S elvittek sorozni katonáékhoz ember, bémegyünk, mondom a tisztnek, aztán velem tessék vigyázni, met mióta a csitkó megrúgott, azóta lobbanékony vagyok. Az aszongya, hát magát nem kérdezte senki, há mondom, nem-nem, csak én figyelmeztettem magikat, hogy tudják.
Na, aztán haza es transzferáltak engem egykettőre. Akkor azután elmentem dolgozni, hát mondjuk, nekem könnyü dolgom volt, mert én ezermester vagyok, azt kérdezték, mi a foglalkozásom, mondom, hát ezermester, azt kérdezték, az asztalossághoz értesz-e, mondom, én nem, a kőművességhez, nem, hát akkor mihez értesz, há mondom, ha valahova hívnak, kéznél vagyok, oda tudok adni minden szerszámot mindenkinek.
Na, aztán felvettek a gáterhez mint korpakihordó, elvitt a főnök Szentgyörgyre, hogy valamiket vásároljunk, na, meg es vásároltuk, s azt mondja, neki valami dolga van, s el kell rendezze, s várjam meg itt s itt. Mondom, jó, hát vártam egy órát, nem jött, vártam még egyet, s há nem jött, eszembe jut, hogy én délután munkába kell menjek korpakihordani, hát gyalog elindultam bé Kézdire. Hát Maksán utolért a főnök, aszongya, összekeresem a várost, hol jártál, mondom neki, én vártalak, de eszembe jutott, hogy délután kell menjek korpakihordani, há szinte agyonvert engemet.
Aztán lebetegedtem, s elvittek a kórházba, de ott sokat nem ültem, hazaküldtek, de az volt a baj, hogy úgy kikapcsolódtam, hogy nem emlékeztem semmire vissza. Egyszer azt mondja a szomszédasszony, Ibolyának hívták, hallod-e, tudok egy jó agyturkászt, elviszlek hezza, háthogyha aszongya, helyre tud hozni, mondom, el van intézve, s el es vitt. Hát csodák csodája, egy hét múlva komplett helyrejöttem, visszaemlékeztem óvodás koromtól egész ideáig mindenre. Egyszer jő Ibolya néni, hogy kell menni felülvizsgálatra, azt mondta a doktor, hogy kéne jelentkezzünk, hogy lám, menyire javultál, mondom, jó, felülünk a buszra, meglát egy kollégám, aszongya nekem, szervusz, hej Laci ismersz-e, mondom, hogyne ismernélek, aszongya, hogy-hogy, a múlt héten még nem ismertél meg, há, tudod-e, elvittek egy agyturkászhoz, s mióta elvittek oda, s kezelt, azóta még az óvodás koromra es visszaemlékszem. Aszongya, nem tudnád nekem es javasolni azt az agyturkászt, gondolkozom egy kicsit, s mondom te, hogy es híják azt a virágot, amelyik tavasszal nyílik, kék s olyan jószagú. Aszongya, ibolya, na, hátraszóltam Ibolya néninek, hallja-e, hogy híják azt az agyturkászt, amelyik kezelt. Hát, aztán így egy kicsit helyrejöttem, azóta megint feledékeny lettem, most mán eljött az idő, kell menjek nyugdíjba, s hogyha megkapom a nyugdíjat, akkor boldog leszek. Mert telileszek érrel, a lábamba víz ér, a fejemben agy ér, a tököm a földig ér, a faszom már semmit sem ér, hát esetleg a nyugdíjam, ha még valamit ér. Aztán ha még el találnak vinni az agyturkászhoz, s még valamire visszaemlékszem, ejszen még mondok többet is.
