mint utolsó alkalommal
Sötét, kocsonyás lépcsőház. Fekete korlát, diszkréten díszes, jófajta kovácsoltvas. A lépcső alatt macskaléptek. Ablak a belső udvarra, rajta keresztül kovászos uborka szaga.
Férfi. Rajta öltöny, lábán hegyes orrú cipő. Noir és aggresszív. És lakk. Közben kopog felfelé a lépcsőkön. Sietve. Megáll egy ajtó előtt. Tölgy. Bentről nem jön ki egyéb, csak csend. Kopog. Semmi. Gáz sziszeg a csövekben és körül. Kopog. Nyöszörgés, foszlányokban. Szemöldök ráncba ugrik. Nem látszik most a sötét miatt. Kilincsel. Hideg az aranyozott kilincs, de biztató. Az ajtó nyílik, majd megakad. Nyomja, de nem megy. Széles vállával nyomja, tágul a rés. Egy láb a földön. Mezítelen. Körmei áttetszőek, festék hiánya látszik. Bepréseli magát a nyíláson.
Egy lány a földön, barna hajjal a fején. Gesztenye, csapzott. Arca szelíd. Nem halott, sőt vörös. Vérnarancs, mint a szemei. Könnyekben úsznak. Nyári ruha a lányon, szinte égszínkék, de csak szerény, csak kék. Szezonális szoknyája foszlányokban lóg. Csak a térdéig ér. Szenved a lány, hánykolódik, ruhája a térdéig csúszik fel.
Három lépésre északkeleti irányba egy bőrönd. Disznó. Csukva van, kis lakat biztosít. Jelentőség nélkül hever a padlón. A férfi tesz egy lépést feléje, de visszafordul a lányhoz, és lehajol érte. A lány lehelete hűvös, epés. Ilyen hangon nyögi, hogy nem akar felülni. Aztán végül megadja magát. Mögötte egy kis, faragott faasztal, apró tüdőszínű, hervadt virágokkal. Mellette ágy. Francia. Kínai takaróval. Mögötte ablakok. Jónéhány, egy nyitva. Csapkodja a szél a függönyt.
Arcsimogatás a lányon. Kissé kábult, de azért mosolyog. Jó a megközelítés. Mintha álmából kelt volna fel. Rábámul a pasira. Férfi, mint nővel. Aztán ráborul a mellére, mint utolsó alkalommal.
kalap száll az ágyra, mint galamb
Bérház. Utca felől egy oszlop. Sercegnek a lepkék az égőn. Pattannak, majd újra, végül serc. Első emelet. Vagy második. Ablakok bámulnak az utcára. Hámlik a keret.
Éjjeli szekrény. Franciaágy. Falióra. Ajtó. Csukva. Erős kontúrok. A színek élesek. Tüdő, máj és albinó. Egyik ablak nyitva. Csapkodja a szél a függönyt. Egy férfi a szobában. Karjaiban egy fiatal nő. Barna a haja, ruhája régies, fehér, apró virágokkal. Apró lábain nincs papucs. Visszafogottan mosolyog. A férfi penge. Vonalak tömege. Kereszteződések. Nézi a falat. Kisasztal. Kisváza. Kisvirágok. Pirosan.
Kalap a férfi fején. Egy doboz a széken. Ajándék, fémes masnival. A lány elveszi. Boldogabb. Rózsaszínű nyárikalap. Műanyagos. A tükörben is jól mutat. A férfi arca csont, arcán sötét az arcél. Nyakába ugrik a lány. Közöny. Értetlen, elengedi, a kalap az ágyra száll, mint a galamb. Fanyar mosoly. Számított rá.
Leül az ágyra. Kezeit combjai szorítják. A férfi szól, magyaráz. Gesztikulálás és szuszogások. Csend. A szobában fények. Ívek. Vállak megvonása. Vita.
A férfi. Nincs tovább. Kimegy. Csukódik az ajtó. Mosoly. Számított rá. Suhogás a párkányon. Galambok. Fogja a kalapot. Az ablak felé. Lépések. A szél szembefújja. Felröppennek a galambok. Az esti szelek az arcán. Fejére teszi a kalapot. Sikk. Tudja. Leveszi. Kontyba, hölgyike. Újra felteszi. A tükörben is. Lecsukja a bőröndöt. Suppan és kattan. Zsírozott. Függönyt be, ablakot is. Vége. Lábára egy fehér cipőt. Madártej. Villany, ajtó, ki.
puha talpa mögött párás a márvány
Utca. Lány. A kapu. Feje fényben. Megáll, mintha nem tudná. Fújják az esti szelek. Lekapja fejéről a kalapot. Utánakap, majd legyint. Elszállt. Elmosoly, az esti fényben. Nektár, húsos az este. Elindul. Lépeget. Halad.
Néhány kormos vezeték. Lampionok. Fények. Utca. Távolodik a lány. Kezében a bőrönd. Első sarok. Hirtelen jobbra. Este.
Cseppekben a sötét. Fények a ház falán. Reggel. Utcabűz, láz. Egy lány. Jön, égszínkék ruhás. Friss hab. Tejszín. Kezében bőrönd. Barna színű. Boldog talán. Egy mosoly, és haját fújja a szél. A házak falai, az ablakok. Rég járt erre. A kapu. Megáll előtte. Nedves folyosó. Jófajta kovácsoltvas korlát. Fekete. A lépcsőkön kopog a talp, fehér, lakk. Megáll egy ajtó előtt. Sötét. Kutat a kulcsok után. Kovászos uborka szaga.
Kapcsoló. Villany fel. Belép. Lerúgja a cipőjét, és puha talpa mögött párás marad a márvány. A bőröndöt ledobja. Az ablakhoz lép, kinyitja. Kihajol derékig. Az esti szelek a hajába kapnak. Kinéz. Vár valakit. A galambok burrognak. Szemügyre veszi az ágyat, a falióra nyelvét megtolja. Kicsi hervadt virágok a vázában.
A bőröndhöz lép. Felnyitja. Manók, hűvös testek, fehérneműk stb. Este van. Esti szelek. Pakolja ruhákat az ágyra. Felkapja fejét, mosoly, rohan az ajtóhoz. Úszik. Kilincs.
