"Síppal,dobbal,mézzel és mázzal"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 15. (509.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Aladár
Szőcs István mint tárgya köszöntésnek
Szilágyi István
De hova lettek azóta azok a vadászbombázók - Portrévázlat Szőcs Istvánról
Karácsonyi Zsolt
Buborékirodalom - Beszélgetés Szőcs István íróval, kritikussal
Jancsik Pál
Versei
Bognár Péter
Tárgyilagosan
Az üveg mögötti üveg
Lehet-e
Ha rájön az ember
Akik azt gondolják
Gazdag, dús
Demeter Ferenc
Másfél(e) találkozás Istennel
Vári Csaba
Majdnem egészen
Vári Csaba
(in memoriam F. E. K.)
Vári Csaba
(akol)
Vári Csaba
(thalálka)
(hontalan dolgok)
(félvers)
(valaki más)
(kifordítva)
Bogdán László
A kintrekedtek (folytatás előző lapszámunkból)
Sulyok Vince
Prevision
Míg szemlélődünk, addig élünk
Az öregedés évei elé
Kántor Lajos
Szilágyi Domokossal – Ötven év után
Antal Balázs
Megélt beszéd
Lászlóffy Csaba
Jelenések – Manet
Egyed Emese
Jelvilágok vándora
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Az új zenét csak a csend "hallgatja"?
Hírek
 
Kántor Lajos
Szilágyi Domokossal – Ötven év után
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 15. (509.) SZÁM — AUGUSZTUS 10.

Mai ismereteink szerint az 1958-as év – a még bolyais diák számára – meglehetősen drámai volt, nyilvánvaló folytatásaként az 1956 októberétől átélteknek. Ha hinni lehet a titkosszolgálati iratoknak, Szilágyi Domokos megfigyelése és zaklatása, a róla és tőle származó jelentések 1956 decemberével kezdődnek, 1957-ben és 1958-ban (majd a hatvanas évek első felében) folytatódnak. A hozzátartozókban és barátokban az irodalmi közvéleményben döbbenetet kiváltott első híradások, közlések óta a „titok” megfejtése sokakat foglalkoztat. Erről olvasni lehet  az idén nyáron a Kriterionnál megjelent kötetünkben is, A költő (régi és új) életeiben, amely az 1986-os könyv, A költő életei jelentősen bővített újrakiadása.
A bővítés természetesen nem csupán, ezekre a szomorú és lényegében még mindig érthetetlen – a kor ismeretében mégis érthető? – vonatkozásokra terjed ki, hanem többek közt a Szilágyi család több tagjának, nem utolsósorban az édesanyának az emlékezését, az általuk rendelkezésünkre bocsátott régi dokumentumokat tartalmazza. Nem kerültek viszont a szerkesztőhöz – egészen mostanig – Szisz öccsének, Kulinak, azaz a Komáromban élő pszichológus Szilágyi Kálmánnak a kéziratai és az ő gyűjtésében megtalálható családi levelek (viszonylag) teljesnek mondható összegezése, magyarázata. A 2008. júniusi budapesti könyvhéten azután Szilágyi Kálmán meglepte e sorok íróját egy gazdag gépiratos gyűjteménnyel, amely mindmáig kiadatlan.
A családi levelezés néhány darabja – így az 1958. március  4-i keltezésű Sz. D.-levél – szerepelt ugyan már A költő életeiben, a most átnyújtott csomagban viszont  olyan gazdagok az 1958 történéseiről szóló beszámolók, hogy érdemes fél évszázad múltán ezekre is visszatekinteni. Arról a bizonyos „titokról” nincs szó bennük, mégis hozzáadnak valamit ismereteinkhez Szilágyi Domokos egyik nehéz korszakáról.

KÁNTOR LAJOS

Szilágyi Domokos családjához írott levelei 1958-ból

 Kolozsvárott, 1958. január 3.
Kedves Szüleim és Testvéreim,
Biza elég régen nem írtam már, de lassankint elmondok mindent.
Először is: a karácsonyi csomagot megkaptam, s köszönöm szépen, még most is van belőle. Karácsony jól telt, voltam templomban is. Azután volt itt Vásárhelyről s megkeresett Gálfalvi meg Hajdú Győző az Igaz Szótól. A decemberi számban megjelenünk testületileg, fiatalok. Február végén meg lesz Vásárhelyütt egy irodalmi est, szintén fiataloké. – De ez csak téli vakáció után lesz. – Meghívtak Vásárhelyre, hogy nézzek körül az Igaz Szónál – persze a lap kontójára. – Hétfőn, 30-án el is mentünk Páll Lajival. Véletlenül történt az egész: eljöttek a vásárhelyi festők, hogy nézzék meg a kolozsvári kiállítást. Autóbusszal jöttek, s amikor mentek vissza, fölültünk mi is. Metzéknél szállottam meg (Kati is otthon volt, Szilveszterre). Másnap elmentünk a vásárhelyi kiállításra, megnéztük a színházat meg minden hírességet, s fölmentünk a szerkesztőségbe. Beszélgettünk jobbra-balra. Ami a lényeges: egyelőre az (Igaz Szó) kolozsvári „szerkesztője” vagyok, ami afféle sine cura, de fizetéssel jár. Éppen ezért sürgősen kérem, postafordultával a születési anyakönyvi kivonatot, hogy készíttessek másolatot róla, mert szükség van rá. A munkám az, hogy ha valamelyik kolozsvári írótól kéziratra van szükség, elkérjem. Havonta egyszer leutazom oda, szerkesztőségi ülésre. Persze, ez a tanulásban egyáltalán nem zavar. A fizetés 750–800 lej, a honoráriumon kívül. Februártól folyósítják, csak sürgősen kell az anyakönyvi kivonat.
Szilveszterre vissza akartunk jönni Kolozsvárra. Laji meg is vette a jegyet. Kocsárdtól a nemzetközivel jöttünk volna, az 11-kor érkezik Kolozsvárra (este). Háromnegyed nyolckor indult állítólag a vonatunk, s fél nyolcra kimentünk. Még láttuk a füstjét, mert 7,29-kor indult. Visszamentünk, Székely Jánoséknál töltöttük ez estét (különben meghívtak sok helyre, de az elutazással kimentettük magunkat). Az éjjeli vonattal aztán eljöttünk, hajnali hétre érkeztünk meg; az egyetemen még folyt a muri, benéztünk oda is. Azóta aludtam egy csomót.
Január közepén lesznek a vizsgáink, február elején a vakáció.
Különben jól vagyok, nincs semmi bajom és vizsgázom. – Még csak annyit, hogy ne tessék dobra verni az én dolgomat, erre különben is megkértek, úgy, hogy én sem teszem.
Boldog újévet kívánok mindenkinek; mindenkit szeretettel csókolok! Domi Ui. Jenő bácsi adott 3 kg papírt. Nem olyan jó, de azért erőst dicsértem s köszöntem, mert ajándék lónak nem nézik a fogát.
Az Utunk szilveszteri számából kinyírták a paródiámat, Páll Lajinak is volt egy paródiája rólam. Állítólag januárban lehozzák. Egy fordításom van benne, németből, Adolf Meschendörfer Madárdal c. írása . Az aláírt B.B. azt jelenti, hogy Bla – Bla. Igen szép álnév.

Kvár, 958. febr. 11.
Kedves Szüleim és Testvéreim,
Béla már írt, mint értesített, s most én is tollat ragadok. – Jól utaztunk. Kolozsvárt az állomáson találkoztam Kányádival, aki azt mondotta, hogy a Napsugár nem tette postára a pénzt, mert úgyis visszajövök néhány nap múlva. Elég rosszul fizettek, anyagi nehéz-ségük miatt. 450 lejt kaptam, amiből 350-et Bélának adtam, mert Jenő bácsi csak holnap, szerdán kap fizetést. Az Utunktól kapott 250 lejt is odaadtam Bélának, hogy a többivel együtt tegye postára (a Jenő bácsi-féle 300 lejjel).
Sajnos, csak így sikeredett a dolog, nem tehetek róla.
– 50 lejt én is kifizettem házbérbe. Kivettük a menzajegyet. Okos újítás van az egyetemen: 8-tól kezdődnek az órák, nem kell olyan korán fölkelni (eddig fél nyolckor kezdődtek). Béláéknak van egy szabadnapja, mert katonaságra nem kell mennie. Nekem szintén, mert nálunk sincs katonaság.
– Festő barátunknak, Moldovánnak kérném megmondani, hogy csináltasson fényképmásolatot az Olga-arcképről, s küldje el nekem, megkísérlem elsütni az Utunknál. Minél hamarább, annál jobb. A házi matrónánk ismét mondotta, hogy irodalmi est volt a teológián, Varró Dezső versei voltak műsoron (nem rokon?). Érdekelt volna, de nem tudtam. Errefelé borzasztóan langyos az idő, sár, locs-pocs, miegymás. De azért hosszú gatyában járok, rossz szellemeket elriasztandó.
Vettem egy érdekes könyvet: Ráth–Végh István: Két évezred babonái. Szatmáron biztosan megvan, érdemes megvenni. – Lajival elküldték a januári (IgazSzót Nem vagyok benne, de nem is lehetek, de most megpróbálok írni valamit.
Holnap megveszem az injekciókat, s aztán megszúratom magam. Béla most juttatta eszembe éppen. Mindenkit szeretettel csókolok Domi
Jenő bácsinak és Bözsikének tessék elküldeni a levelet!!!

Kolozsvárott, 1958. ápr. 6-án.
Kedves Szüleim és Testvéreim,
részletesebb beszámolót szándékszom írni, az utóbbi időben csak lapokra tellett időmből. Tegnap ráztam le az utolsó szemináriumi dolgozatot is, végre-valahára. Az általános helyzet a következő: Bélával éppen ma találkoztam, jól van, mindenféleképpen. Én is megvagyok, csak éppen időm nincs soha. Ki is maradtam az énekkarból, mert e hónapban megy körútra Vajdahunyadra meg a Zsil völgyébe, s ez sok elfoglaltságot jelent. Úgy hírlik, hogy az a gyakran emlegetett szerzői est e hó 17-én lesz Marosvásárhelyütt, az ifjú oroszlánok fölléptével (Lászlóffy Aladár, Veress Zoli, Jancsik Pali, Hervay Gizi, Páll Laji meg jómagam). Utána – 20-án – (Igaz Szó-vitaest lesz itt az egyetemen, azután meginn szerzői est velünk ugyancsak az egyetemen, a Diákszövetség rendezésében. A márciusi Igaz Szóban vannak verseim. Júniustól kezdődően elláttam a Napsugarat is vers- meg meseanyaggal (igaz folytatásos mesére csak 2–3 hónappal utóbb kerül sor, mert sok a folytatás a lapban. Különben rendkívül modern mese, főhőse egy Muki nevű kicsi autó). Kántor Lajos barátunk írt rólam valami ismertető-félét az Előrébe. Valamelyik szombati szám irodalmi oldalán fog megjelenni 3–4–5 hét múlva. A májusi Igaz Szó ünnepi szám lesz, a fönnállás ötödik évfordulójára, abban szeretnék elhelyezni egy versciklust. Még csak éppen meg kell írnom. (!)
Bözsikétől éppen a napokban kaptunk levelet. Bélának gratulált a márciusi Napsugárban megjelent rajzokhoz, nekem a versekhez. (Ti. van egy Szilágyi Béla nevű V. éves képzőművész, aki tudtán kívül dicsőséget szerez a családnak Magyarláposon).
Most jut eszembe egy jó eset, elmondom, amíg el nem felejtem. Lenn voltunk Veress Zoliéknál. Van neki egy hároméves nagylánya, Bíbor. Valamit rosszalkodott a gyermek, s a papa megfeddette: – Bíborka, ha rossz vagy, tudd meg, hogy nem szeretlek, többet nem szólok hozzád, és nem hozok neked semmit. – Bíborka ennyit válaszolt: – El van intézve.
Anyut kérem, hogy írja meg, mit vegyünk Jolán néninek, a jövő héten szeretném elintézni. Bélát megbíztam, hogy gyűjtsön magának pénzt egy rend ruhára, remélem, ebben a hónapban kerül annyi. Legyünk túl ezen is. Nem kaptam választ még az apa műtétére vonatkozóan sem. Úgy vélem, május elején meg lehetne ejteni. Mindenesetre választ kérek mielőbb (már csak azért is, mert szükség szűkség! – a legjobb „ihlet”).
A tanulás megy, nagy az anyag, de ez nem újság. Hogyan tanulnak az otthoniak? Pistuka olvas-e, vagy még mindig nem szokott rá? Úgy tudom, nekik hamarább befejeződik a tanítás, mint nekünk. Nos, ha befejezték, kezdünk majd egy pályázatot a következőképpen: könyveket olvas a társaság, és leírja a tartalmukat. Legkisebb terjedelem: két füzet-oldal, illetőleg egy ívpapír-oldal. Minden ismertetés 5 pont. Két oldalon felül minden oldal 2 pont. Ez Pistire és az Ikrekre vonatkozik. Kálmánnak – s ha pályázik, Juditnak is – a legkisebb terjedelem 3 oldal. A pontozás ugyanaz. Pistinek és az Ikreknek ajánlom Arany Toldi-hármasát (a három részt külön könyvnek számítva), aztán Gárdonyit, Jókait, Mórát, Petőfi János vitézét stb. Kálmánnak Mikszáthot, Tamási Áront, Karinthyt, Nagy Lajost (A lázadó ember), Kosztolányit; ezek persze csak javaslatok, nem kötelező jellegűek. Minden jó verstani elemzés 4 pont (ritmusképlet, rímelhelyezés, nyelvi sajátosságok: hasonlatok, metaforák, megszemélyesítések, ismétlések stb.) Csupán verselemzéssel nem lehet pályázni. Díjak : I. díj: 1 ruha (szükséglet és családi tanács határozata szerint); II. díj: 1 pár cipő (ugyanúgy); III. díj: 1 ing (kombiné); IV. díj: 3 pár zokni (harisnya). Mindenikhez 10 deka cukorka járul, hogy a nem-pályázók se maradjanak hoppon. Pályázati határidő: 1958. július 1., éjjeli 12 óra után 1 másodperccel már késő. A pályázati bizottság tagjai: Apa, Anyu és én. Külső segítséget fölhasználni szigorúan tilos; ha ez megtörténik, az illető pályázati munka semmisnek nyilváníttatik, az illető pályázó egy hétig mosogat, és kap -5 pontot. Jelige: „Nincs a pályázatban vesztes, csak én!” (Katona: Bánk bán). Melyhöz hasonló jókat kívánok.
Mindenkit szeretettel csókolok Domi

Marosvásárhelyüt, 1958. július 15.
Kedves Szüleim és Testvéreim,
Ma kaptam meg Apának egy lapját, már éppen vártam is valamit, mert régen kaptam hírt hazulról. Az étkezésem úgy intéztem, hogy az étkezőbe, ahol ebédelek, váltottam vacsorajegyet is. Reggelizni cukrászdában szoktam, rendszerint teát, mert ez a legolcsóbb. Pénzbelileg egyelőre elég gyatrán állok, mert az előlegből, amelyet kaptam, mióta itt vagyok, a kosztra és a lakásra kellett költenem (az otthondíj 75 lej itt is). A májusi szám még a napokban fog kijönni, úgy, hogy honorárium csak kb. 2 – 2 és fél hét múlva lesz belőle; a júniusiba írtam egy könyvszemle-cikket (egy Dosztojevszkij-könyvről), és még szeretnék verset is összeütni belé; ez állítólag közvetlenül a májusi után fog megjelenni. Ezenkívül a Napsugárnál is vannak néminemű várandóságaim. A napokban telefonáltam oda éppen, azt mondták, hogy a szeptemberi számban benne vagyok, csak azt nem kérdeztem meg, hogy mivel: verssel vagy mesével. Benn van ugyanis egy mesének is az eleje, két vagy három folytatás, már nem emlékszem pontosan (de meg kell kérdeznem, hogy tudjam tovább írni); szóval, ez is mostanság esedékes, és augusztus elején jelent pénzt (a Napsugár előre fizet egy hónappal, jó szokás).
Ez az általános helyzet. Napjaim különben eléggé egyhangúak: délelőtt dolgozom, délután olvasok, esetleg írok; most, hogy helyre állott az idő (nagy hőség van), fogok menni fürdeni. – Páll Lajos meglátogatott, újonnan bemegy a kórházba, ezúttal – a változatosság kedvéért – májbajjal.
Találkoztam Szász Bélával meg Bözödi Györggyel (aki ugyan nem rokon, de éppen együtt voltak, sőt Gagyi Papa is ott virított). Szász Béla, úgy látszik, már tudott a rokonságról, és kérdezte, hogy én tudok-e. Megnyugtattam, hogy igen. – Ez minden, ami történt velem, remélem, az otthoni élet mozgalmasabb. Várom az ígért hosszú levelet.
Mindenkit szeretettel csókolok: Domi

Kolozsvár, 958. nov. 20.
Kedves Szüleim és Testvéreim,
Megkaptam Anyu lapját. Két kérésem lenne, leírom, amíg el nem felejtem. Az egyik, hogy kérném visszaküldeni a klinikai kibocsájtó lapomat. A másik, hogy ha lehet, kérnék egy kenyérjegyet, mert csak jegyre lehet kenyeret kapni.
Ezektől eltekintve jól vagyok, ami engem illet. Reggeltől estélig rohanok, de ez már így megy, és nem is tudom elképzelni, hogy lehetne másképp. Tegnap voltam Bélánál. Járnak tanítani, különben jól van; és én irigylem is, mint matematikust, akinek minden kiszámítható és logikus. Ha valaha fiam lesz, matematikusnak adom.
Ezenkívül még reggelizni is szoktam, hogy a többiről ne beszéljek. Ma kaptam 100 lejt az Utunktól, és ahogy megkapom a fizetést, küldök Moldovánnak* 100-at, mert már nagyon szeretnék túlesni a dolgon, mint kutya a kerítésen.
Voltunk sorozáson, ahol megmázsáztak többek között, mikoris kiderült, hogy 57 kg vagyok, ami nagy haladás a klinikai 54-hez képest, nem is tudom, mikor volt időm fölszedni. – Nadrágot, azt hiszem, jövő hónap közepe táján tudok venni, addig jó ez is, ha már ezideig kitartott hűen és rendületlenül, „megfogyva bár, de törve nem”; arra fogok gyűjteni pénzt, amint lehet. A kabát nagyon jó és nagyon elegáns, nem ismerek magamra benne se kívülről, se belülről. – Jártam ma a Napsugárnál, vittem néhány verset a nyáriakból; habár nem fűzök hozzájuk sok reményt, mivelhogy füvekről, liliomokról s egyéb vadállatokról szólnak. Eleve nem is szántam őket a Napsugárnak, csak úgy vittem el, „Facem o probă”**, ahogy Moldovan mondaná; na meg pénz is kell, mindenekelőtt. No, meglátjuk, mi leend. Addig is legyünk optimisták ésatöbbi, mivelhogy élni kell. – Mártának ajánlom 4–5–10 fog kihúzását fogyókúraként, ennél hatásosabbat ezidőszerint nem ismerek. – Addig is mindenkit szeretettel csókolok Domi
Nem tudom, lesz-e időm s pénzem Désre utazni Ferkő bácsihoz***; egyelőre nem valószínű. Esetleg amikor vakációra megyünk haza, Dés felé utazunk; vagy pedig visszajövet; nem tudok okosabbat kitalálni m.f.

* Amatőr festőművész, megfestette Sz. D. potréját, majd miután neki ajándékozta, visszakérte.
** Facem o probă (románul) = tegyünk egy próbát.
*** dr. Parádi Ferenc Szilágyi Domokos édesanyjának testvére, dési kórház igazgatója volt.

 Jegyzet a levelekhez

Az április 6-i levélben említett „ismertető-félém” az Előrében nem jelent meg, sem három-négy hét múlva, sem semmikor.  Az előzmény: a Bolyai Egyetem aulájában tartott, 1958. január 14-i Fiatal Szerzők Estje után a bevezető szövegemet (a cikkesített változatot?) elküldtem az Előrének, Szász Jánosnak, a szöveget lehozták, sőt Szász megbízott azzal, hogy az új költőnemzedék (a jövendőbeli Forrás) jelentős tagjairól külön-külön is, sorozatszerűen írjak a lapnak. Ebből csak az elsőt, a Lászlóffy Aladárról szólót közölték (1958. március 8-án). Mire a Jancsik Pálról és a Szilágyi Domokosról írott sorra került volna, változott a szerkesztőségi-irodalompolitikai széljárás, visszamondták az ajánlatot. – Az ugyanebben a Szisz-levélben olvasható családi irodalmi pályázathoz Szilágyi Kálmán a következőket fűzi hozzá: „Domi többször is buzdított bennünket, testvéreit olvasásra, ha hazajött, ki is kérdezett mindenkit. Szüléinkkel is megtárgyalták, hogy ők mit olvastak, és mi a véleményük egyes írókról, művekről. így esett szó Márairól, Germanus Gyuláról, Kemény Zsigmondról, Makkai Sándorról, Lin Yu-Tangról vagy az örök kedvencről, Karinthy Frigyesről, Diderotról, Kosáriné Réz Loláról, a Lámpást adott kesémbe az Úr és az Elfújta a szélről. Ezekre határozottan emlékszem. Aztán gyakori téma volt Arany János, Reményik Sándor, Kosztolányi Dezső. A családi ereklyék között állandó családi kézikönyv volt a múlt század (XX.) elején megjelent Petőfi összes versei. Szabó Dezső szinte családtagnak számított a sok erdélyi rokona és általa említett és jellemzett rokonunk okán. Dominak minden íróról-költőről egyéni véleménye volt, ami nem mindig egyezett a szüleinkével.”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében