"Gyilok a jó szó, mikor nem hiszem."
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 5. (451.) SZÁM — MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
HT újévi levele
– szerelméhez –
Szőcs István
ME­REN­GŐ
„... korai tör­té­ne­té­nek buk­ta­tói”
Cseh Katalin
Rejtelem
Demény Péter
Ki­ált­vány egy nagy mű­vész ügyé­ben
Gömöri György
Bethlen Miklós angolul
Tengeri út leírása,
A. D. 1664
Történet a régi Velencéből
Gyulai Levente
Hasz­ná­la­ti uta­sí­tás az el­kép­zelt matrjoska-babákhoz
Egyed Emese
Etüdök
Vizek
Mezzo
Gyöngyök
Ne
Töredék
G. Tóth Károly
Bo­rot­va­él
Noszlopy Botond
Mélyrepülés
Simó Márton
bozgor
Ioan Moldovan
A fehér kulcs
Lászlóffy Csaba
Utó­já­ték
(Száz­éves tör­té­net)
Bogdán László
Robert Browning a tengeren, Ahab kapitány hajóján
Terényi Ede
MO­ZART­RÓL MO­ZART­TAL 3.
Ismét úton
HOL–MI
 
Cseh Katalin
Rejtelem
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 5. (451.) SZÁM — MÁRCIUS 10.

A fákon innen s a fákon túl
Felhők ölébe csillag konyul

Állok a parton még egyedül
Csönd tolla lebben szárnya feszül

Nézem a bomló feslő kerteket
Hiány örökli tágas lelkemet

Palánkon volnék ingfehér árnyék
Helyben-szárnyalásban élen járnék

Anyag vagyok húz a testem
Vágyak nehezéke lettem
(semmi selyme sárgul sejtem)

A fákon innen s a fákon túl
Fölsejlik lassún csillag mozdul
(isten a hunyó falnak fordul)


Párhuzamok

– találkoznak a védtelenben –
Mellettem vagy de nem velem
Rólam álmodsz de nem engem
Hozzám beszélsz de nem nekem
Belőlem élsz de nem bennem
Vágyakban pancsolsz nélkülem
– a helyzettel már megbékültem –
Félelmeidet nem félhetem
Magányod kölcsön nem kérhetem
Jelenléted vagy hiányod
Lényemen rendre átszivárog
Lábujjhegyen a lelkemen
Átosonsz sajgó sejtelem
Szél ácsorog a szirteken
Gördülünk kopott síneken

Akár egy titkos szekrénybe
Belesnénk egymás csendjébe


Tűnődések
Emlékszel még arra a városra,
A holdfényben térdeplő házsorra,
A végig macskaköves Pap utcára,
A gangon szárítkozó kék ruhára,
A törökmézes színes bódéjára,
A kopott lakkcipő pisze orrára,
A játszótéren haldokló hintára,
A tűzfalak mögötti félszeg világra,
A csápjait vesztett trolibuszra,
A friss párizsira és nyúlhúsra,
A reggeli kakaó illatára,
A kertben szárnyaló illatárra,
Tavaszra, nyárra és a télre,
Kabátba kapaszkodó őszi szélre?
Emlékszel még, vagy tán
Minden összemosódott benned?
– mint kontúr nélküli lelkek –
A mozzanatok el nem különülnek:
Ez voltam én és az voltál te,
Ez az én lábnyomom, az meg a tied,
Ez az én érintésem, az a te pillantásod,
Ez az én érkezésem, az a te illanásod...
Emlékszel még a vágy pilléire,
Angyalszárnyak lágy tollpihéire?
Ma is itt van egy a vállamon,
Részemmé vált már, hát vállalom.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében