1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Tengerre nyíló ablakunkban
állunk naphosszat késő estig,
pedig mire se várunk itt fent,
csak nézzük, ahogy a nagytestű,
nehézkes hajók távolodnak
vagy közelednek a Fehér Partok
kikötőinek füzérében.

Így kapcsolódunk a világhoz,
Afrikához, Amerikákhoz,
Japánhoz és az Indiákhoz.
Esteledőn s az éjszakában
innen nézzük a komphajókat
s a személyhajók fénycsodáit.

Szemlélődéssé így vált az élet:
míg szemlélődünk, addig élünk.
Míg nézzük ezt a tengerpartot,
része maradunk a világnak,
s amikor elvesztjük e látványt:
csak a sír sötét gödre vár ránk.

Torrevieja, 2008. június 5.