Ma talán több vevő lesz. Vasárnap mindig jobb. A zsernyákok igencsak rámozdultak a hamisítókra. Mondják a szervezők, hogy a házilag gyártott dévédéket a földre szórják, megtapossák, és keményen büntetnek.
Előszedem malacperselyemet, néhány foltos zoknimat, és hármat a még megmaradt, gyűrött verseskötetemből. Azután következnek az elektromos bigyók a pincéből. Körülbelül sem tudom, hogy micsodák, hiába is jönnek a kopott aktatáskás, szemüveges műszerészfélék, és kérdezik, hogy ez meg az, és az meg ez működik-e. Kukán nézek, és mondom, talán próbálja ki otthon.
Éled a piac, mellettem romák pakolgatnak festményeket, aranyórákat és porcelánbabákat. Kicsit arrébb egy kopasz szedi elő bódéjából a hifi-cuccait. A hatásvadászat végett már hatkor felrecseg 1000 wattos hangszóróiból a zoltánerika vagy a kadlotkarcsi.
Amúgy buli ez a hely, múltkor egy srác saját anyját árulta, persze hamvasztva egy urnában. Még a fotója is rajta volt. Itt mindent megvesznek, csak ki kell várni a vevőt.
Jól van! Megjelent az első nyüzüge, fordított baseballsapkás srác. Lesz itt dévédé-árusítás! Akár a kapásra éhes horgászban, bennem is éledezni kezd a balhééhség.
Jön egy másik hasonszőrű gyerkőc, és már rakosgatják is szépen, sorban. Megyek hozzájuk haverkodni. Hosszú a nap, kellenek a szövetségesek, no és legalább megtudok egy s mást.
– Csumi, tényleg genyáznak a zserkók?
– Inkább a buzi hatőrség! De hoppá! Van itt lepedő, ráborítom, aztán óne.
A mellettem ruhákat halomra dobáló bögyös nőszeméllyel átbeszéljük a várható időjárást. Arra kitűnő, hogy amikor pénzt váltok vagy kávéért megyek, őrizze a motyómat. Neki is hozok egy feketét. Cukor és tej nélkül issza, ebből is látszik, hogy rutinos piaci bennszülött.
Egy hiéna megvette múltkor kilencszázért a kínai porcelántálamat. Valamivel arrébb négyezerért árulta. Eladta, mert amikor kávéivás után a hígfosási kényszer a vécére űzött, láttam, hogy már nem volt az asztalán.
Veszettül tűz a nap, még jó, hogy van felettünk ponyva. Csip-csup kis kölykök (nem látni, hogy kettő vagy három) próbálják lecsenni az első dévédé-sort, majdnem sikerül nekik, de a gizda srác átugrik az asztalon, és kiszedi a kezükből. Nem bántja őket, mert a sor végén egy egész pereputty várja a brigádot.
Zsernyákok jönnek be a főkapun. Van közöttük 3 csillagos, 2 csillagos. A hölgyön és a kamaszarcú srácon semmi, mégis ők feszítenek a legbüszkébben. Elindulnak, érdeklődve nézegetik a kacatokat. A két dévédé-árus nem figyel, szomszédjukkalökörködnek. Szólhatnék nekik – marha nagy dilemma – de nem teszem.
Olyanok ezek a rendőrök, mint sétáló oroszlánok a szelíd vadak között. Előre hallom a kérdéseket, a lakkozott rendőrcipők alatt darabokra törő dévédéket, és azt a lármát, amit a fejüket fogó romák okoznak műbalhéból, hogy a káoszban jobban hozzáférjenek mások portékáihoz.
A dévédés asztalhoz lépnek, türelmesen várakoznak. A tohonya alkatú, 3 csillagos szól valamit, mire az árusok megfordulnak. A 2 csillagos, borostás megnéz egy dévédét, majd az egyik srác a rendőrhölgy kezébe ad egy másikat.
Nincs asztalról lesöprés, csupán nyugodt szóváltás. Francnak kell ennyit szórakozni! Vakok ezek? Messziről látszik, hogy hamisítottak. Az árusok a kezükben tartott filmet mutogatják el. Szájpufogtatva utánozzák az ütéseket, lövéseket. Az alacsonyabbik épp agonizál, eszeveszetten rángatja magát, végül kiakasztja a szemét. Odasóz egy pacsit a 2 csillagos a gizda gyereknek. Mindenki hahotázik. Izgatottan adják kézről-kézre a bemutatott dévédét. Talán pályafutása során első ízben a csillagnélküli szembeszáll a 3 csillagossal; kitépi a kezéből a Halálos fegyver négyet. Amaz bölcs apai mosollyal enged, és kiemeli a Predátort.
A rendőrnő kiszolgáltatottan várja, hogy a kis gizda engedményt adjon. A többiek is könyörgő szemmel várnak. Az árusok pökhendi pofával számolgatják azt a kevéske összeget, amelynek leengedése után még bőségesen marad hasznuk. Hogy miben egyeznek meg, nem figyelem, mert viszketni kezd a tököm, és egy öreg, kalapos vevőm is jön. Persze nem a hatezer forintos szivarkészletet viszi el, hanem csak két pornólapot százért.
A rendőrök izgatottan nézik a borítókat, ki-ki a maga filmjét dicséri. Lelkesen köszönnek el. Amazok rájuk se néznek, egymást kínálják cigivel. Bárgyú arccal gyújtanak rá, és zsebre dugott kézzel árulnak tovább.
