"ez a tótágast állt világ a rend"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 14. (508.) SZÁM — JÚLIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Vesztes és nyertes nyelvek
Demeter Zsuzsa
TIFF: a postás mindig 7-szer csenget
Papp Attila Zsolt
Amikor az élet írja a forgatókönyvet - Beszélgetés Lakatos Róbert kolozsvári filmrendezővel
Szabó Róbert Csaba
Az ajándék
Benő Attila
Huszonegy aforizma
Márkus-Barbarossa János
Majdani* avagy Majadi versikék
Marosán Tamás
Bankban
Pethő Lorand
A lépteid
A zakóba zárt állat
Egyszer...
Ébredés
Emberölésért keresnek Pesten
Szirmai Péter
A gyilkos lelkiismerete a halál óráján
Szőcs István
Investigatio Bodoriana
Bogdán László
A kintrekedtek (folytatás előző lapszámunkból)
László Noémi
Egy vakmerő dilettáns esete az irodalommal
Józsa István
Életanyag
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Beethoven csendje
Augusztusi évfordulók
 
Marosán Tamás
Bankban
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 14. (508.) SZÁM — JÚLIUS 25.

A harisnyás fejű fegyveres férfi hirtelen a pénztárhoz lép és torka szakadtából üvölti:
– Jó napot kívánok!
A pénztárban ülő ötvenes hölgy készségesen reagál:
– Üdvözlöm! Miben segíthetek?
A bankrabló hangerejét szelíden visszafogva magyaráz:
– Amint látja, éppen ki szeretném rabolni a bankot!
A hölgy szórakozottan bámul maga elé, majd egy nyomtatványt vesz elő.
– Rendben van, szíveskedjék kitölteni a nyomtatványt!
A rabló végigmustrálja pisztolyát és az orra alá dörmögi:
– Golyósnak ugyan golyós… – majd összeráncolja homlokán a harisnyát:
– Elnézést kérek, de nem ír a pisztolyom…
A banktisztviselőnő elmélázik, majd egy hegyes végű szúróalkalmatosságot nyújt át.
– Tisztelt elvetemült úr, próbálja meg kitölteni ezzel a tollal, de ne nyomja erősen, mert kiszúrja a lapot!
– Nem tudnánk a formaságoktól eltekinteni? Mert már izzad a fejem és egy kissé sietek.
A pénztárosnő visszaveszi a nyomtatványt.
– Rendben van. Mennyi pénzt óhajt?
– A páncélszekrény tartalma… azt hiszem, jó lesz…
A tisztviselőnő összeráncolja a homlokát, majd a mennyezetre pillant.
– A széfben jelenleg 950 ezer dollárt őrzünk egy dolláros bankjegyekben. El bírja vinni gyalog, vagy hívjak inkább egy taxit?
A harisnyás férfi elgondolkodik.
– Nem volna-e módjában nagyobb bankjegyekre váltani?
– Dehogynem! – derül fel a hölgy arca. – Tele van velük a fiókom! De hát ön ragaszkodott a páncélszekrényhez...
– Hát igen, nem tehetek róla. Romantikus alkat vagyok. De figyelembe véve, hogy tényleg sietek, megelégszem a fiók tartalmával is.
A bűnöző pisztolyával megvakarja a fejét, mire a hölgy:
– Kedves gonosztevő úr! Tekintettel arra, hogy a pénztárat kamerák figyelik, lenne szíves felém tartani a pisztolyát? – kissé sértődötten fűzi hozzá: – Mert nekem is van önérzetem!
– Ja, igen! Elnézést! – emeli fel ismét a fegyvert. – Nem zavarja, ha a fejére célzok?
– Természetesen zavar, de csakis zavaromban szándékozom átadni önnek a pénzt.
– Látom, ön lelkiismeretes alkalmazott. Amennyiben inkognitóban távozom, javasolni fogom az előléptetését...
A pénztárosnő elpirul a bóktól és remegve nyújtja át a katonás rendbe rakott pénzkötegeket.
– Tessék, itt a fiók tartalma. 250 ezer dollár. Meg kívánja számolni?
– Á, dehogy! Tökéletesen megbízom magában.
A hölgy arcát újabb pír önti el.
– Köszönöm a bizalmát... De drága köztörvényes úr, amennyiben nem zavarja, én most megnyomom a riasztógombot.
A bűnöző megnyalja harisnyájára száradt ajkait.
– Természetesen nem veszem személyeskedésnek, amennyiben hívja a rendőrséget...
A bankalkalmazott nő jobb kezét lassan a pult alá csúsztatja.
– Rendben van, akkor teszem a kötelességem...
A fegyveres férfi finoman végigtörli homlokán a nedvesedő harisnyát.
– Nem zavarja ha, miközben riasztózik, én megsebesítem?
– Á dehogy! Hisz bennem is van együttérzés. A maga helyében én is pontosan ezt tenném.
A rabló elismerően biccent, és sietősen kérdezi.
– Rendben van, kedves hölgyem. Hová szeretné a golyót kapni?
A hölgy fejét csóválva a mennyezetre tekint, és megvakarja fejét.
– Hát például még sosem voltam mellbe lőve...
A harisnyás arcú fél szemét félig lehúnyva céloz.
– Rendben van! Ahogy óhajtja.
A fegyver elsül. A tisztviselőnő összecsuklik. A bandita a kijárat felé indul, majd viszszafordul.
– Köszönöm a gyors ügyintézést! Akkor én most távozom...
A pénztárosnő fejét görcsösen féloldalt fordítja, miközben száján habos vér jelenik meg és fuldokló, sípoló hangon szólal meg:
– Viszont...látásra!




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében