Nem kis érdeklődéssel olvastam a Helikon 2008/14. számában Szőcs István Investigatio Bodoriana című írását. Ez azért is érdekes, mert lassan-lassan, mint ahogy a szerző is megjegyzi, felszámolódik a legendaépítő, populista történetírás maradványa az 1848-as háromszéki ágyúöntések történetét illetően. Szőcs István írását tehát megerősíteni és kiegészíteni szeretném, hiszen számtalan beszélgetést folytattam az ugyancsak ezt feltáró Komán János tanár úrral is, akivel egyeztettük az eddig kialakított véleményeinket. Jómagam nem vagyok történész, csupán elmarasztalom az olyanokat, akik valamilyen okból kifolyólag csak egy bizonyos oldalról világítják meg néha történelmünk fehér lapjait.
Szilárd történelmi tény, hogy 1848 őszén az ágyúöntés értelmi szerzője s nagyrészt kivitelezője Gábor Áron volt, de ehhez nagyban hozzájárultak Zakariás Antal és Bodor Ferenc is. Ezt erősíti meg az az elismervény is, amelyet Gábor Áron írt 1849. jún. 7-én Zakariás Antalnak: „500 az az Ötszázforint vörös rézről, amely anyagot a Csík Sz. Domokosi Rézgyárból Salétrom termesztő üstök kikészítésökre az ottani gyár tulajdonossa Tisztelt Zachariás Antal Úrtól mint Álladalmi részletet hogy hiánytalan ki vettem légyen elismerem”.
Amit érdemes már az elején megjegyezni, hogy a marosvásárhelyi zenélő kút építőjének, Bodor Péternek és a bodvaji ágyúöntést segítő Bodor Ferencnek vérségileg semmi közük nem volt egymáshoz. Bodor Ferenc Csíkszentmihályon született az 1800–1804 közötti években, édesapja Bodor Mihály volt, aki 1796-ban vette feleségül az örmény Isáák (Száva) Domokos tímárkereskedő lányát, Isáák (Száva) Ágnest /szül. 1775/. Bodor Ferenc anyai nagyanyja Urmánczi-lány volt, talán innen lehet következtetni arra, hogy Bodor Ferencnek ezért is sikerült olyan iskolákat végeznie, amely előkelő bányatechnikai képzést biztosított számára. Az akkori gyakorlatnak megfelelően természetesen ezekben az iskolákban az ércek olvasztása mellett tanítottak más, ide kapcsolodó szakmai anyagot is, mint például különböző anyagok előállítását, amelyet a bányaipar igényelt. Annyi bizonyos, hogy Bodor szakembere lett a lőporgyártásnak és az ércolvasztásnak olyan szinten, amely abban az időben rendkívüli képzésnek számított. Talán ennek tudható be, hogy a Zakariás Antal tulajdonában levő balánbányai rézbányában bányanagy lett, majd később a csíkmadarasi lőporgyár igazgatója.
Történelmi tény, hogy Bodor Ferencet 1848 végén Zakariás Antal Bodvajra küldte (hiszen ez is az ő tulajdona volt), és akkor öntötték ott az első három ágyút. Bodor később nem vett részt a kézdivásárhelyi ágyúgyártásban, ez tény, de nem lehet elvitatni tőle azt sem, hogy a fúrásnélküli ágyúk gyártása (ő tudatában volt annak, hogy az ágyúcsövek fúrásához nincs megfelelő felszerelés és felszerszámozás egész Székelyföldön) az ő irányítása és tudása révén valósult meg. Ezt gyorsan átvették a székelyföldi mesterek, és utána kezdék gyártani az ágyúkat. Bodor csak a hiányzó tudást adta az öntéshez, de ő maga visszatért a forradalom időszakában annyira szükséges, de ugyanolyan fontossággal bíró lőporgyártáshoz. Ezt látszik alátámasztani Gál Sándornak az 1861-ben Nápolyban megjelent olasz nyelvű levele is.
Vitatott történelmi tény a Bodor Ferenc által írt jegyzőkönyvek hitelessége is. A mostani álláspont az, hogy az ágyúöntés tényét igazoló jegyzőkönyvek későbbi betoldások lehettek. Bodor Ferenc jegyzőkönyveit legelőször 1925-ben adták közzé nyilvánosan az Alapy Gyula által szerkesztett Századokban. Az ide kapcsolodó személyes véleményem a következő: Dr. Alapy Gyula /1872–1936/ komárom megyei főlevéltáros, képviselő, helytörténész és korának tekintélyes tudósa volt. Ő nem engedhette meg magának olyan hiteltelen dokumentumok közlését, amely beárnyékolta volna a Századok és személye hírnevét. Mivel mostanáig ezeket a jegyzőkönyveket senki sem forgatta és olvasta, így nem is lehet állítani tényként róluk, hogy hamisak. Nézzünk csak tárgyilagosan a dolgok mélyére, hiszen ennek a komáromi tudósnak milyen érdeke fűződött volna ahhoz, hogy beárnyékolja Gábor Áron szereplését és egy ismeretlen Bodor Ferencet emeljen pódiumra helyette. Szerintem erről szó sincs, hiszen Bodor Ferenc elismerésével Gábor Áron nagysága semmivel sem lenne kisebb, sőt munkatársai révén még nagyobb megbecsülés övezné személyét.
