1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

(Complexul Rimbaud)

                                               Eugen Lungunak ajánlom

Az élet – szomorú állatként
öregszik meg az irodalom ablakainál

Miért Uram miért nem volt bátorságom
hogy időben megszabaduljak önmagamtól
télakkoljak a vers arany ketrecéből
és eltűnjek a tengeren? Eretnekségtől mentesen
Velencében gumicsizmákat árulhattam volna
vagy elhagytam volna magamat az alkoholba és álmokba
merült lokálok mélyén
gyilkosok és szakképzett éjszakázók között.

Miért hagytál mindörökre saját képzeletembe zártan
mint egy különös paradicsomban,
hogy olyan mesterségnek szenteljem magamat
amire már nincs szüksége senkinek
csupán az ágyam deszkáiból ácsolt
elképzelt hajókon úszva
egyre csak összekeverve a béka bársonyát
a Földközi Tenger bársonyával és
Abesszínia érzéki szakadékaival...

Mint egy kétfejű monstrum
úgy állok a szavak aknájába zárva: lényem
egy része könyvről könyvre jár és a világ vázlatait hordja a hátán
míg a másik része – mindhiába – keresi a dolgok nyitját
az aranyozott pragmatikus kulccsal – és még nem tudom
a kettő közül melyik hozza el a dicsőséget
ki miatt vesztem el igazi énem

Mindig is féltem magamtól Uram
de ma már kezdem sajnálni is

KARÁCSONYI ZSOLT fordítása