(O cheie albă)
Arra vágyom, hogy a sötét parton sétálhassak
beteg páfránnyal a fogaim között,
a hűvös szellő mindig elbűvöl, mint az a menüett,
amit régebben hallottam
türelmetlenül figyelve
a melleid közül hullongó porszemeket.
Nagyon szép, nagyon jó mindez, kitűnően
érzem magamat.
S gyakran érkezem a tiszta fényre elnézően mosolyogva.
Mindez kitűnő, szavamra.
Hát jöjj te is, dobjuk együtt
A fehér kulcsot a folyóba.
Februári vasárnap
(Duminică de februarie)
Artúr halott s a legjobb
túlvilági zongorákon játszik.
Mit mondasz fiam, mit ismételsz folyton? Hogy
elsirattad saját halálodat
és a tiedet is, anya
és a tiedet is, apa.
Ó a szánalom, a pusztító szerelem s a gyengédésg
kergeti őrületbe az előadókat.
Nem törlöm meg könnyáztatta arcom
s ha számat mozgatva az ablakon távozom,
lebegve érkezem e városrész verebei, galambjai közé.
Csakhogy hullámzik már mindenütt
a villámokkal teli fekete fű.
Magamban beszélek
(Vorbesc şi eu)
Már én is magamban beszélek,
akár az az öregember,
aki három kabátot visel,
s télen is, nyáron is felöltözve alszik
a platánfák alatt. Néha adok neki
néhány garast vagy cigarettát,
aztán továbbmegyek
az élet küzdelmeibe,
és boldognak érzem magamat.
Gesztus
(Un gest)
Néhány éve úgy léptem ki
az esőbe mint egy erdőbe
nagyon értelmes gesztus volt
de az emberek túl fáradtan
jelentek meg tűntek el
és semmilyen választék se volt
A Zeneóra véget ért
a mai fák magasak boldogok
s egy bolond száraz tenyerével simogatja
a képzeltbeli tengert
Parafrázis
(O parafrază)
Belefáradtam a sok halálba
a sok életbe
A liliom és a cigaretta költői illata
egyenesen az agyból ered
Mindig jön valami, valaki
és félig
megfordulva a sötétből figyel
De hogyan is legyél nyugodt
a bozontos idő alatt
olvasmány nélkül,
mint a tigrisek s a cserebogarak?
Mintha
(Parcă)
Zenével érkezik a hajnal
s galambjaid Uram, már teljesen kékek
a függőkertben
Szaladnom kéne, hogy idejében érkezzem
a tavasz vöröslő árnyékába számvetést végezni
Hulltomban roppan a térdem
Most végre sikerült megtalálnom a méltó pillanatot,
hogy hátramaradjak kibetűzni:
Ó, milyen csodálatos illat! Mintha léteznék
Ősz
(Toamnă)
Ma nem válik énekké a halál
Csak a bőrünkről lehullott fény
zümmög még egy pillanatig a mákvirágok között
Lebegve sikolt fel a nap
S jóllakottan zuhannak le
a bogarak
Behajlik lassan a térd
nem bír ellenállni
Nincs mit elrejteni
Nincs mit feldíszítni
Húzzátok már fel a függönyt!
Ennyi
(Atât)
ó fehér szegélyen alvó
ihletek – közöttük foltnyi tisztaság
hol valótlanul elvérezhetek
GORON SÁNDOR fordításai
