1.
ha magam vagyok nem lát senki
nem ejtheti foglyul a testem
retináján fényt visszaverni
én nem sehogyan sem törekszem
ahhoz ne legyen köze semmi
szememből mint néz ki a lélek
képzelné milyen nekem lenni
úgysem-lát-kép titok mit érzek
hogy rettegést kelt minden kérdés
nem sikerül majd megfelelnem
távoli szemnek nem kísértés
mért ilyen arcot érdemeltem
irányított fénysugarakban
hihető hazugság akármi
amit megfogtam megmutattam
úgysem tudják lélekkel látni
hazavinném mégis a formát
a házat hol nem látszik ember
macskahát ívét torony ormát
gyúrnám újra a tenyeremmel
2. ab a a abab
szelíd cicás mosolygó arc mögött
a belső kertben ott kereng a démon
vágy az acélüvegbe ütközött
szelíd cicás mosolygó arc mögött
majd koponyába zárva mennydörög
donogva cincál lélek maradékot
szelíd cicás mosolygó arc mögött
a belső kertben ott kereng a démon
3.
rabul ejtett szomorú szép
suta szívekkel ha játszom
ne kísértsen csúnyaságom
4.
nem értem miért nem figyelnek
ha figyelnének értenének
fájdalmat titkolni tanítnak
fátylakat vonnak a világra
álmuk élet életük látszat
távolságőrző masinákon
reszkető kézzel zongoráznak
kicsengő sorsszimfóniákat
nem értem én hogy mit kívánnak
félelmüknek szagát nem érzem
bábuik játékát ha nézem
próbálom érteni s nem értem
5. (in memoriám)
virtuális kép a képben
nem szót mond csak billentyűt ver
test nem izzad nem is szaglik
benne minden s ellenminden
ő az ember.
virtuális szabadságban
össze-vissza sebességez,
autót választ tágít ketrec,
szabadságok csattanása
mennybe küldi.
virtuális autósztrádán,
szűkül a tér összehuppan
távolságok szétperegnek
él a holt az élő meghal
csattan esetten.
ajánlás:
e világból ha kinéztél
üres ablakkeret szélét
ne szorongasd logikával
herceg
ugorj bár láthatatlan
vagy háztetőkön orgonálj
hol a halál nagyon zabál,
léted lemerül egyre-másra,
hiszen tudod: csak virtuál.
