Kakas Márton beszélye, melyben elmondja a szotyi összes jellegvonását és hasznát, valamint keletkezését, továbbá, hogy miképpen jutott el a cirmos szotyola héja az alföld tágas térségeinek napsütte földiről egy erdélyi személyvonat felette szutykos padlatára. Tartotta a 3076-os járat egyik, a latrina mellett húzódó érdektelen fülkéjében zsúfolódott társinak, midőn a 3076-os járat még békebeli kék vagonok eklektikus szagából, s igen indulatos mozdonyból álla, nem pedig afféle hitvány üvegkalickából, az mi inkább hasonlatos sztártrek epizódok csillagszekeréhez, semmint hazai személyvonatokhoz.
Nemzetes és műveltségben, erényességben, bölcsességben legnemesebb Kalauz úrnak, a fenséges hazai vasútazás vonatokbeli fő helytartójának, a 3076-os személyvonat kijelölt kontrolljának, a vasúti múzsák egyenruhás reményének, az én örökké tisztelendő uramnak és pártfogómnak, az ki blattolni hagyván, pénzes tarsolyomban benne engedte maradni az alább szóba kerülő nagy zacskó szotyi árát.
Nemes és nemzetes uram lekötelezett tisztelője,
Martin de Gallfalva
Elsőbben is érdemes figyelmezni a napraforgó nevére, mely a szotyit adja. Olyan unikum amaz ugyanis, mely tányérnyi orcájával úgy követi az mennyei nap égi állását, ahogyan azt egyetlen más lelkes állat sem teszi.
Másodszor érdemes pillantást vetnünk a szotyi alkatjára. Egyik felől nézve hegyes, ilyenképp, mint azt kopjafáink alakja is mutatja, a férfiúi szögellet tükrözője. Elnevezése sem egyébre, mint a férfi nemesbik szervére, s a nemzés erejére utal, hívatván a diákok nyelvén egyszerűen magnak is. Másik felől nézve azonban olyan, akár a delnő megnyugtató dombjai s lankái, igen kerek lévén másik vége a szotyiszemnek. Férfiúi és asszonyi jegyek olvadnak tehát egybe már csupán egy szem szotyiban is. Fogyasztása ily módon az embert a közönséges világerőhöz emeli közel, melyben nem különböződik el a hím s a nőstény, hanem éppen ellenkezőleg, benne foglaltatik mind a kettő, olyan magasabb kutyulmányát képezvén az egyszeri kis mag az alacsony kangörcsök és viszketések környűlövezte földi nyöszörgésinknek és törekvésinknek, hogy az szükségképpen az erényekhez vezeti az igaz szotyolást. Egyébiránt van belőle kicsi és nagy, huncutan hosszú és ravaszan rövid, virgoncan vékony és gerjesztő gömbölyded, valamint pergelt és zsenge, ami a héj hasadására van befolyással.
Harmadszor a szotyi kromatikája, igen összetett színei érdemlik meg a szemlélő figyelmét. Napkelet távoli bölcselői szimbólumot alkotván arra, amit nálunk önszántából megneveszt a közönséges világerő, csupán magashegyi klastromok falai között imamalmozhattak arról a jin-jangról, amit én most, ha nem volnék európai polgár, a kupé padlatára köpnék, így azonban, minekutána kimorzsoltam belőle az olajos belsőt, kulturáltan a kukába hessentem a cirmos héjat. Ugyanis nem más ez a cirmos héj, mint a fekete és a fehér oly bonyolult patternje, melyet a szotyin és a kínaiakon és a cirmos kiscicán kívül csak a nagybetűs élet produkál. A héjon a fekete csíkok a földet, a szutykot, a sötétet, a dzsuvát, a gonoszat, a pusztulást, azazhogy mindazt jelentik, ami alávaló világunkban, és amit egy lezseren odavetett vonással jegyzünk az aritmetikában. Nem úgy a fehér csíkok, melyek az ég boltozatját, a fényt, a teremtő erőt, az életet, a tisztaságot, a termékenységet, azazhogy mindazt jelentik, amit a kis magyar matematikában (és nemcsak) a plusz írásjellel írunk. Úgy amint fennebb sem, a szotyi színei esetében sem fületlenül s farkatlanul, egymástóli csonkaságban ábrázoltatnak a közönséges világerő két összetevői, hanem olyan organikus szövevényekben, melyek egyenesen arra a következtetésre vezetik a gondolkodót, hogy nem a mag a földi por szülöttje, hanem minden bizonnyal fordítva kell a dolognak lenni, vagyishogy a világnak kell a magból keletkezettnek lenni.
Negyedszer a szotyi a hermeneutika csudája, a látszatok mögötti valóság netovábbja. Héjának égi csíkossága hasonlatos a békefenntartó katona egyenruhájához, mely arra hivatott, hogy a szemfüles célkereszt egykönnyen rá ne találna. Látszatra csupán sorkatona a szotyola magja, van belőle egy rakással a napraforgó tányérjában, kommunista mintájú épületek folyosóján elpottyanva kedig egybeolvad a mintás padlattal. Ízre igen kellemetlen ez a héj, az ínyt is többnyire felsérti, és a rózsára átmesterkélt mondás is egyértelműen a nincsen szotyi héj nélkül gondolatból cseperedett. Igaz, van szotyi héj nélkül, sózottan vákuumcsomagolva, ám vegyük észre, feleim, hogy amaz alpári blaszfémia csupán, mivel a mag belső esszenciája csak cinkézés révén, a szotyit szemről szemre pucolva tárulhat elénk, lévén hogy a közönséges világerőt csak a mértékletesség ismerheti meg. Aminthogy az medvekölykek is csak hat holnapi korokban kezdnek járni, vagyishogy a jövendő derekas dolgok nehezen születnek, ellenben kedig az hirtelen virágzók hamar meghervadnak. Vagy hogy egy egészen más példával világosítsam meg a kérdést: az, ki a kutat lassan ássa, bizonnyal vízre talál, hanem azki gyorsan, az Kína vagy Cipangó felől pottyanand ki a feneketlen űrbe. Szomjan.
Termette után begyűjtetik a szotyi, és vendégmunkás manókkal rendeztetik zacskókba, melyeket aztán piaczokon hatalmas tornyokba szedve lehet megtekinteni. Hanem dézsma gyanánt semmiképp sem emelendő el a legbámészabb árus asztaláról sem, mindenképpen fizetni kell érte, akárha egyetlen zacsiért, máskülönben a mindenség örömébe a bolti szarkaság üröme vegyülend, ami megkeseríti a közönséges világerő tiszteletére rendezendő héjköpködő szertartást.
Továbbá a szotyinak hasznáról. Magas foszfátkolin-, azaz lecitintartalma mellett, mely az agyra és a vastagbélre egyaránt hatással van, haszna az is, hogy összekapcsolja a földi embert a közönséges világerővel, így biztosítja számára a köldökzsinórt a többség által elveszettnek vagy, horribile dictu, nem létezőnek híresztelt égiekkel. Ergo, amikor kupényi gyülekezésünkben szorgosan cinkézek, nem teszek mást, mint ügyekedve kihántolom a cirmos héjból az örökkévalóság egy reám bízott apró magvacskáját. Fogaim között a szotyiszemet megőrlöm, a létét beteljesített héjat kedig a szürke olajjal mázolt, nyitott fedelű ércz kukába hessentem. Hogy néha mellémegy, megbocsáttassék. A derekas dolgokban csak az igyekezet is dicséretes.