„A kerten sárga fény és lila árnyék…” Bordy Margit számára a kert színpompájával is csak lehetőség az emberi harmónia átélésére. Mindenütt fellelhető, mindenünnen hiányozhat. Vannak azonban elfogadás- és alázat-feladataink, nem csupa önmegvalósítás a földi pálya. „A sors ha vállalna más, színesebb éveket…” kockáztatja meg Mégis című versében.
Bizony, ez az ember a poézist keresi. Jár, kel, fest.
Ír.
Bizony, hinni akar (elsüllyedt) kincsben, (valahol mégis csak) létező emberi kapcsolatban, a teremtés értelmében. Szépséget teremt, mert értelmet keres.
(Az értelem szép?
Van értelem a szépségben?
Mi a szép?
Van egyáltalán?
Megosztható? Közölhető?
Megélhető?)
Bordy Margit festményei színélményekről, érzelmek vállalásáról, a tűnődő és kereső ember napjairól vallanak. Belső történésekről, szemünk láttára talán, de lassan átalakuló (egymásba tűnő) formákról. A nagy formátumú képek felszabadítanak.
S az összefüggő táj távolodik, szakad (Mégis).
A képen ablak, utak, távlatok: az épített örökség és a természet nem szűnő léte, növekedése, terjedése: az összefüggések nem hagynak nyugodni, magukkal vonják a nézegetőt.)
Vaserdő varázskörében
Vergődő ólommadár (Bejárt utak mentén):
Mesében járunk. Mese az egyértelműség, az egyensúly keresése?
Visszatérnék, hogy elmondjam,
Hogyan látom a dolgokat (Unoka)
Ősei lakhelye ez az unoka, de mára már szójátéknak is megteszi. Meseképnek is, egy pillanatra! A szavak, mondatok tömörítő ereje maximális itt: a nyugalom e versvilágban inkább csak látszólagos… Versformájú történet szereplői vagyunk, és ebben nincs különbség alkotó és tanú, teremtő és teremtmény között. Ez a világ a felismert titok mint kifejezés-egység, és az összefüggések megfogalmazása közötti időben él a legintenzívebben, mondhatni, lélegzetelállító formában.
Stiláris letisztultság figyelhető meg a rímek lassú elhagyásában, a rövidre tördelt prózajellegű sorokban, a valóság szavainak versbe-szüremkedésében (családtagnevek, egyeztetet alany és állítmány, sorátlépő csendes mondat, valóságos helynevek).
Ebből a percből is
Kiszakad egy másik valóság (Jégvirágok az idő ablakán)
A mindenkori rajztanárok útját végigjárta, és nem gyűlölte meg az embereket. Nem átallja újra- meg újra kezdeni a képek nyelvén való megszólalást.
Képek. Bordy Margit első verseskötete három tömbből állt: Darucsont, Üveggyökerek, Feloldozás. Huszonhat év után itt a második Bordy Margit-verseskönyv. A kisforma felé tartunk, az elmélyülés újabb ideje következik:
Ősi zenének életen túlra
Szövődő álma, bolygók közti lét.
Üzenet a tenyérben, s egy mozdulatban,
Nyitott borítékban élő igék.
Áthat mindent valami visszafogott érzelmesség, és a gondolat környezetében, ha megnevezetlenül is, ott van a test. A kézfejen az erek, a tenyérben a faggatható vonalak, a csontokban az idő múlása vagy a repülés emlékezete.(ama darucsont..., amelyre rácsodálkozott réges-régi versében!)
Az települések zaklatottsága vagy csöndje (árvasága, békéje), egy-egy épület (elevenségének) felfedezése és a családi eredettörténet elmosódó nyomai jelzik e képvándorlás állomásait. A mulandóság ellenében hat a kapuállítás és az ablakvágás a festett falakon. A kivágás-keretezés mint döntés. A rögzítés komolysága. (Azt mondja Bordy Margit, hogy nehezen ír.)
„Látod, barátom, a világban Mi,
Az irodalomban szinte a világ.” (Mégis)
Ez a szinte a világérzékelés állandója itt. A szűkszavú mondat a versekben megannyi zár. Vagy kaleidoszkóp-üvegdarabka:
Falovacska hintázik a szélben.
Mások világának fegyelmezett „olvasása”: Novák Ildikó, Károly Zöld Gyöngyi, Szakács Imre festőművész nevét olvasom a verseseményekben. Az írásra való késztetés mint nyelvváltás: „mondod, írnék napjaimról” (Az időbástyából). A békeidő titkai fele fordulni ajándék: a részletek nem jelentéktelenek a külső-belső metamorfózis folyamataiban, és kellenek a társak a matt világban: a befelé fordulás művészeti kísértései ellenében a más képek, és mások (versen túli, inneni) szavai!. Mégis: valami kimondatlan céh-szerű összetartozás érezhető e versbe-szórt nevekből. De csak, ha közel hajolunk a vásznakhoz, metaforákhoz:
A kertben ősnövények időfaggatás (Horizont)
Szenvedély és szenvedés legendáiról beszél a költő a kötetzáró versben.
(Mi is a szenvedély? A kíváncsiság érzelemalakzata, a lélekkincs jelzőfénye, végzetvállaló megmutatkozása?)
Megfestetlen képeim – közli a kötet egy verscímével.
(Mi is a vers? Rejtjel? )
A háttérben Bordy Margit, általa: nyelvi és festett képek.
Megfejtés-javaslatok.
Bordy Margit: Ahol nem pihen madarak szárnycsapása, szerkesztette Karácsonyi Zsolt, a könyvet a szerző képeiről készült reprók illusztrálják, Kriterion, 2007.
