1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

hosszú a játék megint
szinte vég nélküli tél
ősz nyár tavasz
a fagyban mintha tenmagad
 s már olyan mintha nem havaz

tested ágyadhoz szegez
miközben hitegetsz
hogy  másmilyen
most és hajnalban
tőled majd úgyis újjáéledek
mint mámoros Dionüszosz isten

már megint
szinte vég nélkül
ámítsz mint egy gyereket
hogy legmélyül
a semmi is megszépül
úgy elfeledteted
tegnapi világunk

hosszú a játék megint
azt mondod íratlan szabály szerint
rendezgetjük önmagunk és újulunk
pedig lassan-lassan egymástól
kívül is belül is meggyúlunk

végül semmi se
lesz úgy ahogyan kellene
csak a szívmélyi sötét
árad árad kifele