Hol?
Hol itt, hol ott
elhagyottan,
magam alatt
sokszor voltam
egyke.
Hol itt, hol ott
vertem tanyát,
míg vitt, bontott
bennem hazát
a sors.
Hol itt, hol ott
haragudtam.
Lerítt rólam
gorombultan
a mersz.
Hol itt, hol ott
valaki bennem
egy dalt dalolt
röpke merszem
ha volt.
Hol itt, hol ott
átgondoltan
szított, sodrott
ha rád gondoltam
a vágy.
Hol itt, hol ott
szerettem nőt,
ki hitt, rontott.
Nevettem őt,
ha sírt.
Hol itt, hol ott
gyötört a félsz
lennék egész,
hitehagyott
kétség.
Hol itt, hol ott
álmodtam már
mennyországot.
Magába zár
ki vár.
Komolykodva
Kelj fel a felkelésre
Korán igyekezz a későre
Keress kijáratot magadból
Kilépést kurta agyadból
Kövess névtelenséggel
Karolj szertelenséggel
Kapcsolj bekapcsolódva
Kerülj lelombozódva
Körözz mézillat-zenében
Kutass tüzes deszkakönyvben
Karmolj kilépve húsból
Korholj kikandikáló búsból
Kémleld a madárkönnyet
Közötte kopogó esőcsöppet
Kiköpött szétesés szagát
Kedveld világod baját
Keresztül már ne keresztezd
Kínját sok reménykeresztnek
Konokul átvágd himnuszát
Korodnak rendjén nem visz át
Kavics légy félcipődben
Keveredj havak ízében
Kőkarral keményen övezz
Kit kurta igazság kövez
Kussolj ha csak suttoghatsz
Kanalazz ha mást pirongatsz
Kapálj mindig magodnak
Kalapálj holnapoknak
Az alkotó
mint gördeszka, mely fémkorláton sikít
záporoz kedvem, képzelt akarat,
felejtem tépdelt, meszes koromat
s testem nyilalló virágágyásait
mint zsetonok, mit elnyel a félkarú
éveim csörgetve hullnak holtan,
szolga vagyok taposómalomban
s úrhatnám falloszommal egykorú
mint az énemhez rakodó mémek*
a tudás fájáról terjedő kórban:
több tízezernyi halmazban vének,
betűim mögött feszülő bokorban
szavak, szokások, vélt vélemények:
reményeim alkotom libasorban.
* A memetika (a mimézis és a genetika szavakból alakítva) elmélete szerint mindenkiben több tízezer aprócska kulturális információs csomag (mém) található, amelyek szaporodnak. Az emberi tudat összességét az agyunkban megtelepedett és folyamatosan cserélődő mémek sokasága alkotja.
Bölcsességek
Az ember gyűjtő
Az ember rontó.
Látóvá kell lennünk*.
Csupa szem, mégis vak.
Csupa fül, mégis süket.
Csupa gondolat – gondolatlanul.
Halálakor méretkezik minden ember:
kölcsönvett anyag csupán,
mit visszaforgat a természet.
A világ tőled függ.
A világ tőlem függ.
Olyan, amilyennek befogadjuk.
Nyelvek jönnek, nyelvek mennek:
alkalmazkodó emberiség:
Anyanyelve a költészet.
*Wass Albert mondásából
Időszámítás
Tanít a múlt.
Öl a jelen.
Jövő éltet.
