"jó, hogy nem lettem szabadabb"
Kereső  »
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 17. (511.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Páll Lajos
Átjártak az
Bezárva
Balti versek
Cseh Katalin
Elmélkedő
Csönd-játék
Farczádi Botond
Az életem: versenyfutás az idővel - Beszélgetés a hatvanéves Bogdán Lászlóval
Gömöri György
Egy Auden-vers a csehszlovákiai beavatkozásról
Karácsonyi Zsolt
Ússz, Faust, ússz!
Muszka Sándor
Arról hogy a téma sehol sem hever
Hallgassa más
Éreztem többnek
Drága iskolám
Nálunk
LÁZÁR BENCE ANDRÁS
Most hideg van
Alvászavar
A muskátliültetés ideje
Bréda Ferenc
Lali öt tévedése. Az öt „Seb”
Bogdán László
A kintrekedtek - befejező rész
Szőcs István
JEGYZET - „Jőve napkeletről, hol a hajnal támad”
Kántor Lajos
Szabédi, Bajor, Szőcs (és az emlékezet)
Gagyi Ágnes
Skandináv belülnézet 3. - Doppler 1.
Terényi Ede
ZENE - A CSENDEN TÚL - Test és szellemtest
Hírek
 
LÁZÁR BENCE ANDRÁS
A muskátliültetés ideje
XIX. ÉVFOLYAM 2008. 17. (511.) SZÁM — SZEPTEMBER 10.

                                           „Sag mir wo die blumen sind?”

A kályhát csak télen gyújtottuk be.
Tavasszal felmostunk, kipakoltunk mindent.
Pontosítottuk hányan vagyunk, mennyi ruha fér el.
A folyosóról behoztuk a virágokat, anyám muskátlit ültetett,
pirosat. Júniusra sóska szagú lett az egész terasz.
Kipakoltunk széket, asztalt, kopottat, műanyagot.

Apám ingben járt dolgozni, nem vett kabátot. Cipőt húzott,
nyárit, a lábaira. Apámat csak apának hívtam, nem magáztam,
nem fogtam vele kezet, nem jártattam a szám.

A házban idő előtt elfogyott az oxigén,
                                                      de nem fulladtunk meg.
A szomszéd minden reggel kinyitotta az ablakokat.

Anyám szeretett a legjobban. Mindig kikészítette
                                                                    az uzsonnát.
Hogy vigyem el, ne költsem feleslegesen a pénzt.
Először celofánba, majd átlátszó nejlonba tekerte
                                                          és kitette a konyhapultra.
Én meg minden reggel a táskámba süllyesztettem.
Gondoltam jó lesz az még valamire. Majd tíz óra tájt,
széttéptem a nejlont, a celofánt. Sokszor meg is jegyeztem,
hogy ne ezt már, ne ilyet, valami mást csinálj.
                                                                              Untam a szalámit.

Azóta üres nejlont, celofánt szaggatok, ha tizet üt az óra.

Most nem etet meg senki. Éhes kutyák szaladnak mögöttem.
Hátranézve csak üres cserepeket látok a teraszon.

Mondd, hová tűnt a sok virág?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében