1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Gazdag, dús, napsütéses napkezdet,
Kettő órakor, igaz,
A későnkelésre vigasz,
Nagy tavaszi hangulatkeltés van kint.

Kimegyek a teraszra, Józsi átint,
Beszéljük, hogy keretet épít,
S hogy mennyit nyertem én így,
Tujasövény védi majd teraszom.

...És megint egy nap, végezni ez-azom,
Kezdődik, míg folytatódom,
Hátha egyszer a dolgom
Bennem pontosabb helyére lel.

Persze ezt lehet, hogy nem érem el,
Mert egyszerűen magam vagyok
                                           a pontatlan,
S hogy ezt ennyire is mondhattam,
Már csak a „rajtam túli” pontosság
                                            átderengése.

Állok, rácsukódva a teremtésre:
Zavarosságom tükre,
Megrezzen bármi füttyre,
S én arrébb lépek, alakom-vesztetten.

De a nap, amit ily módon megkezdtem,
Mostmár visz magával,
Felcsirpog a madárdal,
És érzem a napsütést, s valami nagy kedvet.