a kor kész lakájjá, prostituált
kiszolgálóvá tenni!…
                                 Az időn
elégtételt senki sem vehet sajnos. –
Vereség, hányattatás után, ha igaz,
a szétrobbantott birodalmak baljós
kísértetei láttán még kijárnak az
elfogult, sanda sóhajok a képzelt
nagyság tüzének, s a naiv vigasz,
hogy még „egy Falstaff is jó útra térhet”.

2008. március 1.


Evolúció

Egy ló vonaglik; haldoklik talán(?)
Vak, lecsupaszítottbokor-talány
   se kökény, se som, se madárkenyér
– – – – – csak porréteg, már vastagon az ér
falát is megüli a mész, a rozsda.
A táj szemén kifolyt színek. Kifosztva
a város is, a Híd utca, a Főtér.
A Pénzverőház sem hitelezőt kér,
csak több kékséget és szabad teret.
Gyűl a beton; részvétlen népség. Átok. –
A természet nagy és nemes lehet,
csak a színeket be ne falazzátok!

(1990-es évek)