"– Van egy jelentésünk, akarja látni?"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 13. (507.) SZÁM — JÚLIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
1976 sor Szilágyi Domokosról
Bertha Zoltán
In memoriam Szilágyi Domokos
Szőcs Géza
Archív
Titkos jelentés
Szakolczay Lajos
„Nem szabadulsz csak a halállal”
Ferenczes István
Amikor Szilágyi Domokos legelőször nálunk járt
Karácsonyi Zsolt
Az értelmezés lehetetlensége
Demeter Zsuzsa
„Nem hivatalnoknak, hanem embernek teremtettek” - Beszélgetés Egyed Emesével
Egyed Emese
Responsio
Varga Borbála
Allandnál
Láz Luzitániában
Váltás
szekvenciák
darling
Bréda Ferenc
Boldogok és bolondok
Váradi Nagy Pál
A szotyi természetéről
Bogdán László
A kintrekedtek (folytatás előző lapszámunkból)
Lászlóffy Csaba
Sötétülő mítoszok
Nemes Nagy Ágnes kéksötétje
Borsos J. Gyöngyi
Mennyei madártej
Balázs Imre József
A könyves mester elment
Szőcs István
Visszanyelv-Velő (Vári Attilának)
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Ahány zeneelemzés, annyi MŰ
Hírek
 
Váradi Nagy Pál
A szotyi természetéről
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 13. (507.) SZÁM — JÚLIUS 10.

Kakas Márton beszélye, melyben elmondja a szotyi összes jellegvonását és hasznát, valamint keletkezését, továbbá, hogy miképpen jutott el a cirmos szotyola héja az alföld tágas térségeinek napsütte földiről egy erdélyi személyvonat felette szutykos padlatára. Tartotta a 3076-os járat egyik, a latrina mellett húzódó érdektelen fülkéjében zsúfolódott társinak, midőn a 3076-os járat még békebeli kék vagonok eklektikus szagából, s igen indulatos mozdonyból álla, nem pedig afféle hitvány üvegkalickából, az mi inkább hasonlatos sztártrek epizódok csillagszekeréhez, semmint hazai személyvonatokhoz.
Nemzetes és műveltségben, erényességben, bölcsességben legnemesebb Kalauz  úrnak, a fenséges hazai vasútazás vonatokbeli fő helytartójának, a 3076-os személyvonat kijelölt kontrolljának, a vasúti múzsák egyenruhás reményének, az én örökké tisztelendő uramnak és pártfogómnak, az ki blattolni hagyván, pénzes tarsolyomban benne engedte maradni az alább szóba kerülő nagy zacskó szotyi árát.
Nemes és nemzetes uram lekötelezett tisztelője,
Martin de Gallfalva

Elsőbben is érdemes figyelmezni a napraforgó nevére, mely a szotyit adja. Olyan unikum amaz ugyanis, mely tányérnyi orcájával úgy követi az mennyei nap égi állását, ahogyan azt egyetlen más lelkes állat sem teszi.
Másodszor érdemes pillantást vetnünk a szotyi alkatjára. Egyik felől nézve hegyes, ilyenképp, mint azt kopjafáink alakja is mutatja, a férfiúi szögellet tükrözője. Elnevezése sem egyébre, mint a férfi nemesbik szervére, s a nemzés erejére utal, hívatván a diákok nyelvén egyszerűen magnak is. Másik felől nézve azonban olyan, akár a delnő megnyugtató dombjai s lankái, igen kerek lévén másik vége a szotyiszemnek. Férfiúi és asszonyi jegyek olvadnak tehát egybe már csupán egy szem szotyiban is. Fogyasztása ily módon az embert a közönséges világerőhöz emeli közel, melyben nem különböződik el a hím s a nőstény, hanem éppen ellenkezőleg, benne foglaltatik mind a kettő, olyan magasabb kutyulmányát képezvén az egyszeri kis mag az alacsony kangörcsök és viszketések környűlövezte földi nyöszörgésinknek és törekvésinknek, hogy az szükségképpen az erényekhez vezeti az igaz szotyolást. Egyébiránt van belőle kicsi és nagy, huncutan hosszú és ravaszan rövid, virgoncan vékony és gerjesztő gömbölyded, valamint pergelt és zsenge, ami a héj hasadására van befolyással.
Harmadszor a szotyi kromatikája, igen összetett színei érdemlik meg a szemlélő figyelmét. Napkelet távoli bölcselői szimbólumot alkotván arra, amit nálunk önszántából megneveszt a közönséges világerő, csupán magashegyi klastromok falai között imamalmozhattak arról a jin-jangról, amit én most, ha nem volnék európai polgár, a kupé padlatára köpnék, így azonban, minekutána kimorzsoltam belőle az olajos belsőt, kulturáltan a kukába hessentem a cirmos héjat. Ugyanis nem más ez a cirmos héj, mint a fekete és a fehér oly bonyolult patternje, melyet a szotyin és a kínaiakon és a cirmos kiscicán kívül csak a nagybetűs élet produkál. A héjon a fekete csíkok a földet, a szutykot, a sötétet, a dzsuvát, a gonoszat, a pusztulást, azazhogy mindazt jelentik, ami alávaló világunkban, és amit egy lezseren odavetett vonással jegyzünk az aritmetikában. Nem úgy a fehér csíkok, melyek az ég boltozatját, a fényt, a teremtő erőt, az életet, a tisztaságot, a termékenységet, azazhogy mindazt jelentik, amit a kis magyar matematikában (és nemcsak) a plusz írásjellel írunk. Úgy amint fennebb sem, a szotyi színei esetében sem fületlenül s farkatlanul, egymástóli csonkaságban ábrázoltatnak a közönséges világerő két összetevői, hanem olyan organikus szövevényekben, melyek egyenesen arra a következtetésre vezetik a gondolkodót, hogy nem a mag a földi por szülöttje, hanem minden bizonnyal fordítva kell a dolognak lenni, vagyishogy a világnak kell a magból keletkezettnek lenni.
Negyedszer a szotyi a hermeneutika csudája, a látszatok mögötti valóság netovábbja. Héjának égi csíkossága hasonlatos a békefenntartó katona egyenruhájához, mely arra hivatott, hogy a szemfüles célkereszt egykönnyen rá ne találna. Látszatra csupán sorkatona a szotyola magja, van belőle egy rakással a napraforgó tányérjában, kommunista mintájú épületek folyosóján elpottyanva kedig egybeolvad a mintás padlattal. Ízre igen kellemetlen ez a héj, az ínyt is többnyire felsérti, és a rózsára átmesterkélt mondás is egyértelműen a nincsen szotyi héj nélkül gondolatból cseperedett. Igaz, van szotyi héj nélkül, sózottan vákuumcsomagolva, ám vegyük észre, feleim, hogy amaz alpári blaszfémia csupán, mivel a mag belső esszenciája csak cinkézés révén, a szotyit szemről szemre pucolva tárulhat elénk, lévén hogy a közönséges világerőt csak a mértékletesség ismerheti meg. Aminthogy az medvekölykek is csak hat holnapi korokban kezdnek járni, vagyishogy a jövendő derekas dolgok nehezen születnek, ellenben kedig az hirtelen virágzók hamar meghervadnak. Vagy hogy egy egészen más példával világosítsam meg a kérdést: az, ki a kutat lassan ássa, bizonnyal vízre talál, hanem azki gyorsan, az Kína vagy Cipangó felől pottyanand ki a feneketlen űrbe. Szomjan.
Termette után begyűjtetik a szotyi, és vendégmunkás manókkal rendeztetik zacskókba, melyeket aztán piaczokon hatalmas tornyokba szedve lehet megtekinteni. Hanem dézsma gyanánt semmiképp sem emelendő el a legbámészabb árus asztaláról sem, mindenképpen fizetni kell érte, akárha egyetlen zacsiért, máskülönben a mindenség örömébe a bolti szarkaság üröme vegyülend, ami megkeseríti a közönséges világerő tiszteletére rendezendő héjköpködő szertartást.
Továbbá a szotyinak hasznáról. Magas foszfátkolin-, azaz lecitintartalma mellett, mely az agyra és a vastagbélre egyaránt hatással van, haszna az is, hogy összekapcsolja a földi embert a közönséges világerővel, így biztosítja számára a köldökzsinórt a többség által elveszettnek vagy, horribile dictu, nem létezőnek híresztelt égiekkel. Ergo, amikor kupényi gyülekezésünkben szorgosan cinkézek, nem teszek mást, mint ügyekedve kihántolom a cirmos héjból az örökkévalóság egy reám bízott apró magvacskáját. Fogaim között a szotyiszemet megőrlöm, a létét beteljesített héjat kedig a szürke olajjal mázolt, nyitott fedelű ércz kukába hessentem. Hogy néha mellémegy, megbocsáttassék. A derekas dolgokban csak az igyekezet is dicséretes.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében