"Eladtatok erdőt, asszonyt, gyereket."
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 12. (506.) SZÁM — JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Bizalmassági indítvány
Tar Károly
Versei
Szőcs István
Jegyzet - A hmhmhm... A szerelem...
Papp Attila Zsolt
Megerősödve megmaradni - Beszélgetés Vasy Géza irodalomtörténésszel, a Magyar Írószövetség elnökével
Pomogáts Béla
Bartalis János (1893–1976)
Arcadie Suceveanu
Az író keze
A Rimbaud-komplexus
BAS BÖTTCHER
Megaherz
WOLFGANG BORCHERT
Az író
Radi
Bogdán László
A kintrekedtek (folytatás előző lapszámunkból)
Ungvári László Zsolt
Versei
Demeter Zsuzsa
Téma nem titkos, de lezárva
SZABÓ ANDRÁS PÉTER
Fülszöveg
Jancsó Miklós
Bence Ferenc
Terényi Ede
ZE­NE – CSENDEN TÚL - Zenei szemfényvesztés?
Júliusi évfordulók
 
Terényi Ede
ZE­NE – CSENDEN TÚL - Zenei szemfényvesztés?
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 12. (506.) SZÁM — JÚNIUS 25.

Andersen meséje motoszkál a fejemben – Pomádé király új ruhája. Csak úgy tódulnak képzeletemben egymás hegyére-hátára a különböző címek: Pomádé király új zenéje, Zenekirály új ruhája, A királyon nincs semmi, A zene meztelen és így tovább.
Szeretünk öltözködni, a modern kor talán minden eddiginél igényesebb a ruhapompákra. Talán ezért is menekül az ifjúság antiruhákba a kínált ruhaköltemények helyett. A divat a legnagyobb szemfényvesztő: elkápráztat bennünket, nem „látjuk”, hogy minél fantasztikusabb dolgokat látunk, hallunk, annál semlegesebbé válunk mindennel szemben. Reklámok özöne vesz körül bennünket, minden szuper jó, szuper nagyszerű, minden világhírű. El kell adni a portékát, ha már legyártottuk, létrehoztuk. A legfantasztikusabb az egészben az, hogy már a tárgyak közé soroljuk az embereket (hírességeket!), az életműveket (valóban értékeseket!) is. Rendkívül megnőtt az étvágyunk, hogy mi magunk alkossunk tárgyakból, emberekből, jelenségekből világméretű szenzációt. Káprázatban élünk és így könnyen mindent összekeverünk: értéket semmisítünk, értéktelenséget istenítünk. Nem csoda, hiszen odalett nemcsak a szemünk, de a lelkünk fénye is.
Minden kor szerette a világot szebbnek látni és benne minden jelenséget egy kicsit feldíszíteni, néha felcicomázni. A barokk kor zenéje tele van díszítő elemekkel. Ezek nem cicomák, hanem a zenei folyamat lélegzetvétele nyomán keletkező energiarezgések kivetülései. Az eredeti szöveg amolyan meztelen Zene, ruhát éppen a díszítő elemek reászabásával kap magának. A romantikus zene kevesebb díszítő elemet használ, és azt is, ami megjelenik, beledolgozza a zenei folyamatba: immár nem jelöli grafikai ábrákkal a lehetséges díszítő elemeket, nem hagy szabadságot az előadónak, sokkal inkább kényszeríti ott alkalmazni a zene feldíszítését, ahol az alkotó azt jónak tartja. A modern kor zenéje még jobban lecsupaszította, lemeztelenítette a zene testét a „csak zene és semmi cicoma” jelszava nyomán. Az előadónak nincs joga a zenét feldíszíteni, alkalmakként pompázó ruhába öltöztetni, máskor pedig végtelenül lecsupaszítva csak a leglényeget megláttatni. A modern zenéből látszólag hiányzanak a Pomádé királyok  a csodakelmék, a szemfényvesztő szabók. De ez csak látszólag igaz.
Az elektronika révén betört a zenébe az akusztikai szemfényvesztés. Rendkívül hálás a mikrofon használata olyankor, amikor bizony az énekesnek nincs hangja, néhány méter távolságra sem lehetne élvezni hangerősítés nélkül. A hang ruhája ilyenkor a mikrofon-erősítő berendezés-hangszoró hármas blokkja, Pomádé király szorgoskodó „szabói”. De mi lenne a hatalmas zenekari orgiákból e hármas egység segítsége nélkül a szabadtéri szimfonikus koncerteken? Mi lenne, ha a karmestert, a zenekari játékosokat nem vetítenék fel a hatalmas képernyőkre? Semmi nem lenne az egészből e fantasztikus cicomák nélkül. Ezek Pomádé király új, mai zenei ruhái.
De a mai tökéletes hangrögzítő berendezések is bőven kiveszik a részüket a kellemes szemfényvesztésből. Olyan ruhát szabnak a zenére, amely igazából nincs is. A hangfinomítás, nemesítés minden eszközét bevetik a minél szebb érdekében. Minden hibát kijavítanak a készülékek: megszólal az, ami eredetileg nem is volt a valóságban. Nem csalás ez, sokkal inkább hódolat a tökéletesség istenének. Mindenben keressük, sőt üldözzük a tökéletességet. Ha nincs ott, akkor mi magunk oda tesszük. Ha nincs meg az alkotásban ez a tökéletesség, akkor mi magunk oda mondjuk, szinte reá vagy beleégetjük a műbe, alkotójába. A legnagyobb, a legcsodálatosabb, a leg(el)ismertebb… csak úgy röpködnek a felsőfokú jelzők. Szinte már mindenben ott tartunk, hogy a tökéletességet MEG KELL CSINÁLNI! Nem felfedezni kell, nem magunkba szívni, hanem megcsinálni; így mi magunk is részeseivé válunk a tökéletességnek, a csodának. Miközben másokat öltöztetünk tökéletességbe, magunkat cicomázzuk.
POMÁDÉ KIRÁLY KORÁT ÉLJÜK?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében