1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

I.

Az Üldözött Kutyában ért utól a munka,
s bár megpróbáltam elrohanni, hasztalan,
így inkább eladtam magam megint, megunva,
hogy fúrja folyton csendesebbik oldalam
a szolgaság. Fizetségül csak a szokásos:
a könnyű élet és mellé a szenvedés,
cserébe, miután pihenni tér a város,
a szemre párna kerül, a sebekbe kés.

II.

Az áldozat ugyanitt, a szomszéd szobában
lakik, de megvárom, hogy elaludjanak
mind a lehetséges fültanúk, még korán van
a kezdéshez és vékonyak a közfalak.
Mert nem hibázhatok (a rozsdafolt a pengén
maradhat, nem enni kell, nyugtatom magam),
amennyiben tévedek, utóljára tenném,
szerencsémre a félelem alaptalan.

III.

Hamar lezajlott és simán, mint általában,
a dohányfüsthöz társul a felejtés maradt
s a bor, mit a komódba rejtve megtaláltam:
egyetlen estére nem is lesz nagy falat,
egy ilyen nap után. S fejembe gyűlt a ballaszt,
a súlya, mint a tölgyfa-íróasztalom,
belül üres volt mégis, álmokat se sarjaszt
már csak néz, bámul kifele az ablakon.

Ajánlás

Rágódj csak, hogy ne ítélj elhamarkodottan,
jobban nyom az ágy engem is azóta, lásd,
s adj igazat: mentségnek amit összehordtam
előlegül megéri a feloldozást?