Szótárt lapozgatok. Van-e a szótárnál gazdagabb, élőbb, lelkesebb valami? Benne van a virágok, ásványok, rovarok, háziállatok s fenevadak, a szerszámok, a közlekedési eszközök és fölszerelések, a fegyverek, a hangszerek, a mesterségek, a testrészek és a nyavalyák neve. (...) Benne van az életem. Benne van a halálom. Benne van a sorsom.
(Kosztolányi Dezső)
1. Az 1990-es évekig a magyar nyelvi szótárak többnyire a magyarországi magyar nyelv szótárai voltak abban az értelemben, hogy nem vették figyelembe a kisebbségi magyar nyelvváltozatok regionális köznyelvében jelentkező, az adott régióban általánosan elterjedt, közhasználatúnak tekinthető szavakat, szószerkezeteket. Tehát az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági vagy a kárpátaljai magyar nyelvváltozatok kimaradtak a fő nyelvváltozat, a standard (régebben köz- és irodalmi nyelv) tudatos formálásának, kodifikációs munkálataiból.
Mivel a nemzeti nyelv nem olyan természetű fogalom, mint az állampolgárság, a fő nyelvváltozatnak, a standardnak olyannak kell lennie, hogy mindenki, aki magyarul beszél, saját nyelvét a közös nyelv részének érezhesse. Azaz mindenki otthon érezhesse magát a közös nyelvváltozatban, hiszen Tamásit parafrazálva, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk a nyelvünkben.
2. A 90-es évek második felében viták zajlottak arról, hogy tulajdonképpen mi a kisebbségi magyar nyelvváltozatok státusa, mit kell kezdeni a kis mértékű, de mégis csak létező, főleg szókincsbeli különbségekkel a külső régiókban használt nyelvváltozatok és a magyaroszági köznyelv tekintetében. Megfogalmazódtak olyan félelmek is, hogy a magyar regionális nyelvváltozatok különbségeinek tudatosítása a különfejlődést támogatja, és hosszú távon megszűnhet a magyar nyelv mai egységes jellege. Főleg a laikusok körében olyan szemlélet is fellelhető, amely a kisebbségben használt magyar nyelvet romlott nyelvváltozatnak tekinti, leginkább a többségi nyelvi hatás miatt. Nyilvánvaló, hogy ez megalapozatlan vélemény, hiszen többnyelvű környezetben a nyelvek érintkezése, kölcsönhatása természetes, és a magyarországi köznyelvben is kimutatható az angol és a német nyelv hatása, tehát nemcsak a kisebbségi magyar nyelvváltozatokon láthatók egy másik nyelv hatásának a nyomai. A kisebbségi nyelvváltozatok megbélyegzésében azonban mindenképpen szerepet játszott az, hogy ezek a nyelvváltozatok kimaradtak a standardizációs, kodifikációs folyamatokból. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a Kárpát-medence peremországaiban beszélt magyar nyelvváltozatok sajtosságai szükségszerűek, hiszen az eltérő intézményrendszer és kulturális környezet elkerülhetetlenül hatással van a beszélők szókincsére. Ami a kisebbségi nyelvváltozatokat illeti, a valódi gond nem a nyelvi különfejlődés, az elszakadás az anyaországi köznyelvtől, hanem az egyének, családok és kisebb szórvány-települések szintjén zajló nyelvcsere. A nyelv megőrzésének pedig fontos tartozéka a beszélők pozitív viszonyulása a saját nyelvváltozatukhoz, és ennek támogatásában fontos eszköze lehet a kisebbségi nyelvváltozat valódi értékeinek, sokszínűségének az elismerése az elméleti megközelítésektől a konkrét lexikográfiai munkálatokig. A végső cél pedig egy kellően rugalmas, egyetemes magyar standard kialakítása volna, egy olyan egyetemes magyar köznyelv, amely kellően érzékeny a regionális változatokra.
3. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával olyan nyelvi irodák, kutatóállomások jöttek létre a külső régiókban, amelyek célul tűzték ki a kisebbségi magyar nyelvváltozatok kutatását, és vállalták a magyar nyelvi tervezés konkrét és aktuális feladatait. Ezek az irodák a következők: Erdélyben, Kolozsváron a Szabó T. At-tila Nyelvi Intézet (Péntek János szakmai vezetésével), Felvidéken, Dunaszerdahelyen a Gramma Nyelvi Iroda (Szabómihály Gizella irányításával), Kárpátalján, Bereg-szászon: Hodinka Antal In-tézet (Csernicskó István vezetésével), a Vajdaságban Magyarkanizsán a Magyar Nyelvi Korpusz (Papp György igazgatásával). Ezen kívül egy-egy munkatárs részt vesz a kutatóállomások közös munkálataiban Horvátországból, a Muravidékről (Szlovéniából) és Burgenland tartományból (Ausztriából). Ezeknek a nyelvi irodáknak kiemelten fontos közös munkája a Határtalanítás nevű nyelvészeti program. A határtalanítás azokra a nyelvészeti (leginkább lexikológiai, lexikográfiai és korpusznyelvészeti) munkálatokra vonatkozik, amelyeknek célja az, hogy az újonnan készülő vagy átdolgozott magyarországi nyelvészeti kiadványokban elterjedtségük megfelelő mértékben jelenjenek meg a magyar nyelv határon túli változatainak lexikai elemei. A program egyáltalán nem arról szól, hogy valamennyi államnyelvi (román, szlovák, szerb vagy ukrán) eredetű idegen szó bekerüljön a magyar nyelv szótáraiba. Csupán széles körben elterjedt, általánosan használt vagy kultúrspecifikus fogalmat jelölő szavak számbavételéről és megjelenítése a cél. Ilyen szavak a romániai magyar nyelvhasználatban például: cserge, kaláka, líceum, prefektúra, szekuritáté stb. A határtalanítás program munkálataiban Erdélyből Péntek János és Benő Attila vett részt az eddigiekben.
A határtalanítás programjának egyfajta előzménye volt az Értelmező kéziszótár Pusztai Ferenc főszerkesztésében az Akadémiai Kiadó megjelent második kiadása 2003-ban (ÉKSz2).
Ez az első olyan magyar szótár, amely lexikai anyagába beépíti a külső régióban élő magyarok nyelvhasználatának olyan reprezentatív elemeit, amelyek általánosan elterjedtek. Három nagyobb nyelvterület, az erdélyi, a felvidéki és a kárpátaljai nyelvhasználata jelenítődik meg ebben a szótárban. Hogy a sajátosan kisebbségi magyar nyelvváltozatokból beépülő szókincsanyag terjedelmét helyesen értelmezzük, jelzem, hogy egy-egy régióból mindössze néhány tucat szó jelent meg a szótárban. Az erdélyi magyar nyelvváltozatból többek között a következő meghonosodott kölcsönszavak szerepelnek ebben a lexikográfiai munkában: aragáz ’propán-bután gáz’, bani, blokk ’tömbház’, doszár ’irattartó’, formál ’tárcsáz’, karióka ’filctoll’, líceum, motorina ’motorolaj’, prefektúra, prodékán ’dékánhelyettes’, prorektor ’rektorhelyettes’, vinetta ’padlizsán’. A kölcsönszavak mellett más természetű, jelentésbeli transzilvanizmusok (lektor ’egyetemi adjunktus’, tészta ’sütemény’) és tükörfordítások is megjelenítődnek (előadótanár ’docens’, irodalmi titkár ’dramaturg ’, márciuska ’kabátra tűzhető apró dísz’). Erdélyből Péntek János, Szilágyi N. Sándor és Zsemlyei János volt ebben a szótári munkálatban részt vevő munkatárs.
A határtalanítás program első kézzel fogható eredménye az Osiris Kiadónál 2004-ben Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila szerkesztésében megjelent helyesírási szótár.
Mivel a korábbi magyar helyesírási szótárak adattárában nem igen szerepeltek külső régióbeli nyelvi adatok, ez az első olyan magyar szótár, amely nagyobb mértékben beépíti anyagába a külső magyar nyelvterületek fontosabb településneveit (Beregszász, Magyarkanizsa, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Kalotaszentkirály stb.), és más földrajzi neveket (Király-hágó, Erdélyi-középhegység) Kalotaszeg, Muravidék stb.), valamint a kisebbségben élő magyarság fontos intézményneveit (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Babeş-Bolyai Tudományegyetem stb.) A szótár az erdélyi nyelvhasználatban szokásos jösztök alakváltozatot is feltünteti a standard jöttök mellett.
Bővebben merít a kisebbségi magyar beszélők szókincséből az Osiris szótársorozat második kötetként megjelent Idegen szavak szótára. A Tolcsvai Nagy Gábor által szerkesztett, 2007-ben megjelent szótár anyaga teljes egészében felöleli a Kárpát-medencei magyar nyelvterületet. Így az ismert nagyobb régiók (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) mellett horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyar nyelvi adatokkal is találkozunk a kötetben.
Mivel az idegen szavak szótárának nem az az elsődleges célja, hogy az idézett idegen szavakat beemelje a standard nyelvváltozatba, hanem sokkal inkább az, hogy tájékoztatást nyújtson az olyan lexikai egységek jelentéséről, amelyek bizonyos szakmai vagy más csoportnyelvek, szubkultúrák gyakori szavai. Így érthető, hogy szótárba olyan idegen szavak is bekerültek, amelyek a köznyelvben még nem honosodtak meg, de bizonyos társadalmi rétegbe tartozó beszélők szókincsének természetes, megszokott eleme. A romániai magyar nyelvhasználatból többek között olyan idegen szavak kerültek ebbe a szótárba, mint apartament, buletin, difúzor, duba, exkavátor, halva, indexál, kabana, kazettofon, licenc, navétázik, pix, priza, rahát, remorka, stoplámpa.
Szintén 2007-ben jelent meg a Tinta Könyvkiadó gondozásában egy másik olyan szótár, amely a nyelvi határtalanítás programjába illeszkedik: az Értelmező szótár+ (főszerkesztő: Eőry Vilma).
Ez az első olyan komplex szótár, amely meghaladja a hagyományos értelmező szótárak információs anyagát azzal, hogy minden egyes szócikkben rokon és ellentétes értelmű szavakat is felsorol, jelzi a gyakoriságot, sőt a szó eredetét is. A két kötetes, több mint 1800 oldalas lexikográfiai munka, a közölt negyedmilliónyi nyelvi adattal az utóbbi évek egyik leggazdagabb mai magyar nyelvi szótára lett. A szótár határon túli nyelvhasználatból származó anyaga a külső régiók említett kutatóhálózata összehangolt munkájának az eredménye. Erről a szókincsrétegről a következőket írja Eőry Vilma a szótár előszavában: „Helyet kapnak a szótárban olyan szavak is, amelyet Magyarországon nem használunk, de a határon túli magyarok életéhez hozzátartoznak. Azok, akik ezeknek a területeknek valamelyikén élnek, bizonyára örömmel fedezik fel az általuk használt szavakat azokat is, amelyek általában az idegen nyelvi környezet hatására keletkeztek. Akik pedig nem ott élnek, ízelítőt kapnak az ottani nyelvhasználatból, hiszen ezek a szavak is a magyar nyelv egészéhez tartoznak.”
Az alábbiakban néhány olyan szócikkből idézünk adatokat, amelyeket az erdélyi munkatársak javasoltak a szótárba (az Er rövidítés az erdélyi régióra utal):
cserge: fn ’~k, ’~t, ’~je [tör–>rom] (Er, a nyelvterület többi részén népi) vastag, bolyhos gyapjútakaró. Van egy új csergéje, azzal teríti le az ágyát.
csorba 2: fn ’~t, ’~ja (Er) savanyú leves. A vendéglőben borjúhússal készült csorbát rendeltünk.
kaláka: fn’~k, ’~t, ’~ja Nagyobb munkára alakult családi vagy baráti munaköközösség, illetve kölcsönösségi alapon végzett munka, amelyet közös szórakozással fejeznek be. Megyünk kalákába dolgozni. Kalákában építik a házat.
miccs: fn ~ek, ~et, ~e (Er) Fűszerezett darált húsból kolbász alakúra összegyúrt, különlegesen roston sült étel. Miccset sütöttünk a kiránduláson.
muzsdéj: fn ~t, ~a (Er) sültek ízesítésére használt fokhagymás, olajos pép. Muzsdéjjal ízesítettük a halat.
Az önálló szócikkek mellett köznyelvi szavak sajátos határon túli jelentései is megjelennek a szótárban, amint az alábbi példákból láthatók: akció 3. (Er, Fv, Va) szervezett, családi, kisközösségi esemény: rendezvény vagy munka; bába 2. (Er) idős asszony; diploma: 3. (Er) bizonyítvány; gimnázium 3. (Er) az általános iskola felső tagozata (V–VIII. osztály), olimpia 3. (Er, Fv, Ka) tantárgyi verseny; parafa2 (Er bizalmas) négyszög alakú személyi pecsét.
4. A határon túli magyar nyelvváltozatok sajátosságainak a megjelenítése nem a magyar nyelvváltozatok különbségeit kívánja a hangsúlyozni, és semmiképpen nem a különfejlődést szolgálja, hiszen éppen ezért tartják a határtalanítás programban résztvevők fontosnak, hogy a magyar nyelv szótáraiban, kézikönyveiben jelenjenek meg ezek az elemek, és nem külön regionális jellegű magyar nyelvi szótárakban. A külső nyelvváltozatok szavai semmiképpen nem azzal a céllal jelenítődnek meg lexikográfiai munkákban, hogy kiszorítsanak más magyar köznyelvi szinonimákat, hanem éppen a rokonértelmű szavak sorát gazdagítják a nyelvi változatosság jegyében.
A külső régiók magyar nyelvváltozatainak megjelenítése a szótárakban, kézikönyvekben szimbolikus jelentőségű, mivel az államnemzeti koncepció helyett a kulturális nemzet fogalmát helyezi előtérbe, lévén hogy a magyar nyelvterület határai nem esnek egybe a jelenlegi országhatárokkal, hogy a magyar nyelvi és kulturális nemzet nem azonos a magyarországi magyarok közösségével. Ugyanakkor ez a szótárírási eljárás azt is sugallja, hogy a határon túli régiók magyar nyelvváltozatainak közhasználatú, írásban is megjelenő szavai, kifejezései a mai magyar nyelv teljes jogú elemei. Ugyanakkor a nyelvi sokszínűség elismerése a magyar-magyar párbeszédet és nyelvi toleranciát is erősítheti, a „különbözőség méltóságának” a tudatát, ahogy Sütő András mondaná.
Ugyanakkor nemcsak az egymás jobb megismerése, hanem a magyarországi és a külső magyar nyelvváltozatok hatása is kölcsönös lehet, hiszen minden nyelvváltozat érték, és minden nyelvváltozat sokszínű és sokrétegű, és „ami a peremen van, semmiképpen sem csak nyelvi kacat, és ami Budapesten vagy szerte az országban van, nem csupa nyelvi tündöklés” (Péntek János).
