"Egyik zsandár azt mondja a másiknak..."
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 11. (505.) SZÁM — JÚNIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Óda az „Olyankor”-hoz
Demeter Zsuzsa
„Nem vagyok irodalmi író” - Beszélgetés Vida Gáborral
Szőcs István
JEGYZET - Világpolgár: is-is vagy se-se?
Ferenczes István
Esteban Zazpi de Vascos verseiből
Pomogáts Béla
Kuncz Aladár (1886–1931)
Ármos Lóránd
Csak te én
Egy napig
Népnevelő
Fehér, benn
Reggelimhez
Álmomban Isten
Hajnali
Móritz Mátyás
A vörös kakas fészke
Hajós János
Homoksivatag, avagy a karaván naplóját lapozza a szél
Borgesi sivatag
Merényi Krisztián
Szindbád a huszonegyedik században
Razzia
Végveszély
Bogdán László
A kintrekedtek (folytatás előző lapszámunkban)
Mike Ágnes
Kövekben az idő
Bakk Ágnes
Hogyan spóroljunk a képekkel
Gömöri György
Dsida versfordításairól
Terényi Ede
ZE­NE – A CSENDEN TÚL - Eine kleine NICHTmusik
Hírek
 
Merényi Krisztián
Végveszély
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 11. (505.) SZÁM — JÚNIUS 10.

Kétszázan ülünk a levegőtlen nagyteremben. Akár a lebutított szürkeállományú marhák, bambán hallgatjuk Láda Igort, főnökünket, aki egyben nyájunk juhásza; véd a külső-belső ellenségektől.
Az értekezleten a humánigazgató bújik meg közöttünk. Nem ismerjük; itt ezek a dirik gyorsabban cserélődnek, mint az asszony alsóneműi. Főnökünk viszont kitartó, húsz éve van a cégnél, azóta lelkesít minket:
– Gyerekek, miért vágnátok le az aranytojó tyúkot? Ne menjetek máshová dolgozni, hisz ennél becsületesebb kétkezi munka nincs a földön. Az ivóvizet biztosítjátok! Munkátok vetekszik az orvoséval! Ti is életeket mentetek, a felelősség ugyanakkora. Ha nem teszitek jól a helyére az aknafedőt, akár végzetes baleset is történhet. Amikor felvételt nyertetek, megfogtátok Isten lábát!
Néha egy-egy morgással lelkesedünk, ám épp oly méla az arcunk, mint értekezlet elején.
Elhivatott leolvasóhoz méltán, gyűlés után dolgozni indulok. Mit bánom ezt az egészet; jó munka vagy sem? A pénzem legyen meg. Azt se tudom, hogy ez a jobb vagy az orvosi hivatás, de nem is érdekel.
Első cím, csengetek. Kláris néni két bottal közeledik, egy perc múlva szinte még ugyanott tart. Elég nagy utat kell megtennie, jól bent van a háza. Végre csak elém ér.
– Tessék, miteccik?
– Vízórát olvasok le.
– Tessék?
– Vízóra!!!
– Várjon, visszamegyek a kulcsért.
És hány ilyen van. Általában a nyugdíjasok, és azon belül a lassan közlekedőknél. Fennforgás. Mindegy, ez is benne van. Becsengetek a szemközti lakóhoz. Púver bácsi se egy százméteres síkfutó, de aztán szépen csak sikerül lerendezni. Megérti, hogy öt köbméter fogyott, szóval minden rendben. Amint Kláris néni kapujához fordulok, már a kapuban vár türelmetlenül, és megró:
– Ilyet ne csináljon máskor, fiatalember, mert kifut a csirkefarhát-levesem!
Következő cím. Ebbe a nagy családi házba újak költöztek, nemrég még lakatlan volt. Résnyire nyitva a kapu. Szerintem nem szól a csengő. Kutya nincs. Ilyenkor be szoktunk menni, de azért átszólok a szomszédnak, hogy tudjanak róla.
A mérőn átlagos fogyasztás, plomba sehol. Ezt rögzítenem kell. Nyílik az ajtó, kilép a házból egy fürdőköpenyes, jó hatvanas férfi.
– Hogy jutott be?
– Nyitva volt a kapu… szóltam a szomszédnak.
– Nem érdekel a szomszéd! Csengetett?
– Persze, de semmi.
– Érdekes, másnak működik, magának pont nem, mi?
– Ezek szerint.
– Ne pimaszkodjon, mit képzel?
– Én semmi különöset. Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten.
– Hogy beszél velem? Ez már sok! Mennyit olvasott le?
– Negyvenöt köbmétert.
– Ha meglátom, hogy legközelebb így jön be, egyből kirúgatom.
– Uram, igyekeztem önnel normálisan kommunikálni, semmi olyat nem tettem…
– Fogja be a száját! Tudja, kivel beszél?
– Az egyik kedves fogyasztóval.
– Nem az egyik, kedves fogyasztóval, hanem dr. Gú Nagy Kálmánnal!
– Rendben van, dr. Gú Nagy úr, akkor mennék is, sok mérő vár reám.
– Ha eddig megvárták, nem szaladnak el. És amiért ilyen flegma, már holnap jelentem a birtokháborítást!
– Ugyan, messze volt ez attól. Na, és vannak tanúi?
– Nem kell ide tanú, kis szemétláda!
– Jól van uram, látom, hogy nem aludta ki magát, akkor viszlát két hónap múlva!
– Mindjárt képen törlöm! Nem lesz itt viszlát, holnap úgy kikészítelek, hogy egyhamar sehol sem kapsz munkát.
– Mosolyogjak vagy sírjak? Mert, kérem, ez a hiszti méltatlan önhöz.
– Takarodjon innen!
– Jó, jó, de előbb jegyzőkönyvet kell írnom, hogy nincs plomba a mérőjén. Vajon miért?
– Mi a szar van? Lopom a vizet?
A többit már nem hallom. Azon töprengek, hogy ki a tököm az a Gú Nagy. Tizenkét év alatt még csak hasonló balhém sem volt. Kiborít rendesen. Egyik kollégának bunyója is akadt egyszer. Az más, ott kidühöngték magukat. Következménye se lett, mert a dulakodás előtt a haver felfüggesztette saját munkaviszonyát.
Másnap gyomorgörccsel megyek be munkát leadni. Szól az egyik kollega, hogy vár rám a főnök.
– Nézze csak! Fentről küldték ezt a levelet.
– Főnök úr, készítettem a tegnapiról jegyzőkönyvet. Arról van szó?
– Igen, de ehhez lehet, hogy én is és a jegyzőkönyv is kevés lesz. Az asztalon levél.

/Vízértékesítési Osztály részére/

Tisztelt divízióvezető, Láda Igor úr!

Tegnap csengetés nélkül hatolt be telkemre a vízóra-leolvasó úr.
Azzal vádolt, hogy illegálisan vételezem a vizet. Ezek után, mire megkérdeztem, hogy ezt mire alapozza, alpári hangnemben közölte, hogy nekem ahhoz semmi közöm, és ő ezt jegyzőkönyvezi…

– Hagyja már azt a levelet, majd elolvassa később! Menjen a tizenharmadik emeletre, jelenése van a Vezérigazgató úrnál!
– Jesszusom, arra még sohasem jártam. Ott vagy nagyon jó, vagy nagyon rossz hírek várnak az emberre. Esetemben nagyobb a valószínűsége az utóbbinak. A liftajtó kinyílik. Ez a szint egész pofás; lakájos, cseppet sincs irodaház jellege. Szőnyeg vezet a vezérirodáig. Kopogtatok, belépek, titkárnő fogad, mosolyog, majd egy benti ajtóra mutat. Kilincsen a kezem, a névtáblára nézek.


Dr. Gú Nagy Kálmán
  Vezérigazgató




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében